Annyira hozzászoktunk már a jóhoz, hogy a mai meccs valahogy nem mozgat meg ott legbelül. Furcsa ez, hiszen mégiscsak BL és egyenes kieséses, de nem tudok átérezni olyasmit, hogy ebből akár még baj is lehet. Remélem a csapat nem így van ezzel, mert ugyan én megtehetem, hogy így érezzem, de ők nem.
Nem is hinném, hogy akár ezen a meccsen is átnéznének.
Főleg, ha olvasták az ellenfél legjobbjának nyilatkozatát a héten, amelyben az ő szempontjából érthető okból ugyan, de a miénkből kicsit viccesen azt fejtegeti, hogy otthon talán még el is kaphatják a Veszprémet. Nos hát nem, nem kaphatják el, vagy ha mégis, akkor mi nagyon benéztünk valamit ugye. Nem tudom eldönteni, hogy irigylem-e a szögedi kollégát, aki nyilván sokkal több szempontból tudja megközelíteni az ő meccsüket, akinek ilyenkor már izzad a tenyere a Kiel elleni párharc közeledtével, és hát aki tényleg úgy be van zsongva jelenleg, ahogy egy egyenes kieséses oda-vissza előtt kell, hogy legyen. De szerintem nem, azt hiszem elégedett vagyok azzal, hogy ezen a két meccsen azért annyira izgulnunk még valószínűleg nem kell. Ezek a meccsdrukkok még nincsenek meg bennem, nekünk a következő körben lesz reális az ilyen, amikor Szkopje felé vezetek, vagy esetleg még előbb, a SEHA FF döntőjében.
Hiszen a két csapat között túlzások nélkül osztálynyi a különbség jelenleg, még akkor is, ha a Motor nagyon szép szezont futott, majd feltette a pontot az i-re azzal, hogy az általam esélyesebbnek vélt La Rioját két meccsen a BL befejezésére kényszerítette. De az a La Rioja, velünk ez nem történhet meg. Kaptunk már ki amúgy Ukrajnában, gondolom mindenki emlékszik rá, a horvátok főleg, akkor volt az a meccs, amikor a Majdanon elkezdődott a para, és én például biztosan nem engedtem volna el egy csapatot se Kijevbe, de ez az EHF-et nem zavarta különösebben. Tartalékosan is mentünk, szarok is voltunk az utolsó, sehova sem számító - kivéve a horvátoknak, ugye - csoportmeccsen, mikor már biztos volt a győzelem, az ukránok pedig harci hevvel felvértezve estek nekünk a saját továbbjutásuk reményében. Sikerült nekik, a Zágrábnak meg nem. Ez az utolsó, velük kapcsolatos emlékképem.
Ezen a két meccsen, sőt, már a main nekem csak egy fontos kérésem lenne a csapatomhoz, mégpedig, hogy ne hagyjunk okot senkinek sem a felesleges reménykedésre. Természetesen nem kell minden elképzelhető taktikai variációt felvázolnunk, amit csak ez a keret képes tolni a következő hetekben, viszont azzal az egy-két választott elemmel, amit ezen a meccsen alkalmazni szeretnénk, na azzal tegyük közé a lehető legnagyobb különbséget.
Nem lesz egyszerű persze, mert az az ukrán fal azért elég tekintélyesnek tűnt, legalábbis az NLR elleni meccsükbe belenézve, de vannak nekünk olyan szintű lövőink, akiknek ez nem kottyanhat meg. Ha a védekezésünk rendben lesz, márpedig miért is ne lenne, akkor az ukrán lövősor sem tud akkora bombákat akasztani, mint a spanyoloknak ugye. Pukhouski mellett veszélyes még kintről a jó öreg Shelmenko, Zhukov, Malasinskas, Burka, ergo jól látszik, hogy viszonylag variálható belső hármasuk van, akik ráadásul többnyire védekeznek is, Shelmenko kivételével. Pukhousi irányít, vagy Malasinskas, de mindkettő inkább középső lövő, maradjunk annyiban, rengetegszer vállalkozik talpról közbelövésre, ezeket pedig jellemzően leteszi a földre. Ha a hármasaink figyelnek erre, akkor tulajdonképpen ki tudják húzni a méregfogát a Zaporozsijének. De tényleg. A góljaik jelentős hányadát középről rámolják be, ha viszont a mi rendesen működő falunkkal találják magukat szemben, ez remélhetőleg nem lesz ennyire egyszerű.
Nem egy különösebben futós csapat, talán célszerű lenne megpróbálni az elejétől kezdve szétrohanni őket, széleken úgyis megvagyunk hiánytalanul jelenleg, úgyhogy ez akár működhetne, elsősorban ehhez szükséges egy masszív védelem, és egy jó Mirko/Roló páros ugye.
Ha ez megvan, nem lehet gondunk szerintem, az egy 3-6 gólos különbséget a javunkra mindenképpen kell, hogy jelentsen. És kb. ennyi is lesz, még Nilsson nélkül is. Remélem.
Hajrá Veszprém!