Izgulok. Rég volt már ilyen.
Ma délben már az Arénában talált minket az ebéd ugye, illetve a sajtótájékoztató, aztán utána már csak egy nagyon rövid időre mentünk be a városba, mert már jöttek is szépen sorban az emberek. Feladat persze mindig akad valamivel vagy valakivel, szóval a reggeli gyomorgörcsöt gyorsan elterelte a tevékenykedés, szerencsére.
Ma egyesével kijelölték a sajtósok helyeit, hát na, maradjunk annyiban, hogy a bronzmeccsen tapasztalt szarakodást biztos nem tűröm szótlanul. Ha nekem úgy kéne látnom a meccset, hogy közben egy komplett osztályt terelgetnek az első negyedórában, nos. Vicces. Aztán csodálkoznak, hogy elfogy az összes jegy, amikor itt van szerintem úgy egy szektornyi kisgyerek, ami szép és örvendetes, de télleg, csak hát kicsit fura, hogy már a csapatoknak fenntartott helyek is fullon vannak telve gyerekekkel.
A bronzmeccs szorosnak tűnt az első percekben, de aztán a 15. percre kialakult a 3 gólos hazai. És ami még fura, hogy a horvátokat konkrétan sikerült tokosítani szurkolásügyileg, csak irányítottan csattognak, mást nem nagyon csinálnak, ebbe beleszőnek egy-egy zagrebezést, vagy zlatkozást, aztán ennyi. Ennyi maradt a régi idők Badel zágrábi lelátójából. Furcsa.
Közben megérkeztek a döntőre is a csapatok, lementünk eléjük, így lemaradtunk arról, amikor szorossá vált az éppen folyó találkozó. Háromgólos horvát vezetésnél mentünk ki, közben kicsit bandáztunk az éppen érkező szurkolókkal, aztán mire visszacsekkoltunk a helyünkre, addigra a Breszt ment kettővel. Mindkét oldalon remek kapusteljesítményeket láthattunk, Pesic nagyon pöpec kapussá érett az utóbbi időkben, engem kajakra a fiatal Árpádra emlékeztet a mozgása, így volt alkalmuk többször lerohanni a Zágrábot. De úgy egyébként is a Breszt Atman nélkül is maradandót alkotott ezen a hétvégén, ezt mindenképpen le kell szögeznünk, akkor is, ha végül győzelem nélkül fejezik be a tornát. Ezennel meg is követem Bebeshkot, mert én nagyon aluláraztam őket. Gondolom gondolatban Xavi is megtette már párszor péntek óta.
A végjátékba 20:20-as állással érkeztek a felek, és elkezdődött a rutinrókak harca, először Stojkovicot tömték meg labdával, majd a Zágráb kapott hetest, amit nyilván a bociszemű értékesített. Aztán egy kivédett ziccer után vészkapusnak vágták be a hazaiak, amivel hosszú idő után újra először vezettek. Jó volt hallani, ahogy a bronzmeccs közben is fel-felcsendült az építők, ebből is tudhattuk, hogy vagyunk ma elegen.
A Zágráb persze behúzta a végét, így az övék a bronz.