Ha kicsit hátralépek, és eltekintek attól, hogy mit érzek, vagy hogy mekkora tátongó seb van a lelkemen, akkor azt hiszem, ki tudom jelenteni, hogy idén is elég igazságos kis kölni mezőny kerekedett. A Sportingot és magunkat ugyan nagyon szerettem volna látni a dóm alatt, mert ahogy az évértékelőmben említettem, én ettől a tavasztól igazán sokat vártam, de úgy látszik, nekünk továbbra is csak ez jut, a várakozás. A Sporting pedig egész egyszerűen rutintalan volt az utolsó percekben, jövőre már nem lesznek azok, ebben mindenki biztos lehet. De még mielőtt visszasüllyednék a dühös önsajnálatba, vagy a végtelen melankóliába, inkább felhúzom magam szórakoztatást igénylőre, mert nincs is jobb annál, mint hogy úgy nézd ezt az eseményt, hogy nem kell izgulnod rajta. Ha nem lenne kerek szülinapja egy igen régi kispajtásomnak, én is ott hesszelnék kb. mostantól az ismét mediterránnak tűnő kölni időjárásban, de mivel van, most inkább ezt választottam. Innen is boldog nagyon sokadik szülinapot a magyar játékvezetők gyöngyének, isten éltesse sokáig, a fülét majd lerángatjuk bokáig!
Na de, nézzük a mezőnyt a párosítások fényében és próbáljuk meg kipolipozni a lehetetlent, jósoljuk meg az elődöntős végkimeneteleket! Haha, szerintem még soha nem sikerült telibe találni a kölni történéseket, és ez egyáltalán nem véletlen, tudom, hogy közhelyes, tudom, hogy nehéz elképzelnie annak, aki még sosem volt ott, de az az egész burok, amiben ez a hétvége lezajlik, annyira, de annyira más, mint évközben bármi, hogy tényleg hihetetlen. És emellett baromi gyors is az egész. Négy meccs, 31 óra leforgása alatt. Ez Köln. Nem tudja senki, hogy mi lesz.
Úristen, mennyire hiányzik.
Nantes vs Füchse Berlin
Amit Berlinben összeraktak 2012 óta, az egyértelműen példaértékű. Mindenkinek. Nem siettek sehova, nem akartak hirtelen nagyot emelni, felépítették, megtartották, kivárták és beteljesítették. Munkával, perspektívával, működő koncepcióval és szakértelemmel. Jó, nyilván kellett hozzá egy Gidsel is, de könyörgöm, a 2021-es egyiptomi vébén már mindenki láthatta, mit tud a srác, nem csak a Berlin. Ők csak elvitték. Nem kezdem el megtúrni a költségvetéseket, de nem hiszem, hogy a magyar csapatokhoz képest sokkal több pénzből jött volna ez össze, és akkor direkt tompítottam kicsit, hogy ne legyen akkora a kontraszt. Idén megnyerték a bajnokságot, amit eddig még sosem, Berlint szép lassan rágravírozták a kézilabdázás térképére. És elég mélyen ahhoz, hogy most nézegessük kicsit, mert ahogy Gidsel egyébként tűpontosan megjegyezte: az ő útjuk csak most kezdődik. És tényleg. Az egész sztori, úgy ahogy van, gyönyörű, és kizárólag ezért most nagyon tudnék szurkolni nekik. Óriásit szólna, ha ezt is megnyernék, de Kölnben nem lehet csak így átnézni az elődöntős ellenfeleken, úgyhogy először a Nantest kell megverni hozzá. Ássunk is kicsit lejjebb!
2012-ben egyszer már megjárták Kölnt, akkor két zakóval negyedikek lettek, minimális kockázattal ki merem jelenteni, hogy ennél most biztosan előrébb végeznek. A csoportkör legtöbb lőtt gólját szállították (469) és ennek közel a felét két kulcsjátékos, Matias Gidsel és Lasse Andersson produkálta. Atyaég. A valaha volt legfiatalabb edző, aki Kölnbe vezeti csapatát szintén berlini, Jaron Siewert 31 évesen megnyerheti a sportág legerősebb klubversenyét még ugyanazon a héten, mint amikor régen várt német bajnokok lettek a rókák. Ráadásul Jaron tényleg született berlini, végigtolta a szamárlétrát az UP-edzősködéstől kezdve az UP-válogatott padokon át idáig, kis kitérőt tett ugyan, de visszatért és a pályáját még egy agyvérzés sem tudta megtörni. Nagy együttállás ez most Berlinben, és ez a példa is jól mutatja, amit gondolok erről, és amit Veszprémben is ideje lenne felfogni, hogy a nagy sikerekhez kell helyi kötődés is. Kell. Egészen más lesz a kapcsolat, a hangulat és minden, ha van ilyen, elképesztő, hogy ezt Veszprémből kell magyarázni.
Ők ebből jönnek most, ami szerintem óriási lelki plusz, jól láthatóan minden nyomás nélkül érkeznek, hiszen beteljesedtek idén már egyszer, nekik ez a hab a tortán. Emiatt egyértelműen őket érzem esélyesebbnek ezen a meccsen, de ki tudja, ugye. Szürreális módon ez összesen a 3. BL-szezonjuk volt, abból kettő végén Köln lett. Basszus. Hát mi mutatná ennél jobban a Bundesliga erejét? Ha abban a bajnokságban előre tudsz furakodni valahogy, akkor nagy eséllyel Európában is jó vagy. Kulcsjátékosaik tehát Gidsel, az ufó, Lasse Andersson a másik oldalon, Milosavljev a kapuban Peric tanácsaival, beállóban Max Darj és Marsenic, de akár Freihöfert és Fabian Wiedet is kiemelhetem, vagy a feröeri jobbszélsőt, Hakún Westet. Felszabadult Berlint várok, és ha az lesz, és megoldják, hogy nem feszülnek bele, akkor meg kell nyerniük ezt a meccset. Sőt, talán az egészet. (És akkor majd jönnek a veszprémi nyilatkozatok is, hogy ezekkel játszottunk döntetlen a csoportkörben...:))
A Nantes viszont parádésan tudja az ellenfél látszólagos előnyeit saját maga javára fordítani, minden csinadratta nélkül, okosan, taktikusan, fegyelmezetten jutottak el idáig ebben a szezonban, ők sem első kölnözők már, van rutinjuk ebben, utoljára a 2020/21-ben jártak itt (4.hely), de a 2017/18-as szezonban nyertek egy ezüstérmet a francia házidöntőben, a Montpellier ellen. Adatok alapján egyébként sok különbség nincs, mindkét csapatban 3 korábbi győztes szerepel, az elsőszámú kapusaik szintén nagyon hasonló stílusban és eléggé azonos szinten védenek (Pesic, Biosca-páros egyébként elég Veszprém-kompatibilis lehetne, de hát nekünk, ugye, nem feleltek meg), talán a Berlin jobban otthon érzi magát a Lanxessben, de ha valami kevéssé számít ezen a hétvégén, az éppenséggel pont ez. Nagyon kompaktok a franciák, akik a bajnokságban ugyan nem nagyon domborítottak, sőt, a valaha volt legrosszabb PSG töksimán nyert előttük, de a BL-t becsülettel végigtolták az első meccstől fogva. Meg is van az eredménye. Sok ismerős van náluk is, Gaber a szegedieknek lehet szívük csücske, Pesicnek pedig rettentő erős, örökre szóló köteléke van a bakonyiakkal, szóval itt is van kinek szurkolni, azt kell mondjam. Az egymás ellenijük tekintetében a Nantes vezet, de mondjuk nem sokkal, ahogy azt láthatjátok a képen:
Az eddigi helyszíni képek alapján amúgy ez egy nagyon vidám Kölnnek tűnik, mintha senki nem lenne ráfeszülve, mindenki rövidgatyában vigyorog, ajándékként kezelik a hétvégét, és szerintem kifejezetten különös atmoszféra lesz a kicsik vasárnap délelőtti fellépésén is. Fesztivál hangulat árad mindenhonnan, amit csak látok és nézek, nagyon irigyelem. Csak mi szoktunk annyira eldurranni agyban, hogy szétfeszülünk már a helyszínen, ahogy ezt végre le tudjuk vetkőzni egyszer, meg fog törni a jég. Na mindegy, most nem magunkkal törődünk, hanem a francia második Nantes-nal, akik jól láthatóan elég boldogok, hogy itt lehetnek, és igazuk is van. Nem volt egyszerű a Sporting elleni negyeddöntőjük, hullámzott is a 120 perc rendesen, de végül ők jutottak ki. Nincsen annyira kiugró kulcsjátékosuk, mint a Berlinnek Gidsel, de talán éppen ez a legnagyobb erejük, és igazi csapattá érettek. Persze nekik is vannak húzóneveik, például Rivera, aki már nyert itt korábban, vagy a francia válogatott új vonala, Minne, Tournat, Bos, Briet és Lagarde, de Bonnefond is erős szereplő lehet ebben. És nem tudom, ki fogadott volna arra, hogy az exszegedi Gaber egyszer eljut Kölnbe, vagy ugyanez Bioscára is áll, veszprémi szemmel. Szóval van kinek szurkolni ezen a meccsen.
2009 óta ül az első csapat padján a vezetőedző, ő volt Anti és Entrerrios másodedzője is, ellenfeléhez hasonlóan a Nantes UP-csapatainál tevékenykedett előtte, hát ez is milyen snassz már, mi?
Barca vs Magdeburg
Az utóbbi évek legnagyobb klasszikusa ez a párosítás, idén egyébként más-más okokból, de mindkét csapat kicsit maga alatt teljesített, és mégis itt vannak mindketten. Egy dolgot ugyanis kiválóan megtanultak: nyerni. Bármilyen veszett helyzetből felállni és produkálni egy éppen eleget. A címvédő kicsit már tavaly is ezt tette, de idén mindenképpen. Nem volt sima a szezon Barcelonában, voltak bukdácsolásaik az Asobalban, ami évek óta nem fordult elő velük, ennek az okait egyébként nem tudtam összerakni, simán lehet fásultság, simán lehet már kicsit uncsi, nulla kihívásba beleülés, de az is lehet, és mondjuk ez a valószínűbb, hogy Carlos Ortega rendesen használta a bajnokságban a gyerekeket. Szokta ugyanis, eredménykényszertől függetlenül.
Azért mondtam gyerekeket, mert ennek a világot már régóta tépázó Barcának a magja sem öreg még, de tényleg. Dika Mem 28, ok, N'guessan már vagy 33, mellette még Hampus Wanne és Ariño múlt el harminc, a többiek bőven alább. A legjobb kor a kézilabdában. Úgyhogy ha tudnak motivációt meríteni, és ezzel nem szokott bajuk lenni, akkor ez a Barca pontosan ugyanúgy bárkit meg tud verni, ahogy az előző években is. PDV sérülése miatt reaktiválták Vincent Gerardot - édesistenem, nem folytatom a gondolatmenetet -, de Emil Nielsen teljesítményét ismerve akár egyedül is megoldja ezt, ha kell. Kiélezett meccsre számítok, óriási védekezéssel, remélem tényleg az is lesz, mert nincs kedvem a 40 gólos meccsekhez, hogy őszinte legyek. Carlos miatt én egyértelműen nekik szurkolok ezen az elődöntőn, és megpróbálom a Pumuklit is úgy nézni, ahogy eddig nem. Újabb édesistenem.
Carlos Ortega játékosként is az egyik, ha nem a legeredményesebb csávó volt, de mostanra ott tart, hogy rekorder az összesen 8 címével, melyből kettőt edzőként tett zsebre. Hát igen. Ide jöhet még egy édesistenem? Nem hiszem, hogy bárki elvitathatná az érdemeit ebben a sportágban, de hogy mi képesek voltunk kétszer is rommá alázni ezt az embert, azt mérhetetlenül és a mai napig szégyellem. Meg gyászolom is, persze. Remélem ezt is megnyerik, szerintem most nem ők a fő esélyesek, de ez nem szokott probléma lenni ezeknél a csapatoknál. Akik már megtanultak nyerni. Ők 11x nyerték meg a BL-t, és ebből 8-hoz Carlos Ortegának is volt köze. Leírva még erősebb mindez.
Kulcsembereik közül emeljük ki Nielsent, aki akár egyedül is, akár egész meccses nihil utáni két fontos védéssel képes kiélezett helyzetben meccseket is eldönteni, ilyeneket is, igen. Zsenge kora ellenére övé a világ rutinja is, elképesztően fegyelmezett, tényleg csoda egy gyerek. Az ő védései után kulcsfontosságúak a szélek, és a lerohanások vezetése, szóval Wanne, blaz Janc, Ariño vagy Aleix Gomez is fontos láncszem lehet. Felállt fal ellen sem kell szégyenkezniük a Dika Mem, Melvyn Richardson, Carlsbogard, plusz a már szintén nem rutintalan, de továbbra is szemtelenül csitri Cikusa lövőrepertoárral, Makuc irányításával, Frade beállójátékával. Nem is sorolom tovább, nincs mit ragozni, iszonyúan ütőképes ez a Barca is. És számomra továbbra is meglepően szerethetőnek tűnnek, ami szintén nagy lényeg, és egyre inkább irigylem ezt. Tőlük is.
A Magdeburgról mondjuk nem tudnám méltósággal állítani ugyanezt, de kétségtelen, hogy az egész szezonjuk sérüléses kálváriája után minden elismerésem az övüké, hogy elértek ide. A mi testünkön keresztül éppenséggel, a mi újabb Mohácsunkon keresztül, hogy drámaibb legyek, egy olyan párharcon, ahol 120 perc alatt kb. másfél percen keresztül vezettek összesen. A legjobbkor. A legvégén. De nem emiatt nem tudok nekik szurkolni, sőt, ezt igazából elismerem és végtelenül tisztelem is, tényleg.
Bennet Wiegert Ortegához hasonlóan elképesztően tehetséges edző, ez tény, ő is tagja annak az ötösfogatnak, amelyik edzőként és játékosként is tudott BL-t nyerni, nincsenek sokan, az ebben az elődöntőben összefeszülőkön kívül még Talant, Jicha és Parrondo sorolható ide. Szép kör, nem mondom. Követhetetlen, hogy a Magdeburg keretében kik az éppen épek, egész szezonban rengeteget szívtak ezzel, hihetetlen, hogy ezzel együtt itt vannak Kölnben. Pont ezért, és mert talán mostanra akkora jelentőségű hiányzójuk már nincsen, felszabadult játékot várok tőlük, különösebb nyomás nélkül. Ráadásul a két évvel ezelőtti BL-győztes csapat magja is itt van még, úgyhogy egy nagyon összecsiszolódott, szintén elég komplex játékosokból álló csapat a Magdeburg, akik ezen a párharcon sem esélytelenek. Annak ellenére, hogy az örökmérleg egyenlőre a Barca felé kicsit kileng.
Kulcsjátékosaik között lehet Portner és Hernandez is, de Felix Claar vagy a szürke eminenciásnak látszó, ám meccseket eldönteni képes Weber, vagy személyes liblingem, a méltatlanul sokat mellőzött, de a nagy bajban mindig villantó Damgaard is szerepel. És persze Gisli, ha nem sérült éppen. De Magnússon, Lagergren, vagy a szélen Pettersson is képes egy ilyen fokozott hangulatú és tétű mérkőzés eldöntésére, nem beszélve a védelem oszlopairól, Saugstrupról és a rutinróka, minden hájjal megkent O'Sullivenről. Hihetetlen névsor ez is, egyébként. Miközben kielemeztem a kulcsjátékosokat ebben a posztban, annyira látványosnak látom a változást azzal kapcsolatban, hogy kik lettek a jelen kézilabdásai. Hogy mennyire más típusú sportolók most a legjobbak, egyáltalán nem poszt-pecifikusan kell gondolkodni, végképp nem szabadna benne maradni a támadó/védekező sorokban - és mi mit csinálunk éppen? nem fiatal, csak védekező játékosokat igazoltunk, ehhhh - kellenek az univerzális játékosok, sokkal fontosabb a sebesség, a reflex, a reakcióidő, mint a lövőerő vagy a magasság, mint régen. Jó lenne, ha ezt Veszprémben is felismernénk végre, bocs, de nem tudom kiműteni a szívem csak azért, mert most másokról kell posztot írnom, ahelyett, hogy ott nyomulnék a media call-on a Radisson Blueban, a kis reményeimmel.
Összességében én két kurvajó meccsen kicsit simább Berlin és végletekig szoros Barca döntőbejutást várok az elődöntőktől, de ez semmit nem jelent, természetesen!
képek forrása: EHF media guide