Következzék bemutatóra a Kiel.

Nézegettük az EHF szemelvényeit, gyűjtöttünk ki néhány érdekességet, és emellett pedig Sótonyi Lászlót, a Csurgó szakvezetőjét, a magyar válogatott edzőjét kértük fel, hogy véleményezze röviden a hétvégét. Innen is köszönjük, hogy megosztotta velünk gondolatait!

Azon túl, hogy ezennel meghirdetjük matricakereső és azzal szelfiző majd #hatosfal hashtaggel fészbúkra feltöltő játékunkat, a NordHedge Challenget, még gyorsan össze is foglaljuk, hogy mi lesz velünk meg persze veletek Kölnben.

A csapat még egy utolsót, mi magunk pedig kettőt alszunk a kölni hosszú hétvégéig, minden napra egy csapat alapon viszont addig is következzék a: tádáááám Barcelona.

Kölnig már csak négyet kell aludni, ez pedig pont annyi, ahány csapat szerepelni fog ezen a remélhetőleg csodálatos hétvégén, szóval micsoda együttállás van.

Igen, holnap ráfordulunk arra a hétre, aminek a végén bizony már Köln van. Tehát egy héten belül visszavonhatatlanul beárazzuk az idei szezonunkat.

Továbbra is kék az ég, főleg Szeged felett, még mindig csodálatosan kék az uszoda az újszegedi spori mellett, sőt, kék a szeme, arca csupa derű, de a lényegen mindez semmit sem változtat...

Azon röhögök, hogy múlt vasárnap hogyan esküdöztem, fogadkoztam, hogy még egyszer tuti nem megyek idén Szegedre, aztán tessék, már megint mi van? Hát persze, hogy lemegyek. De hát ez van, az ember nem pihengethet kedvére egy rendes bajnoki döntő alatt.

Na jó, most már bevallom, nem volt teljesen őszinte a mosolyom a félidőben és a nyugalmat is inkább agyból erőltettem magamra oly erőteljesen, nem megszállt valami keep calm-sugallat.

Azt javaslom, ezeccer tekintsünk el az udvariassági köröktől, mert az a múlt heti hat gól Szegeden azért 500 wattos színpadi reflektorként világított rá a lényegre.

Említettem már, hogy én kifejezetten szeretek úgy lemenni Szegedre, hogy van is min izgulni? Félreértés ne essék, Szeged mocskosul messze van, úgyhogy igazából lemenni sem szeretek...

Bocs, de arra a címre, hogy Nekünk is álmunk itthon nyerni és amúgy erre az egészre hirtelen ezt tudom reagálni. Vagy kicsit nyersebben azt, hogy nekünk nem az álmunk mindez, hanem évtizedes valóságunk, ugye.