Ahhoz képest, hogy konkrét "nincs itt semmi látnivaló, legyünk már túl rajta" érzésem volt a mérkőzést megelőzően, egész jó kis hangulat kerekedett. Ugye?
Jó, tudom, hogy nem szép dolog így érezni a Veszprém Arénában, röstellem is kicsit, de mentségem, hogy tisztességes szurkolói hozzáállással gyorsan visszajöttem meccsbe. A szurkolósdi is ilyen, csak elkezdeni nehéz, aztán már ránt magával, szóval úgy kb. a hatodik percre már meg is jött a kedvem. Könnyítette a helyzetet, hogy a srácok tényleg közönségszórakoztató meccset toltak, ahogy Gulyi fogalmazta a sajtóson, tavasszal olyan kevés hazai fellépés volt (van/lesz), hogy nagyon igyekezt(n)ek ilyenkor kihasználni a helyzetet, és jó játékkal kiszolgálni a közönséget. Ez most sikerült, annyi szent.
Nyilván elég egyértelmű volt ennek a párharcnak a végkimenetele, már az első meccs sem hagyott sok kétséget bennem, de a mai harminc percet látva aztán tényleg mindenféle izgalom nélkül élvezhettük ugye. Volt idő hullámzásra és minden ilyesmire, az utolsó előtt hazai BL-meccsünk meglehetősen nyugisra sikeredett. Ami jó, köszönjük szépen. Most sem hinném, hogy annyira elemezgetni kellene, inkább csak végigszaladok azokon a dolgokon, amik tetszettek.
Például Mirko az első félidőben. Kaptunk elég gólt amúgy, de elég sportszerű meccs volt, nem sokat keménykedtek feleslegesen a felek, nem is volt mire. Mirko bele-belenyúlt bravúrokba, és fogta a folyosókat is szépen, hogy aztán a második félidőben legyen mire fel visszaesnie. De nem volt ezzel most gond, bőven eleget fogott szerintem. És hát ilyen vészkapusokkal, mint Geri például, akinek a védése benn kell hogy legyen a TOP5-ben a héten, na szóval ilyen vészkapusokkal nem is vagyok ideges. Szerintem amúgy mindenki szeret(ne) egy kicsit kapus lenni, aki valaha edzett ebben a sportágban, az tudja, hogy kikerülhetetlen az a poszt, olyan nincs, hogy ne kerülj a kapuba valamikor edzés előtt/után/közben. Gergőre úgy látszik ragadt valami a tréningek alatt, mert úgy lekövette az ütemet, mint a sicc, és olyan szépen olvasta az amúgy ezer százalékos ziccerbe nyomuló szélső lövését, ahogy kell. Mikler Roló szemöldöke fel is szaladt a homlokának a tetejére pillanatok alatt. Gyönyörű volt, de tényleg. Még egy kapustól is szép lett volna, így pedig simán a meccs jelenete. Mostanában úgyis minden meccsen van egy ilyen aranyos momentumunk, aminek külön is örülni lehet.
Aztán, annak ellenére, hogy talán a beállóinkra figyeltek a legjobban, mégis onnan tudtunk a legeredményesebbek lenni. Na jó, a belső posztokon összeadva többet tettünk hozzá, hiszen ma Pálma is a kieli önmagához jobban hasonlítót nyomott, mint bármikor eddig, így kintről sem maradtunk adósok, de azért hozzátehetjük azt is, hogy az ukrán kapus sokat nem mutatott. Xavi szerint Aron az eddigi veszprémi legjobbját nyújtotta, amin azért kicsit vitáznék, de legyen. Viszont majd az ezutáni legjobbját jó lenne május 28. környékére tartogatnia, ha nem baj, mert benne még bőven van kakaó, sőt, Momoban is mostanában.
Külön öröm a tudatosan használt szélsőjáték, ami egyértelműen egyre gyakrabban látható. Amikor Chema még letolta azt az ajtó-ablak ziccerét Margucnak, hát, sokan nem húzták volna tovább, maradjunk annyiban, és az is tök jogos lett volna. Hiányoltam ezt az elmúlt évekből, örülök, hogy mostanában határozott javulást láthatunk. A Flensi-meccset is szélről nyertük meg, és azóta tényleg látható eleme a támadásainknak, ezzel pedig javul a balance a posztokon belül, hiszen egyre kevésbé vagyunk kiismerhetőek elöl. És ha egyszerűen mindenhonnan életveszélyesek vagyunk, mert bármelyik posztunk képes meccseket eldönteni, akkor az előny bizony a mezőny jelentős részével szemben. Próbáljanak ellenünk minden poszton precízen működő védelmet feltenni, na. Maximum két csapat van, amelyik ezt talán tudja a jelenlegi mezőnyben, de semelyik sem a Vardar.
Tetszett még az is, amikor Gulyi minimális pályán tévelygését megunva úgy döntött, hogy most megrázza magát és lő egy gólt, és ez így is lett.
Nos igen, most már kimondhatjuk, hogy biztosan a Szkopje jön áprilisban, és hogy őszinte legyek a Plock elleni utolsó 10 percük miatt (a Plock hatalmasat küzdött, talán meg is érdemelték volna, de majd visszanézem, mert úgy hallom nem volt szar) sem kell összecsinálnunk magunkat. Ha nincs Árpád, már itt búcsúztak volna, dehát Árpád van. A listán azt írták a többiek, hogy a macedónok megkapták ugyan a hazai pályájukat, ugyanakkor azt lehetett érezni a végén, hogy ha Sterbiknek hét labdát kellett volna megfognia, akkor annyit fogott volna meg. Ami durva. Erről persze még ráérünk diskurálni, mert április vége elég messze van, bár jövő héten elképzelhető, hogy játszunk velük Varasdon vasárnap (most azt mondom nem, szerintem ők nem fogják erőltetni, hogy összeakadhassunk), de az azért nem az a meccs lesz, azt remélem mindenki tudja.
Lépésről lépésre haladunk egyre hosszabb időkre ráhúzott egyre jobb játékkal, ami biztató, ha pedig csak a tényeket nézzük, akkor nyolcban vagyunk a PSG, a Barcelona, a Kiel , a Kielce és a Vardar társaságában. Tehát papírforma.