Boncolgathatjuk bárhogy, mindenhonnan világos, hogy a SEHA FF legnagyobb esélyesei idén is mi vagyunk. A résztvevők tökugyanazok, mint tavaly - mármint a hétvégi résztvevők ugye, mert tavaly hat csapat nyomult teljesen feleslegesen, tengernyi plusz melót téve a rendező város nyakába, de mindegy, jó volt - csak most más párosításban ugorhatnak egymás torkának.
Amire vigyázzon mindenki!
Címvédőként érkezünk tehát Varasdra, ahova várhatóan rengeteg magyar fog kisportturistáskodni vasárnap nagyon helyesen, csak hogy még kellemes és vicces is legyen, senki ne feledje, hogy éppen Horvátországban van, ahol pedig a focihulligánokból kiindulva a magyarhoz képest szokatlanul szigorúak a sporteseményeket övező szabályok. Lehet ezen háborogni, de akkor is így marad, és egész nyugodtan számítani lehet rá, hogy a horvát szervek eme sivár, jelentős eseményektől mentes vidéken bizony megpróbálnak majd plusz bevételekhez jutni a hétvégéből. Szóval a lényeg, hogy marha kevés alkoholt lehet inni a mérkőzés környékén, jobb lesz erre felkészülni és a rendőrökkel vigyázni, nem beszólni meg visszapofázni nekik, aztán akkor nem kell a fogdán azon gondolkodni, hogy miután jól megmondtad a magadét a zsernyákoknak, vajon kit is hibáztass, hogy ki kell fizetned egy valagnyi ojurót szabálysértés miatt.
A város és környéke
Varasd szerencsére elég közel van, Veszprémtől éppen 217 km távolságnyira. Az igaz, hogy én szívesebben mentem volna párszázzal messzebb is, csak mondjuk tengerpartra, mert ilyenkor mi sem jobb annál a tavaszi sós levegőnél, mely az Isztrián simogathatná orcánkat, de hát ez van. Varasdra kell menni kupát nyerni, oszt jól van.
Az említett város amúgy nem kifejezetten bővelkedik látnivalókban, hiszen egy kb. Veszprém méretű kisvárosról beszélünk ugye, úgyhogy sok dolog nem fér el benne, mindenesetre van egy dombokon terpeszkedő váruk, ami remekül mutat háttérnek, de látogatható és belül is csincsi állítólag. Aztán mint minden horvát településen, itt is faszipántos szélességű sétálóutca jelenti az ütőeret. Ha tippelnem kéne, magyar szemmel szokatlanul magas lesz az egy főre jutó vendéglátóegységek száma, de ebben inkább csak reménykedem. Meg abban, hogy az időjárás is velünk lesz. Egyébként barokk város, kanyargós kis utcácskái megóvták a barokk emlékeket, szóval kétségtelenül hangulatos háttere lesz a SEHA döntőnek. A Dráva folyik által Varasdon, sőt, a vizéből egy, a városhoz tök közeli horgásztóra is futotta, biztos körbekirándulni sem lehet túl rossz. A közelben vannak dombok, meg gyógyfürdő, Horvátország legősibb fürdője, már a rómaiak is használták az 1800 méterről feltörő 57 fokos kénes cuccost, ami ízületekre állítólag rendkívül hatásos. Több beszámoló szerint a higiénia állítólag hagy maga után ném kívánnivalót, ezt azért jobbnak látom megjegyezni. Ahogy nézem a google earthön, illetve Csáktornya is belátható távra van, mi például szombaton biztos a nyakunkba vesszük kicsit a környéket...
...hogy a már-már szokásos, NordHedge-túrás mágneses játéknak is megfelelő hátteret biztosíthassunk, úgyhogy érdemes lesz pillázni az Instagramon, de a helyszínen is, ha úgy vagytok, hogy összefutunk, és neadjisten igényelnétek egy pofás nyakbaakasztót, akkor elég lesz bemondani, hogy mivel foglalkozik kedvenc támogatónk, a NordHedge, és mi a készlet erejéig osztogatunk nyakpántot. Bizony. Ez szolgálati közlemény volt.
Na de tegnap a távolabbi csapatok megérkeztek a varasdi helyszínre, ami ilyen szépen mutat, Simona Margetic fotóján biza. Thanks, Simona!
Nem fogok itt mindenkit külön bemutatgatni, mostanra azért már kellőképpen megismertük őket, csak úgy nagyjából áttekintjük a felhozatalt és megnézzük, hogy mit várhatunk ettől a hétvégétől. A Breszt és a Vardar már szerdán megérkeztek Varasdra, illetve hát nem is oda, mert a csapatoknak megfelelő minőségű és méretű szállás nem nagyon volt a városban, így ők harminc kilóméterrel arrébb nyomulnak majd, és eléggé egy erdő közepén, ha jól láttam.
Elődöntős ellenfelünk a Breszt lesz, tehát a tavalyi döntő már pénteken megismétlődik, és alig várom, hogy kiderüljön, vajon végre a két vitathatatlanul legerősebb csapat találkozik-e vasárnap vagy a Vardar megint megismétli a tavalyi leszaromot a SEHA végjátékában. Rengeteg károgás volt idén azzal kapcsolatban, hogy semmivel nem erősebb a SEHA, mint az NB1, hát khm..., azt hiszem a BL8 mezőnye minderre remek választ adott hirtelen. Vardar, Zágráb, Veszprém. Ha ezek a csapatok a komplett sorozatban kizárólag csak sörmeccseket játszanának egymással, az is többet ér(ne), mint a komplett rájátszás az NB1-ben, de mindegy. Egyébként már a január is egyfajta válasz volt azzal kapcsolatban, hogy nemzetközi szinten mennyit is ér a magyar bajnokságban edződés, és hát nem estünk hanyatt tőle, ugye. Szóval igen, én szeretem ezt a sorozatot, nagyon nehezemre esne megválni tőle, és eléggé dühít, hogy horvát mendemondák szerint a Szeged nem fogja fel, hogy nekik is érdekük lenne erősödni ebben, hanem inkább megvétózzák a többi magyar csapat indulását jövőre. Pedig négy magyarral, a szlovénekkel és a meglévő erősekkel (talán a Tatabánya lenne a leggyengébb láncszem) egész ütős kis sorozat lehetne. De a Szegednek nem felel meg, természetesen, na de mindegy, ezen még ráérek hőbörögni ugye és fogok is, nyilvánvalóan.
Breszt, már megérkezett
Az alapszakasz negyedik helyén végeztek, most nem tudták megnyerni a hazai rangadóikat sem, kikaptak a Vardartól, Zágrábtól, Presovtól is otthon. Ők az egyetlen résztvevő, amelyik tovább már nem folytatja a küzdelmeit a világ legjobb sorozatában, és ezt most különösen jó leírni. A Kielce okozta a kiesésüket, ahogy az várható is volt, bár az általam vizionáltnál jóval lazábban, és pont ezért erre a péntekire valószínűleg rágyúrnak majd. Nem mintha ettől meg kellene ijednünk, vagy ilyesmi, de jobb tisztában lenni azzal, hogy minden bizonnyal harapni fognak. A védelmükre építenek évek óta, és hát persze arra lehet is, de idén azért valahogy elmaradtak a breszti bravúrok. A BL-ben nem is voltak annyira a figyelmünk középpontjában, de a SEHA-ban sem szorongattak meg senkit a tavalyihoz hasonlóan. Nem tudom eldönteni, hogy ennek mi lehet az oka, mert ugyanakkor a támadásaik sokkal pofásabbak lettek Atman érkezésével, van fazonjuk, van elképzelés a játékukban, szóval nekem kicsit fura az idei Breszt, ezzel csak ezt akartam mondani.
Figyelni kell persze, de nem érzem, hogy bármi probléma lehetne, egy magabiztos, 5-6 gólos győzelmet minimum mondok a mi pénteki meccsünkre. Atman játékszervezését csírájában kell elfojtani néhány jól irányzott kilépéssel, miközben valaki ráragad Stojkovic pajtás hátára, és ennyivel tulajdonképpen meg is lehet a meccs. Ők ketten azok, akik veszélyesek lehetnek, illetve hát a szélsőik még tudnak átlagon felülit, de a mi falunkat nem húzzák úgy szét, hogy ez döntő lehessen. A melák Kristopanst én tuti feladnám, lőjjön csak kilenc méterről nyugodtan, azt a gyorsaságot bármelyik kapusunk könnyedén leolvassa. Gondolom Roli kezd, Mirkot vasárnapra tartjuk, hátha pont a Zágráb ellen kell vitézkednie. Nagy igényeim nincsenek, játszon mindenki, Ivan térgye kalácsa legyen jobban, aztán koncentrálhassunk a vasárnapra.
Zágráb, nyilván késni fognak (mindig, mindenhonnan, és baromi kíváncsi vagyok, hogy otthon is tajparasztok-e mindenkivel?)
A másik elődöntő már érdekesebb lehet, persze csak ha mindenki komolyan gondolja. A Zágráb hazai közönség előtt nem fogja leadni ezt a meccset, az nyilvánvaló, illetve hát nekik amúgy sincs sok okuk erre, de ha a Vardar is belemenne egy igazi meccsbe, az biztosítaná a magas színvonalat valószínűleg. Csupán az a baj, hogy sajnos szkeptikus vagyok ezügyben. Felidézve a macedónok tavalyi hozzáállását ehhez az eseményhez, és mellétéve a közelgő, egymás elleni negyeddöntőnket, nagyon kicsi sanszot látok arra, hogy ne akarjanak elkerülni bennünket vasárnap.
A Zágráb viszont menni fog, nyilván bennünk van még a nyolcba jutás, és amúgy sem szokásuk túlzottan félteni magukat és másokat. Sok rejtegetnivalójuk sincs, amit ők tudnak, azt mindenki tudja, hogy tudják, értitek. Nekik ez egy plusz lehetőség némi extra motivációra a PSG ellen és úgy általában. Fiatal, sikerre éhes bagázs, igazából tavaly is eléggé beleálltak az elődöntőbe - emlékszünk rá, ugye? - úgyhogy ha a Vardar legkisebb jelét is mutatja annak, hogy most is leszarom van, a horvátok szétkapják őket apró cafatokra. Próbálom eldönteni, hogy kivel járnánk jobban vasárnap, és nagyon meg vagyok hasonulva. Idei kedvenc képem jöjjön ide.
Egy szoros győzelemtől felpörgött Zágráb kicsit megijeszt, hogy őszinte legyek, az idei meccsdömpingjeinkből kiindulva (4/3 borzasztó kemény meccs, maradandó sérülésekkel tarkítva) nem biztos, hogy megúsznánk olyan simán, és most nyilván nem az eredményre értem, mert bizonyos feltételek mellett egy óvatlan pillanatban én bőven el tudom engedni ezt a kupát, de tényleg. Már többször mondtam, hogy messze nem vagyok maximalista, képes vagyok súlyozni a dolgokat, és ha az a kérdés, hogy sérüljön-e Nallaci/Nilsson/akárki vagy nyerjen a Zágráb SEHA-t, én utóbbit fogom szorgalmazni teljesen nyugodtan. És hát lássuk be, erre igazából esély is van. Viszont ha valahogy kordába tudnák tartani magukat, és csak aprítani akarnának, nem baltával ütlegelni a hátunkat, ne adj isten ők is némiképp féltenék magukat, akkor velük egy valódi döntős hangulatú küzdelmet produkálhatnánk vasárnap, ami akár a SEHA javára is válhatna.
Vardar, már megérkezett
Persze velük volna igazi a döntő, hiszen mi vagyunk az alapszakasz két legjobbja, idén semelyik meccsen nem bírtunk egymással, és bár nem is feszültünk meg sem itthon, sem Szkopjében, azért én pont ezeket a meccseket hozom példának arra, hogy miért is jobb a SEHA. Két olyan meccs volt, aminek a tempója még úgy is bőven ütötte az ingerküszöböt, hogy nem múlt semmi rajta, és ezt mindkét fél pontosan tudta. Sokkal többet értek, mint a Tatabánya, Csurgó, Füred ellen bámennyi találkozó, maradjunk annyiban. A Vardar borzasztó masszív csapat, fizikálisan és mentálisan rendben vannak, posztokra is egyenként, ettől függetlenül én erősebbnek érzem magunkat, és többnyire minőségibbnek a játékosainkat. Kintről mindenképpen erősebbek vagyunk, és védekezésben szintén magunk felé döntöm a mérleget. Szélső posztokon határozottan felfelé ívelünk mostanában, ami tovább szélesíti a repertoárunkat, úgyhogy félnivalónk nincs, azt kell mondjam. Egy meccsen persze bármi lehet, egy ilyen döntő sosem arról szól, hogy ki volt jobb adott szezonban, inkább arról, hogy ki lesz jobban észnél abban a pillanatban.
Fogalmam sincs, hogy szerencsés dolog volna-e tolni most egy komolyat ellenük a negyeddöntők előtt három héttel, egyszerűen nem tudom eldönteni, komolyan. Egy olyat szívesen játszanék velük, mint amilyeneket az alapszakaszban. Hogy tartunk egy színvonalat, de azért nem veszünk elő mindent, és vigyázunk egymásra. Komolyan, ez a Toskic, Abutovic párostól teljesen szokatlan módon érezhető volt a kinti találkozó alatt. Csak hát ugye ők egy ilyen hozzáállással tuti nem jutnak át a Zágrábon, arra mérget is vennék akár, olyan meg nincs, hogy az elődöntőre vért isznak, hogy aztán lazázzanak egy cukit vasárnap.
Szóval nem tudom, meglátjuk, de szerencsére ezt még nem is kell tudnom, és hát péntek esténél előbb nem is leszünk okosabbak ezzel kapcsolatban. Addig várunk olvassunk magazint, és tekintsük meg a szezon válogatottját, íme.