A hogyan mindegy volt

...és amúgy sem volt ezzel gond, szerintem.

Sok dolgot nem szándékozom fejtegetni, inkább csak valamit karcolok, hogy ne érje szó a ház elejét, mert hát egy ötgólos idegenbeli győzelemnél tök felesleges elemezgetni az elemezhetetlent. Nallaci is megmondta meccs előtt - és tökéletesen egyetértek vele - hogy a hogyan jelen pillanatban tökmindegy. A győzelem a lényeg. És akár tetszik, akár nem, ez bizony így volt. Ezt pedig abszolválta a csapat néhány második félidei szakaszosan pöpec védekezéssel. Ennyi ez.

A meccs első támadásában ismét cuki kis jelentetnek lehettünk szemtanúi, mostnaában minden meccsünkre jut egy, a Motor labdajáratásába Nallaci kunyerálta be magát édesen, mikor kinyújtott kézzel elkérte Pukhouskitól a játékszert, aki pedig gondolkodás nélkül passzolta neki oda, majd kapta is vissza természetesen. Szeretjük az ilyeneket, ilyen a sport, mindig ez jut eszembe.

Az ukránok ígéretükhöz híven tényleg felspanolva kezdték a mérkőzést, ugyanakkor az előbb említett sztárjuk egész meccsen messze elmaradt saját magától, amit annyira nem bántunk persze. De hogy komolyan gondolták ezt a hazai győzelmet, azt mi sem bizonyítja jobban Sulic gyors és tökfelelsleges megrángatásánál az első védekezésük közben, amit az ártatlan tekintetű Kalarash padra küldésével jutalmaztak a dánok, persze szigorúan, de tulajdonképpen a szabályoknak megfelelően. Az emberelőnyt aztán egy klasszik átlövéssel váltottuk gólra, amit a csapatkapitány vágott be, és a Chema-Pálma páros kezdett kinn mellette, már amikor Terza leért a támadásainkból ugye. A védekezésünk viszonylag precízen zárt ott, ahol nagyon kellett, én úgy láttam, hogy az általam is említett erősségeikre készültünk fel rendesen - a belső emberekre és a közbelövésekre - így elértük, hogy a góljaik jelentős százalékát ne kintről érjék el. Ezt amúgy végig tartani is tudtuk, ha megnézzük, hogy az irtó gólerős lövőik négyen összesen 11 gólon maradtak a végére, akkor láthatjuk, hogy őket szépen sikerült kiszedni a játékból ugye.

Nyilván van még hova javulnunk, főleg támadásban, de bennem nincs hiányérzet. Ortegának köszönhetően mostanra bőven megtanultam súlyozni a dolgokat, és persze, hogy láttam a hibáinkat is, de ahol most, a BL ezen szakaszában kell tartsunk, pont ott tartunk szerintem. De, márpedig annyit adunk ki magunkból, amennyi feltétlen szükséges, tudjuk magunkat feljebb pörgetni, amikor kell, ez tökéletesen meglátszódott a tegnapi mérkőzésen. Nem kell ennél több, egyelőre. A hazai meccsen még nagyobb arányú győzelemre számítok, némi közönségszórakoztatással fűszerezve, de ez a tegnapi első meccsnek tökéletesen megfelelt. Szinte végig vezettük a meccset, amikor kellett, tudtunk váltani a sebességen, a védekezésünk és mögötte Roló pedig amikor kellett, zárt szépen. Simáztunk tehát idegenben, Andriska és Ivan nélkül is. Ennyi ez.