A pár évvel ezelőttihez hasonlóan ismét elődöntőben csap össze a két magyar nagycsapat, a győri MK Final Four egyértelműen leginkább piacképes párosítása tehát már a hétvége első meccsén lezajlik, ergo kb. berobban a hétvégébe. A hét eleji veszprémi találkozó eredménye vagy egyáltalán a folyamánya gyakorlatilag tökmindegy ilyenkor, ez egy kupa, ami nyilván mindig a legkönnyebben nyerhető sorozat, itt tényleg mindig az a pillanatyni állapot, a nap sugarainak szöge és az aktuális helyszín pályájának redői befolyásolják az eredményt. Semmi köz nem lesz a hétfői alapszakaszmeccshez, ebben biztos vagyok. Sőt, azt is őszintén hiszem, hogy a kiscsapatoknak itt, ezen a hétvégén van a legtöbb esélyük valami maradandót alkotni.
A Pick Szeged a címvédő, ebből a szempontból nálunk kéne legyen némi extra motiváció, de ha tükrözni lehet a szurkolók motivációját a csapatéra (nem hiszem), akkor a meccs előtti versenyt inkább a kékek nyerték, hogy őszinte legyek. Márpedig őszinte vagyok, ezt szerintem nehéz elvitatni tőlem. Továbbra is érzem az érdektelenséget veszprémi szurkolói szempontból, de azért mi megembereltük magunkat, és felültünk a nosztalgiavonatra, hogy tudjunk fröccsözni is kicsit, és az ország legyszebb vasúti útvonalán felrobogtunk Győrbe. Engem, mint régi, bercsényis diákot, nyilván mellbe is vágott a nosztalgia, imádom Győrt, kedvenc magyar épületem a győri városháza, szóval lubickoltam az útban, és a Baross utcai sétában, ebédben. Annyi ember volt az utcán, mint Veszprémben egy jól sikerült majálison, nyilván nagyobb város, jó idő, úgyhogy ez mind-mind hozzátett az előzményekhez. És mivel én örök életemben leszartam a magyar kupa végkifejletét, így különösebben rosszul biztos nem fogom érezni magam semmiképpen sem. Sokkal inkább érdekel maga a hogyan ezeken a meccseken.
A mérkőzés kezdetére egyébként szépen összeállt a veszprémi tábor hangja is, szóval csettintésre kaptuk meg a kupadöntőket évtizedek óta jellemző, parázs hangulatot. A helyzetet tovább fokozta, hogy az első támadások mindkét oldalon kapusba végezték, a Szeged szerezte meg a vezetést a 3. percben, és mivel Rolónak továbbra is a sávos átlövésekkel próbálkoztunk, a második góljukat is válasz nélkül lőtték be. Remili nagyon föléje, és Hesham, Elderaa rosszul előkészített lövései nem tolták előrébb a veszprémi szekeret, de legalább Liget védekezésben odatett mindent. Hesham egyenlített egy jól kivédekezett szögedi támadást követően, hát, nem lesz túl sok gól, ha ebben a mederben folyik tovább a mérkőzés. A lelátón felcsendült a tipikus válaszolgátás, ez is minden kupadöntő sajátja, kjójó, ájnó, ez nem kupadöntő (dehogynem), de ezt imádom. Idegen helyen mindig máshogy szólnak a szurkolások. Corrales által nem elismert gólt azért én is visszanéztem volna, de vonalban volt a jv., csak kicsit gyanúsan emelte a kezét. Amikor Babó beírta vmellik közös csoportba, hogy "jajjj, ez a Roli", hát nem tudtam nem egyetérteni vele. Ez a Roli kb. bárhova befér. Ziccert védett Adelnak és még a Pechmalbek kipattanójából ziccerét is láthatóan érezte.
12 percet kellett várni az első "Fújd meg a sípot"-ra, ezen a ponton 4:6-ra vezetett a Pick amúgy nem érdemtelenül. Dragan jobban érzi a támadásokat a Szeged ellen, mint bárki más ebben a csapatban, és ez sokmindent elmond, de Corrales első bravúrja is ezekben a percekben született meg, SzuperMáriónak védett gyönyörűen egy felső, pörgetett ziccert. Elissonhoz szépen lehúzott támadás végén egyenlítettünk, de Bánhidi gólja révén ismét vezetett a Szeged, majd Descat heteséből egyenlítettünk (akit nem láttam, mikor került pályára), de hiába védett Corrales végre még 1-et, Elderaa Roló kezébe csűrte. Nagyon durva számmisztika, hogy ezen a meccsen úgy vezet jelenleg 1 góllal a Szeged, hogy Roló 50%-on hasít, míg a veszprémi kapu 22%. Hátö. Bizonyos szempontból nem akkora baj ez. Dodic ziccerét hetesre fújták a jv-k, a kék oldalról is felhangzott a "mocskos csalók". 20. perc, igazi kupahangulat, hát, ezt kinn vajmi kevésbé lehetett érezni, hogy őszinte legyek. Persze, hogy ezt a hetest kihagyta Descat, volt előtte némi pressure várakozás, ez nem szokott menni neki, de egyáltalán, hova lett Elisson a gólja után? Na mindegy. 7:9-re ment a Szeged mikor XP kikérte első idejét.
Martinovic érkezett és produkálta szerintem az első veszprmi átlövésgólt a 23. percben, amit most nem is boncolgaték tovább, majd Mackósajt töktiszta lövését fogta Rodri, de fújták vissza hetesre, eeeee, amit aztán ismét megfogott Rodri. Na, pislákolunk talán kapuban is. Vagy mi a szösz. De a végjátékban elővett 7:6 ellenit egyszerűen nem értem. Ha egy csapat ezt játsza, akkor nem kéne tudnia, mikor üres az ellenfél kapuja? De most komolyan? Vagy ezzel mi van? Sajnos öregebb vagyok annál, mint hogy erről a játékelemről valódi, saját tapasztalataim legyenek, akkor még ez nem volt divat, de ha beléd van verve ez, akkor az is világos, hogy labdaszerzés, kivédekezés vagy védés után nagy eséllyel üres az ellenfél kapuja pár másodpercig. Nem? A másodiknál úgy felcsaptam magam, hogy kivonultam a tribünről, jó, persze pisilnem is kellett, de ezeket én nagyon rosszul bírom. Mindenesetre őGyulájuk félidei iksze ismét jött, 11:11-es állásnál vonultak félidőre a felek. Nem nagyon látok mást magunknál, mint eddig, egész évben, elkövetjük ugyanazokat a hibákat, Pechmalbek volt a legjobbunk nálam, de támadásban nem játszik eleget, Liget védekezése extra, mint mindig és az izlandi sem rossz mostanság, de le is lett cserélve, Corrales nyomokban mutatta magát, de az első félidőben a Szeged - Roló védéseinek köszönhetően - diktálta az iramot, végig vezettek is, ennek megfelelően, de mindig kiegyenlítettünk valahogy.
Hetes ide, hetes oda, így kezdődött el a második játékrész, nem futotta le semelyik csapatot az ellenfelét, számomra meglepően, mert szerintem aki ebben a meccsben tempót tudna váltani, az nagy eséllyel nyerne, de persze van még 27 perc, és erre senki sem készül, ahogy nézem. Bjarki hetesből, aztán szélről piszkáld ki, ezt mondom, hogy nahát, van ám egy balszélsőnk, aki másfél éve nemjátszik jelentős időt, pedig tudna, ezt éppen most is bizonyítja. Szélről egészen sok gólunk születik most, Lenne elég kiszorítottból pörgette be gyönyörűen, na. Talán? Valami?
Hú, hosszú, értelmezhetetlen percek következtek, Szilágyi Benjámin ápolása a labdapiszkálás után, amit még bőven nem lövés közben kapott, meg a rossz csere, meg a franc sem tudja, még mi, de én esküszöm nem hiszem el, hogy ezt ilyen nehéz levezetni. Hát nem igaz, hogy nem lehet felkészülni, vagy nem tudom, de mindig meglepő. Ebbe az egész kavarcba természetesen mi zavarodtunk bele jobban, így a 41. percre ismét a Szeged került kétgólos előnybe, így ment ez az egész első félidőben is. Ráadásul összetákolták a védelmet annyira, hogy Remili már csak folyosót tudjon passzívnál lőni, hiszen hát a túl sok labda nélküli mozgás nem erőssége idén a csapatunknak, azt pedig nyilván fogta a fénykorát idéző Mikler Roló. Abból indultak, gyorsan meg is lett a három, talán először a meccsen.
XP kikérte idejét, most végre tökéletes időzítéssel, és Remili be is gyalogolt egy középső résen, a következő felzárkózó gólunkat pedig Elisson lőtte, bár sajnos a következőt kihagyta. Corrales villant ismét, majd végre összeraktunk egy valóban tempós lerohanást (Remili), amit Hesham váltott gólra. Felgyorsult a gólváltás, mintha mindenki megpróbálna futni kicsit a végjáték előtt, igazi fej-fej mellett haladó meccs ez, amiben többet vezetett a Szeged ugyan, mert szinte végig tolják a 7:6-ot, de Rodri elkezdte megfogni a lövéseket beállóból. Arról továbbra sem tudok tudosítani, hogy kihasználtunk volna egyetlen üres kaput is a mérkőzésen. Mert nem.
48. percben ismét döntetlen, 20:20 Bjarki hetesével, de Mario gyorsan visszavette az előnyt a másik oldalon. Fazekas Máté kiállítása és a vele járó hetessel, plusz a következő támadás szélsőgóljával az izlandi gyakorlatilag a legjobbunkká lépett elő, és jól láthatóan emeltek a tempón a csapatok. Az első félidei állás az 50. percben megérkezett, 22:22-nél időt is kért a szögedi szaki.
Az lett a konklúzió, hogy mi is megpróbáljuk a kétbeállót - édesistenem, segíts meg -, és nesze, Thulin védése után valaki felnézett a Szegednél, Smarason, szvsz, és rögvest kétgólos előnnyel ment a Szeged. Miközben mi egymást zavarjuk kb. annyian. Aaa. Valaki tényleg mutathatna nekem erről valami élő statot, hogy ez működik, mert továbbra is kételkedem. Appelgren védése után Pechmalbek góljával újra kiegyenlítettünk, egyébként abszolút parádés hangulat közepette, és igazából egy maradéktalanul rangadós meccsen, a moneytime kapujában. Nem mondom, hogy a színvonal az eget verdeste, mert hazudnék, de hogy a kupahangulat megvolt, az nem kérdés. Remélem hetesek lesznek, imádom az ilyet, és még piroslap sem volt, az kicsit azért hiányzik. 27:27., 55. perc.
Az igazi meccs most kezdődött el, és azt az Szeged jobban kezdte, belőtték szélről, miközben Bjarki kapufájáról kipattant a mezőnybe. Petrust hozta be XP a végjátékra, hátö, na mindegy, 2 perccel a vége előtt lépéselőnyben van a Szeged, és az ízlésemnek túl sokat támadhattak a +2-ért, hogy őszinte legyek, de a végén a szélről védeni tudott Appelgren, úgyhogy XP utolsó időkérése után mehettünk ismét a döntetlenért. Adel be is kotorta szépen, majd a viking óriási visszaérése után a kapuba Remili góljával talán először vezettünk a második félidőben. De.
Miután a jv-k megadták a gólt, levideózták, és hát, elvették, bár én továbbra sem láttam lépésnek, de ez lényegtelen, 29:29 a kupadöntő, pardon, első elődöntő vége, jönnek a hetesek. Hát baszki.
Descat 0, Sostaric 0, édesfaszom.
Bjarki 1, Szilágyi 1
Remili 1, Jelinic 1
Hesham 1, Frimmel 1
AliZein 1, Smarason hetesét pedig megfogta Appelgren, elég jól érezte ezt a tábor is amúgy, mert ezen a ponton volt először komolyabb szurkolás a hetespárbaj során, ezzel a védéssel pedig kiderült, hogy a Pick Szeged nem véd címet holnap. Mi viszont megnyerhetjük az első idei kupánkat.
Összességében egy szinte végig az ellenfél által diktált iramú meccsen sokszor egyenlítettünk ki, fordítottunk állást, de meggyőző előnyre egyszer sem tudtunk szert tenni, mondjuk a Szeged sem, elképesztő, hogy ez a két csapat minden évben tud ilyen szorso kupameccset produkálni, de igazából ez legyen a legnagyobb bajunk, ugye. Bjarki nagyon megérdemelten lett meccs játékosa, nahát. Nahát. Pechmalbek, nyomokban, de fontos helyzetekben Corrales, és Appelgren persze, Remili végjátékban, Liget védekezésben, de kb. ennyi. Ezzel tudtunk nyerni. Descat heteséről pedig most inkább nem beszélnék.
A problémáink továbbra is léteznek, de most egyáltalán nem ennek a boncolgatásának van itt az ideje. Várjuk a holnapi ellenfelet, hajráVeszprém!