Köztudottan pesszimista, szélsőségekre gyakorta hajlamos barátkám, Pitics, minden egyes szezon elején (de 20 éve bizton) elmondja, hogy: a Szeged oda-vissza fog pofozni bennünket idén, és ki fogunk esni az MB1-ből ezekkel a hulladék igazolásokkal, legtöbbször ki is eszközöl valami fogadást valamelyikőnkkel, idén sem volt ez máshogy. Azt hiszem, nyert is valahogyan, talán a kupa miatt, már nem emlékszem pontosan, mert nem velem fogadta. Nos, azt sejtettem, hogy idén még valószínűleg nem lesz igaza, de sosem gondoltam volna, hogy egyszer az életben úgy érzem majd, a jövő év eléggé neki áll. Pedig ez egyelőre vitathatatlan. Na de ne szaladjunk így előre, inkább menjünk kicsit vissza az időben!
Sajnos már tavaly ilyenkor sem voltam túl optimista a vezetést érintő változásokkal kapcsolatban (nem úgy a padot érintőben, mert ott az voltam, valóban), és ezt nem hasraütésre találtam ki, hanem az összes általam feltárt győri és debreceni kompetens háttérbeszélgetések, vélemények összegzése után okumláltam ki. Volt elég, úgyhogy kicsit mindenkit óva is intettem a nagy dajdajozástól, az volt a jelmondatom, hogy "talán lesz pár hónap nyugalmunk", de nyilván nem kezdtem el vészharangokat kongatni, hiszen még az előző is javában szólt. A kupa és bajnoki győzelem ellenére tavaly ilyenkor olyan állapotban volt ez a klub, és a közeg, hogy tényleg ez tűnt a kisebbik rossznak. Valószínűleg ez is volt. Hiszen CsíkZolinak igazából ennyire sem volt köze sem a sportághoz, sem a városhoz, sem a klubhoz, hogy a többi viselt dolgát, amiről Veszprémben hallani, most ne is említsük.
De sajnos konkrét előrelépést Bartha Csabával sem tapasztalhattunk meg ebben a szezonban, ezt muszáj leszögeznünk az évértékelőben. Ez nem egy vélemény, hanem tény. Látszik az eredményeken, az igazolásokon, a kommunikáción, a fiatalok kezelésén, gyakorlatilag mindenen. Nem vagyunk kinn a vízből, ezt látom. És nem a kupadöntő elvesztésén rugózom, hiszen az sosem érdekelt különösebben, hanem a jövőn. Minden adott volt ahhoz, hogy ez máshogy legyen, és hogy ez miért alakult mégis így, az felettébb érdekes téma lehet, van néhány teóriám erről, de biztosat nem állíthatok, hiszen nem vagyok ott. Azt viszont szinte kötelességünk megtenni egy szezonértékelésben, hogy megnézzük, milyen tervek, gondolatok, mondatok hangoztak el akkor, és azokból mi valósult meg? Meg úgy általában, lezárjuk a szezont, szokásunkhoz híven.
Az új vezírünk nagyon helyesen kiemelte az egyik első interjújában (egyébként viszonylag sok ilyen megnyilvánulása volt, ebből gondolom, hogy komolyan ezt gondolta anno), hogy egy ilyen klubnak, ilyen költségvetéssel és háttérrel, ilyen kerettel, ilyen edzővel, ilyen szurkolókkal magyar bajnokságot és kupát KELL nyernie és Kölnbe KELL jutnia. Ezzel amúgy én tudtam is azonosulni, végre, gondoltam, valaki kimondja mindezt. Egyébként én a mai napig így gondolom, és most akkor lelövöm a poént, nem vagyok elégedett a szezonnal. Sőt.
Szezonértékelős
A nyári felkészülés nehézségei után elég szépen álltunk bele az őszbe, Berlinben szűken, de nyertünk, itthon PSG-t vertünk, sokkal, méghozzá, az első figyelmeztető jel a lisszaboni pofon volt, de mondjuk az rögtön hatalmasnak bizonyult. Később beigazolódott a Sporting ereje, ők is pont ott estek ki a BL-ből, ahol mi, a negyeddöntőben, ők a jövő év Berlinje, azt gondolom. Érdekes kérdés - ma sem vagyok biztos a válaszban, pedig most már tudjuk, hogy a Sporting is nagyon kellett hozzá - de hogy mi azon a meccsen átnéztünk-e kicsit, vagy csak a kiutazási körülmények következménye volt az a példátlan fásultság, amit ott láttunk a pályán? Utána viszont továbbutaztunk Egyiptomba, hogy nagyot menjünk a klubvébén, ahova egyébként úgy lettünk meghívva plusz európai csapatnak, az Aalborg, emlékszem, kicsit hőzöngött is rajta. Ezt a sikert senki sem veheti el tőlünk és ettől a szezontól, főleg, mert meg kellett verni hozzá a Magdeburgot és a Barcát is. És ezen a tornánk Rodrigo Corrales volt a best goalkeeper is, csak mondom! Egyébként neki egészen elfogadható ősze volt, most, hogy így végignyálazom a posztokat, nagy kár, hogy a lényegi címeket és kupákat tavasszal osztogatják.
KLUBVÉBÉS KÉP
Visszatérés után a BL-ben egy tükörsima hazai meccs következett, a Dinamo ellen, majd a fiatal dán Fredericia éppen ellenünk ébredt fel, így az egy kifejezetten szoros, lazának tervezett meccs lett, majd következett a harcos Bitola, amit végül tökhiggadtan húztunk be. Amúgy végigolvasva a posztokat, egészen kaotikus volt már az ősz is, sőt, valahol itt jött meg Aron is, amit szintén nem értettem, de mivel nagy kisiklásunk eddig kevés volt XP-vel, gondoltuk, hogy legyen. Aztán leutaztunk a szokásos alapszakaszos Szegedre, ahol megkaptuk a második pofont, és egy csomó újabb kérdést, persze. Itt merült fel bennem komolyabban, hogy itt minden edző tutizós lesz-e? Egyébként azóta azt gondolom, hogy igen, hiszen már itt is felhúztam a szemöldököm az időkérés és a cserék elmaradása miatt, egyértelműen. Ehh, de erre még később visszatérek.
Elillant a karácsony, átteleltünk szépen, voltunk vébén is és megérkezett a hőn áhított tavasz. Az a tavasz, amitől én rengeteget vártam. Nem az én saram, jogosan vártam rengeteget tőle, hiszen volt egy olyan keretünk, ami bármire alkalmasnak tűnt előzetesen, és volt hozzá egy edzőnk is, aki ekkorra már a klubvébével egyértelműen elnyerte a többség bizalmát, de az időközben egyre inkább pletykává erősödő (később beigazolódó) új igazolásokból arra következtethettünk, hogy a vezetőség is az ő kívánságait teljesíti elsősorban ahelyett, hogy szakmai stábként üzemelne mögötte, fölötte. Más épeszű magyarázat ugyanis nincs a régi és levezető státuszban lévő exXP-játékosok, és mellé pedig az egyiptomi válogatott noname játékosainak ideáramlására, akik nyilván óriási lehetőségként élik meg a veszprémi szerződésüket, de _mi_ mégis hogyan profitálunk ebből majd? Hogy, hogynem, közben kihirdettetett az edzőnk új másodállása is a fáraók kispadján, na bumm. Ez viszont nekem nagyon nem tetszik, nem is értem, nem is értek vele egyet, visszatérünk még rá. Mindenesetre ezekkel a kísérő jelekkel egész szezonban az volt az érzésem, hogy idén kell BL-t nyernünk, mert az elarabosodott keretünkkel nem fogunk, ez ugye mindenkinek tiszta? Idén viszont itt volt a sansz, ha megnézzük, az egész mezőny kicsit visszább esett, a Barca otthoni pontvesztésekbe szaladt bele, a Magdeburg egész szezonban éppen hogy ki tudott állni a meccseikre, PSG kutyaszar volt végig, Kielce szintén, a Berlin és a Sporting tolt felszállóágat, de azért annyira nem elrugaszkodottat, hogy a földről ne lehessen látni őket, a Plock pedig még nem volt az igazi, úgyhogy tavasz elején szerintem tökjogosan gondolkodtam abban, hogy be kell húznunk ezt az évet.
Közben januártól új névadónk lett, a One az Arénát is nevére vette, kicsit összekékezett bennünket, de azért nem annyira. Ez fájt tavasszal a legkevésbé.
Bukarestben kezdtük a BL-tavaszt, egészen jól sikerült mérkőzéssel, hogy aztán ráforduljunk a csoportgyőzelmet eldöntő utolsó, fontos és nehéz meccseinkre. A Sportingot végül más miatt is emlékezetes meccsen sikerült legyőznünk egy góllal, összesen, ezen a ponton rettentően örültem neki, hogy nem egyenes kiesésesben jöttek velük szembe. A dán jv-páros egyike nálunk esett először össze - mostanra már jól van, kiderült, mi volt a problémája - , míg a másikuk egyedül fejezte be a meccset. Most, hogy újraolvasom a posztokat, rettentően érdekes, hogy ezt a meccset pl. a lelátó nyerte meg, az utolsó 10 percben belehajszolta a csapatot a fordításba, és nahát, kiket tudtam kiemelni vajon? Hát persze, hogy Koszorotovot és Fabregast, miközben megjegyeztem, hogy nem értem, hogyan engedhetjük el a fiatal orosz gyereket. A két legjobb idei góllövőnk, igen, velük együtt 450 gól távozott idén, és nem igazán látszik, hogy ki fogja ezt pótolni ezen a szinten.
A párizsi meccs talán a tavaszi legjobb teljesítményünket hozta, visszanézve, nagyon stabil győzelmet arattunk, voltak védéseink, és bár Corrales számszerűen itt is csak 27%-ot védett, voltak fontosak közte. És az a lényeg. A Berlin elleni meccs előzetesen is baromi nehéznek tűnt, nekünk ugyanis már mindegy volt, nekik viszont nagyon nem. Ennek megfelelő motivációval kezdtek, és szinte végig vezettek is, úgy nyertek Veszprémben. Nem volt tragédia, belefért, de mégis mindenkit kicsit óva intett. Ahogy olvasom, engem például a hogyan kaptunk ki dühített fel, nem írom le még egyszer, olvassátok el, ha felidéznétek. Mindenesetre a szezon egyik nagy tanulsága, hogy felesleges annyira kaparni a csoportgyőzelmet, ugyanúgy beleszaladhatsz a létező legnehezebb ellenfélbe akkor is, ha parádésan végigtolod az egészet. A negyeddöntőket kell megnyerni Kölnhöz ennyi ez. És nem elég a két meccs nagyrészében vezetni, a végén kell egy góllal nyerni. Szörnyű, hogy ennek most tanulságnak kell lennie, ezt már rég tudnunk kellett volna, de ne szaladjunk így előre.
Kihagytunk egy BL-fordulót - szerintem a jövőben nem kellene erőltetni ezt -, jól láthatóan kiestünk a ritmusból, eközben hazahívtuk Palasicsot a Benficából, de elbuktuk a kupát, tehát az egyik hivatalosan is kötelező versenyt, ott kicsit megfeszült csapat és a szurkolók is, meg a hangulat, meg minden, úgy összességében. Elkezdett látványosan összedőlni a kártyavár szezonunk és ezidőtájt kezdtem én is duzzogni, ahogy olvasom vissza, hehe. Itt még csak a rendezési mizériák bosszantottak fel teljesen, de szerencsére a bajnoki döntőknek nagyrészt sikerült értelmes időpontot találni. Persze, volt így is szerdai idegenbeli meccs, de egynek nyilván lennie kell. Közben vizonylag simán lement az alapszakaszos itthoni Szeged-meccs, amit megnyertünk. De nagyon közeledett a magdeburgi meccs. Az előjelek fényében konkrétan tartottam tőle, de meglepetésemre egészen parádés teljesítményt nyújtottunk a mérkőzés nagyobbik részében, hogy aztán az összeharácsolt előnyünket 6 perc alatt eladjuk, a végjátékban gyakorlatilag nulla lőtt góllal és nulla védéssel. Az itthoni meccsen pedig megtörtént nagyjából ugyanez, többször megnyertük ezt a párharcot, mielőtt az utolsó utáni percben kiestünk a francba, olyan hangulatban, olyan szurkolással, olyan támogatással, ami nem volt mostanában Veszprémben. Palasics Kristóf nulla percet kapott ezen a két meccsen, miközben a két végjátékban ugyanennyi védést számolhattunk össze, szóval igazából nem volt sok értelme magunkra prüszköltetni Európát a visszahívásával, hogy őszinte legyek. Illetve mégis, hiszen a bajnoki döntőt viszont kb. az ő védéseivel húztuk végül be. Nahát. Basszus. Inkább nem írom tovább ezt a gondolatmenetet, mert ismét rettentően ideges leszek tőle. Érzem.
Edzős/Nyilatkozgatós
Nem gondoltam volna, hogy XP-ben is elég gyorsan csalódni fogok, de sajnos így lett. És ezt akkor is el kell mondani, ha jönnek majd rá a "nektek semmilyen edző nem jó" típusú kommentek. Egyébként most eszembe sem jut az a lehetőség, hogy ne töltse ki az idejét, aláírt, maradjon a végéig, és csinálja a dolgát! De összességében nem tetszett az első évében. Egyébként nem is csak egy okom van rá, de a legfrissebb az éles helyzetben elnyomott nyilatkozatai, mert azok sajnos kikészítenek. Így volt ez már a Pálmás lelkekre-beszélős videónál is, de a többször megjelenő "ilyen a sport" fordulattól egyenesen falnak megyek. Nem. Van, amit meg kell tudni nyerni, a Magdeburg elleni két meccs például bazira ilyen volt, azokat, mindkettőt meg kellett volna tudni nyerni, és ha ez nem sikerül, akkor nem azt mondani, hogy ilyen a sport, hanem azt, hogy elnézést, elrontottuk. Vagy mittudomén. Bármi mást. Sőt, most utoljára a bajnoki döntő közepén elhangzott "jobb csapat a Szeged" is bőven olyasmi, amit egyszerűen nem értek. Hogy mi? De most, hogy végül nyertünk, akkor mégsem jobb csapat a Szeged? Na mindegy, megnyertük a bajnokságot, szépségtapasz, éljen, éljen. De nem csak az volt a célunk, úgyhogy ez egy nagyon nem sikerült szezon volt, ne magyarázzuk máshogy, ha kérhetem!
Az igazolásainkat már futólag érintettem, és igen, én is hallom, hogy majd jövőre ismét lesznek értelmezhető érkezőink, de addig még lesz egy szezon, vagy akkor az mindegy, engedjük el? És akkor a bajnoki döntő után meg kijön ez:
Lassan elfogynak a szavak. Reméli, hogy tudunk erősíteni? Segítek, nem remélni kellene, hanem valóban erősíteni. Nem elküldeni, pardon: nem lehívni az egyéves opciót Koszorotovot esetében, aki a legnagyobbat fejlődte itt, aki a posztján gyakrolatilag kuriózum, fiatal, átlövő és Fabregassal együtt a legtöbb gólunkat lőtte, mint azt már említettem. Helyette jön Hesham, egyiptomi, a Montpellierből, akikkel idén nem váltotta meg a világot, nem játszott most BL-ben sem, erősödünk ott? Szerintem nem. Fabregas helyett egy szintén egyiptomi beálló, aki mégcsak nem is fiatal, ha jól emlékszem, aki még talán Európában sem játszott, nemhogy BL-ben, erősödünk vele? Segítek: nem. És sem Petrus (akinek a leigazolása talán még erősebb vörös posztó, mint a Ladyé volt, de úgy látszik, hogy ezzel itt senki sem foglalkozik, minden legyen az edző kívánsága szerint és kész), sem Ali Zein nem fogja megváltani a világot, a fiatal Grahovac viszont, aki nekünk nem kellett, kiváltotta volna ezek közül az egyik hármas posztot és a noname egyiptomi beálló gyereket. Szerintem. Ugyanez a véleményem a széleken, az, hogy magyar srácot hozunk (aki amúgy alapra nem szélső, ha jól tudom, és elnézést tőle, de se nem tűnik túl technikásnak, se nem gyorsnak, ráadásul sérült is), rendben, legyen. De volt veszprémi is ezen a szinten. Egyedül Gáncs-Pető keretbe emelése tűnik nekem pozitívnak a jövő évi keretre tekintve, már ha megtörténik, ugye. Sokkal többet kell játszania éles meccseken, mert így lesz ütőképes BL-játékos belőle. Aztán pedig meg kellene tartanunk valahogy őket, mert az év eleji nagy ígérgetésekből annyi lett, hogy Palát hazaparancsoltuk pár hónapra, miközben elvesztettük Fazekast, Zorant és őt is, legalább két évre. Igen, tudom, hogy erről leginkább ők tehetnek, mert nem állnak bele a versenybe, nem az, aki nem adja meg a bizalmat nekik, hanem reaktiválja Pálmarssont és idehozza levezetni a borzasztóan sérülékeny Cindricet. Ááá, na mindegy, remélem Pala tényleg hazajön utána, azt láttam rajta, hogy meg volt hatódva a szurkolók szeretetétől, és komolyan gondolja mindezt, nagyon megérdemelnénk mi is, és ő is végre. Nálam összességében tehát a rövidtávú igazolások eléggé kiverték a biztosítékot, nem tagadom, és akkor XP lenyilatkozza, hogy rövid volt a pad? Komolyan? Csomóan ültek rajta idén túl sokat, egyébként.
Ha jól gondolom, és ezek többnyire XP igazolásai, akkor pedig ez egy külön probléma. Juan Carlos Pastornak minimum tíz év volt, hogy Szegeden teljhatalmat kapjon, értsd: szakmai igazgatóként felügyelte saját munkáját, ezt XP itt elrendezte gyakorlatilag egy év alatt. És ez baj. Ha valakinek magyarázni kell, hogy miért baj, az is baj. Nem magyarázom. Kell a kontroll, kellene szakmai felügyelet, kellenének kérdések, kellene játékosmegfigyelés, mert emberemlékezet óta nem építettünk fel egy fiatalt sem, pedig régen sokat profitáltunk ebből. Ebből is. Annyi mindent tudnék még írni, de sem kedvem, sem időm a többre, majd kiegészítitek kommentben.
Azt érzem, hogy igazából a szurkolók szíve és lelke ott maradt a Magdeburg elleni lelátón, az enyém legalábbis mindenképpen, de tényleg sokukkal beszéltem, akik ugyanígy éreznek. Nem tudom, mi lesz, mert most olyan szintű fásult kiábrándulást érzékelek a köreinben, hogy ilyet még sosem éreztem a kb. 40 meccsrejárós évemben. Hogy ez mennyire lesz visszafordítható, mennyire lehet kipihenni a nyáron, az nagyrészt biztosan a klub kommunikációján és a további igazolásokon fog múlni, pedig ez kis túlzással mindkettő olyan szegmens, ami klubtörténeti mélypontra süllyedt ebben az évben.
Ezekkel a gondolatokkal kívánok ennél boldogabb nyarat mindenkinek, nyilván találkozunk ősszel, addig pedig még lesz egy FF, amit mi, veszprémiek szerintem idén különösen nehéz szívvel nézünk majd meg. A hétvégéről még jövök poszttal is, persze, mégiscsak a sportág örömünnepe következik Kölnben.