Igen, tudom, eltűntem, mint szürke szamár a ködben, de nem bánom, hogy őszinte legyek.
Persze voltak kézzelfogható okok is, például egy műtét a kiesést követő héten (jól vagyok, nem azért mondom), de elsősorban kiüresedtem. Kiégtem. Távolság kellett. Sőt, még mindig kell. Nem fogom kielemezni utólag a Magdeburg elleni párharcot, és nincs kedvem senkit sem meggyőzni arról, hogy azt a 2x megnyert 100 percet a két végjátékban 0 védéssel 6:2-re _itthon_ elbukni bárki ellen márpedig kudarc. De attól még az. Kudarc. Nem belefér. És nem ilyen a sport. Hanem elbasztuk. Mi. Ehhez pedig még tegyük hozzá azt is, hogy mindezt olyan körülmények között, olyan hangulatban, olyan szurkolásban, olyan lelátóval, amilyen rég nem volt Veszprémben, és ami nem tudom, hogy mikor lesz legközelebb. Talán soha. De legalábbis azt tippelem, hogy nem mostanában.
Ezt a kiábrándultságot most sajnos a komplett környezetemen látom, érzem, ijesztő folyamként terjedt szét közöttünk, mindenkit elsodort magával, és nem tudom, ki hogy van ezzel, de én most kicsit hagyom is magam, nem akarom erőből visszafordítani mindezt. Szerintem nem is nagyon lehet. Ha járnék pszichológushoz, tuti azt mondaná, hogy hagyjam lecsengeni magamban, szépen, úgyhogy én ezt is teszem. Az ügyvédem (szintén kb. 40 éves szurkolói múlttal) ezt úgy fogalmazta meg, hogy "valamivel vissza kell csábítsanak". És igaza van. Hát nem a példátlanul magas jegyárakkal fognak, annyi szent, persze a bérleteseket ez nem érinti, de azért elég szürreális azt látni, hogy a bajnoki döntő első meccse előtti napon vannak még elérhető jegyek. Tyű. Hát, igen. Arról nem beszélve, hogy az is először fordult elő velünk, amióta a VeSzE ossza az idegenbelieket, hogy maradt meg nem igényelt jegy Szegedre. És nem is kettő.
Talán ideje lenne kicsit elgondolkodni, hogy ez mégis miért történhet? Nem?
Emlékszem, Bartha Csaba majdnem pont egy éve olyasmit is mondott (azon kívül, hogy a bajnokság, a kupa, és Köln kötelező egy ilyen hagyományokkal és szurkolókkal rendelkező, ekkora költségvetésből gazdálkodó Veszprémnek, hááát, ez eddig 2/0), hogy ilyenkorra már nem lehetnének nyitott, személyi kérdések egy valamirevaló klubnál. Egyébként szerintem sem. De azt például követni sem tudom, hogy konkrétan mennyi játékos megy el. Meg az ilyen kérdések, hogy Palasics hazarángatására mégis mi az épeszű magyarázat? Hova, mire kellett akkor kiszakítani, de tényleg? Vagy majd holnapra? A bajnoki döntőre? Egész Európa ránk prüszköl miatta, és mi pontosan 0 percet adtunk neki a negyeddöntőkben! őLadysége minden csontja fáj már, oké, persze, értem. Elfér rajtunk ez is, nem igaz? Egy kommentben olvastam, de használom, mert valóban példátlan (legalábbis nekem max Vujin jut még eszembe), hogy valaki kétszer lépjen ki élő szerződéséből ugyanattól a klubtól. Na, itt sikerül ilyesmi is. Nyilván, ő megpróbálta, nem ment, sokat hozzátenni nem tudott, ha a hivatalos célokat nézzük ugye, de hát persze, itt belefér ez is. Ááá, teljesen kiéget ez. Erre már gyakorlatilag fel sem húztam a szemöldökömet.
Ettől kellene nekünk boldognak lennünk? És elhivatottnak? Elkötelezettnek? Én csak tegyem a dolgom, és szurkoljak, ugye? Hát persze. Nem gondoltam volna tavaly ilyenkor, hogy egy fél tyúklépéssel sem leszünk beljebb, elképesztően kaotikus, egyáltalán nem előremutató, még edzői safetynek sem tekinthető igazolásokkal vágunk neki a jövő évnek, és az idei bajnokságot is meg kéne még nyerni valahogy, ami egyáltalán nem lesz egyszerű, attól félek. Vagy most már mindegy, akkor legyen világégés? Tudom, most nem ennek van itt az ideje. Persze, persze. Ilyennek sosincs ideje. Köszönöm, senkitől sem kell kiselőadás arról, hogy ki az igazi szurkoló, és hogy mi a dolgunk, tűzön-vízen át, persze. Meg csukjam is be a szemem, a fülem, az agyam, ne olvassak nyilatkozatokat, átigazolási híreket, ne gondolkodjak, csak pakoljam ki az 5000 papírt szabadidőmben az élőképhez, neveljem a klub iránti feltétlen odaadásra a gyermekemet, augusztusban pedig vegyem meg a bérleteimet, aztán reménykedjek, tudom. Hátööö.
Egyébként, hogy valami örömhírt is mondjak, a Bányász elleni hazain elképesztőt toltak a gyerekeink, na az nagyon tetszett. Mondjuk amikor előkerültek a zászlók a szertárból félidőben, akkor azért megkérdeztem a delikvenst, aki engedélyt adott erre (a Puha!!! :D), és hogy ugyan ő fogja-e kórházba vinni a sérültjeinket, vagy mi lesz? A 25 kg-os Mici kezében a gigazászlóval elég ijesztő képet festett elsőre, aztán meccs után meg is lett a böjtje, nyilván baromira fájt a keze. Ilyen ez, tény, hogy a szurkolósdi nem csak játék és mese. A Bányász-meccsen tehát egész komoly utánpótlás-nevelés zajlott, ez legalább eredményesen lemet, kijelenthető, hogy jelentkezni látszék egy új generáció az O-ban, ami talán a tavaszunk eddigi legnagyobb eredménye.
Ezek a csapongó, sötét gondolatok mostanra már nagyon kikívánkozott belőlem, de legalább visszatértem kicsit a klaviatúrához, hehe, fel is szaladt a vérnyomásom, ahogy kell. Még a bajnoki döntő előtti sztori, hogy a napokban megkértem a chatgpt-t, hogy a hatosfal stílusában írjon felvezetőt a meccsek elé, és gyerekek, nem hiszitek el, mi történt. Azon túl, hogy azt például elég szépen megugrotta, hogy milyen az a style, amiben írnia kellene, idézem:
"a hatosfal.hu stílusa általában szenvedélyes, közvetlen, enyhén szurkolói hangvételű, de mégis informatív és elemző."
...na de amikor ilyeneket olvashatunk ennek az internetről forrásokat pillanatok alatt összeszedni képes szuperszámítógépnek a tollából, hogy:
...akkor kicsit megnyugszom, hogy nincs veszélyben a rosszabbul fizető munkahelyem. Minden felütés úgy kezdődött részéről, hogy köszönöm a pontosítást, elnézést a tévedésekért, szóval tényleg elég muris dolgok születtek, és hát, legalább így azt is láthatjátok, hogy saját szellemi termékemet öntöm itt ki nektek. Mutatok még pár vicceset azért, például ezeket:
...úgyhogy a közszolgálatot megtettem, felvilágosítottam az AI-t a magyar férfi kézilabda bajnokságról. Szívesen! Biztos lesz ez még jobb is, de nekem komoly melóm volt már ennyiben is, és még mindig nem tanult meg mindent rendesen.
És akkor mi lesz a döntőn.
Fingom nincs, hogy őszinte legyek. Van egy olyan érzésem, hogy a Szeged fejben sokkal jobban képben van jelenleg, rajtuk nem lesz nyomás, rajtunk annál nagyobb, mert ugyan a bajnokság sem teszi sikeressé ezt a szezont, de ha ez sem lesz meg, az úgy egyszerűen védhetetlen. Nagyon csodálkoznék, ha két meccs elég lenne, én számítok a harmadikra is, egyszerűen nincs meg az a különbség, aminek a játékosok minősége alapján lennie kellene. Persze régen láttuk már mindkét csapatot értelmezhető ellenfél ellen, de a Szeged kiesése a Barca ellen volt annyira szoros - és hát a kupát is elvitték, ugye -, hogy azt mondjam, itthon sem dőlhetünk hátra, az első meccsen. Sőt. A Szeged legnagyobb esélye a bajnoki cím megszerzésére éppen ez lesz: az első meccs. Úgyhogy ha mi kicsit is motiválatlanok leszünk, vagy nem leszünk élesek, vagy csak jó sokásunkhoz híven végigmozizzuk az első 15 percben, hogy nem véd a kapusunk, az bizony a bajnokságunkba kerülhet.
És ezek nem valami utopisztikus rémálom részletei, hanem kizárólag olyan dolgok, amikor idén már többször is megtörténtek velünk. Ha újra bármelyiket elkövetjük, vége. Remélem ezt nem csak én látom ilyen puritán módon egyszerűnek, hanem az edzőnk és a játékosok is. De persze nem is csoda kell, hanem védekezés (ezzel egyébként annyi gond nem volt az elmúlt időkben), védés kell, pad kell és támadásban egy vezér, plusz szélsőjáték és átlövések. A beállóink többnyire működtek, ez most legyen így, és ha mindezt tudjuk egyszeree, akkor itthon nem kaphatunk ki. Ismét.
Nyilván hajrá Veszprém, ez nem kérdés, azért _benitonyira sosem szomorkodom magam, de például én nem leszek az első meccsen, egy régóta lekötött program miatt, és most még csak a falat sem kaparom miatta.
Ez van!
Ami viszont fontosabb a fontosnál is, az ez:
Tudok arról, hogy szögedi pajtikák is hozzájárulni szándékoznak Simi gyógyulásához, úgyhogy ezúton kérem mind a biztonságiakat, mind a veszprémi szurkolókat, hogy az előtérben lévő doboz felé igyekvő szegedieket semmiképpen se abúzálják (a többieket se), megférünk egymás mellett többnyire, bár tudom, hogy ez többeknek hihetetlen, de attól még tény. A klub is, a játékosok is összeállni látszódnak ezügyben, és ha 3. meccsre kerül sor, ott is lesz aktivitás és lehetőség a kisfiú támogatására, légyszi álljon be emögé lehetősége szerint mindenki! Köszönjük szépen!
Uff.