Összességében egy szavam nem lehet, igaz? És nincs is, hiszen minden tűpontosan megvalósult, amit az LA-ben kértem, és még a különbséget is eltaláltam, sőt, kevesebb gólos meccset toltunk, mint idén eddig bármikor, szóval tényleg nagyon pöpecül alakult minden. Még a csoport többi meccse is. Nekünk állt a zászló ezen a hétvégén, remélem nem fogjuk ezt megböjtölni Szkopjében, de mindegy, azon majd izgulunk akkor. Néhányan magasra húztátok a szemöldökötöket, mikor meccs előtt elhintettem az elméletem, és lássuk be, hogy az első félidő nem annyira igazolta a megérzéseimet, de mivel azon is azt láthattuk, hogy bár nem oly kreatívan és könnyedén, de mégis ott vannak a helyzeteink, csak a kapufa lett 5 centivel szélesebb. Amiben muszáj javulnunk, az az első játékrész védelme a beálló körül, de ebben most már tényleg mindenképpen, visszatérő problémánk az ősszel, pedig meccseket lehet elbukni ezen. És ha azt is tudjuk, amit mutattunk a második félidőben, akkor ezentúl inkább azzal kezdjünk, szerintem. Na de menjünk szépen sorba.
Frankó lett az élőkép, még ha kicsit foghíjas is volt itt-ott a lelátó éppen akkor, de szépen összezártuk, legalábbis a P1-et, ahogy hallom a másik oldal egyik részét azért külön motiválni is kellett, amit nem igazán tudok sem megérteni, sem elfogadni. Olyan sokszor nincs ekkora meló ezzel a szurkolósággal és a lelátói léttel, hogy ne lehessen szó nélkül megcsinálni, amit a többiek, nem? Mindenesetre jól nézett ki, gratulálok magunknak, és egyébként szerintem most jól is szólt, nem voltak nagyon megállások, az első félidőben végig hátrányban is toltuk, nekem ez így teljesen rendben volt.
Cupara előtt a Petar-Tönne-Blagi-Terza-Lauge-Strlek fal kezdte meg a működést, akik öleléséből Karalek csúszott ki, hogy belőjje az első lengyel gólt. Aztán a másodikat és harmadikat is persze. Szépen, csendesen felépült elsőszámú beállóvá a fiatal fehérorosz srác, pedig nem kisebb nevet, mint Aguinagaldét kellett kiszorítania a kezdőből, 23 évesen. Hát sikerült, de mondjuk igazából az öregebb beállóra sem lehet panasz, összehoztak 9 gólt ellenünk, az pedig elég jó, azt kell mondjam. Tönnesen megfelelő lendülettel kezdte a meccset, ugyanakkor az első támadásunkból abszolvált mindkét lövése a kapufán csattant, pedig semelyik sem volt rossz, de így mégsem ért gólt, ugye, ráadásul ő pont az a játékos, akit ez némiképp visszavet. Most is ez történt, rögtön volt is egy hibája a következő támadásban, eh.
A szerb kapusunk sajnos nem váltotta be előzetes reményeimet, pedig nagyon stílszerű lett volna a Kielce ellen folytatni a feltámadást, de hát ez most nem jött össze. A Kielce ismét próbálkozott a gyors középkezdésekkel, szerencsére erre most látványosan figyeltünk, és többnyire rendesen vissza is zártunk, fej-fej mellett haladtunk az első percekben. Marguc utánanyúlása miatt kerültünk először emberhátrányba, hogy aztán egyébként elég sok időt töltsünk így el ezen a meccsen, de belefért, sőt, Cupara első védése is ezen a ponton jött el.
Kicsit megzuhantunk, Gajic ziccere után Alex villantott, azzal pedig már két góllal mentek a vendégek, és ez a különbség innentől állandósult az első félidőre. Strlek csodás labdaszerzése utáni eladásából a támadó fantasztikus volt, ezt várnánk egyébként Blagitól, azt hiszem. Aztán ahogy hoztuk Andriskát támadásba, ki is egyenlítettünk gyorsan, sőt, ezen a ponton volt két jó védekezésünk, sőt, megfelelő sebességű visszazárásunk, amiből vezetni is tudtunk, de nem volt meg stabilan még ebben az időben. Aztán ismét egy rossz döntés, és Janc rögtön ott hasított a mi kapunk előtt. Blagi kiállítása után jött Mackósajt középre, kicsit mintha összébb is zártunk volna, de még itt sem volt számottevően tartós változás a védelmünkben.
Küzdöttünk, akartunk, az világos volt, és ugyan igazából senkinek sem ment nagyon az első félidőben, mégis bőven lövőtávon belül maradtunk az éppen elégnek bizonyuló teljesítményekkel. Nenadic játéka mára már annyira kockázatmentes lett, hogy elképesztő, teljesen kiiktatta a hiszti-faktort a teljesítményéből, ez pedig még jöhet nekünk nagyon jól. Nem estünk kétségbe a folyamatos hátrányban sem, tettük továbbra is a dolgunkat, jöttek a cserék, Yahía kapufájánál azért felszisszentem, és ha csak ezeket hozzáteszem a félidei teljesítményünkhöz, akkor már 30 perc után ott lettünk volna, ahol a játék képe mutatta.
Tehát nem izgultam a szünetben sem, amire 13:15-ös állással vonultak a csapatok.
És nem is kellett, a második félidőre ugyanis egy láthatóan feltüzelt védelem érkezett meg, ami magával hozott egy szinttel magasabb teljesítményt is a kapuban. Jó, nyilván volt honnan feljebb jönni, hiszen Cupara 17%-nál azért talán még egy homokzsák is többet mutat, de hogy a védelem húzta fel Árpit, vagy Árpi bravúrjai a védelmet, az egy kardinális kérdés. Ugyanakkor mindegy is, mert a kettő együtt eredményezett egy olyan félidőt, amire én konkrétan szezon eleje óta vártam. 40 % a kapuban több is, mint amit reméltem, de a kilenc, azaz 9 kapott gól 30 perc alatt maga a csoda. Úgy, ahogy mondom. CSODA.
Jajjj, de jó volt azt érezni ismét, amit egyébként oly sokszor már ebben az Arénában (városban), hogy történhet bármi blődség támadásban, mindegy, mert vagy kivédekezzük, vagy kivédi a kapusunk, mert hátul bizony stabilitás van. Azért ilyesmi nem mostanában volt itt, na. És nem azt láttuk, hogy egy ember hátára veszi a csapatot és tol egy egyszemélyes showt, amivel megnyeri a meccset, hanem összeszorított foggal melózó CSAPAT van, amelyből mindenki hozzátett, Mackósajt hátul, de Petar és Lauge is, úristen, miket védekeztek néha, Borozan/Andriska/és az első félidei pech-sorozat után Tönnesen is elöl tett hozz nagyon fontosakat, ezzel pedig a győzelem nem más, mint igazi CSAPATMUNKA. És mögötte egy Sterbik, persze. 28:24 a vége, hatalmas második félidővel, amit egész konkrétan hat góllal, 15:9-re nyertünk meg. Ízlelgessük, és csináljuk tovább így ezt.
Nos nincs mit tovább fejtegetni, valahogyan meg kell tudni őrizni ezt a fajta tudatos munkát hátul, és akkor Szkopjéban sem lesz gond vasárnap. Hidegvér kell, és rengeteg meló ehhez, de ha sikerülne, akkor tényleg nullára tudnánk radírozni azt a szeptemberi/októberi bénázást, hehe. Erre majd még visszatérünk hétközben.
Kis színes, hogy megtörtént a Levis-licit mezátadása, köszönjük a résztvevőknek és Máténak is, jónak lenni jó!
Hajrá Veszprém, holnap Fradi, aztán Vardar-meccs, idegenben.