Ellenére annak, hogy múlt héten még teljesen képben voltam a vasárnapi rangadót illetően, végül úgy elfelejtettem, mint a huzat. Tegnap eszméltem fel, hogy helló, meccs lesz, és egyszerre olyat éreztem, amit még soha: őszintén reménykedtem egy matinés kezdésben. Hát ez sajnos nem jött be, de mindegy, gondolom a csajos olimpiai selejtezők miatt - amihez innen is gratulálunk, nagyon szeretem magunkat az olimpián nézni, akármi is van éppen, vagy mennyi női meccset is tudok befogadni feldolgozni idegileg - vasárnap kezdődik este hatkor, de egyelőre úgy tűnik, legalább lesz.
Azt kell mondjam, sokaknak lehet nagyon tele a töke ezzel az egész #fuckcovid helyzettel - ami egyébként éppen mostanság gyűrűzik be egyre csúnyábban az ismerősi köreinkbe -, mert azon oldalak kommentszekcióiban, amiket követek - és nálunk is, nyilvánvalóan - a mérhetetlen indulat váltja fel a tökéletesen tájékozatlanul fröcsögőket, és láthatóan egyre kevesebb a pillangókkal teli réten sétáló cicát körülölelő szívecskés komment. Na de, térjünk rá a lényegre.
Ez az idei szezon második rangadója, a szegedi már lement, mégpedig meglehetősen, sőt, nem túlzás kijelenteni, hogy meglepően sima Veszprém-győzelemmel végződött még decemberben, de ennek ilyenkor az égvilágon semmi jelentősége nincsen. A bajnoki cím a bajnoki döntőben fog eldőlni, a kérdés először is az, hogy ki ér oda egyáltalán, mert az még odébb van egy kicsivel. Viszont az MK-döntő eléggé belátható közelségben van ám, csaxólok!
Szegeden éppen mindenféle furcsaság történik, kicsit olyan, mint egy SP-epizód, és most nem kizárólag Vujinra gondolok, bár egyértelműen ő a Cartmen ebben a részben, hanem pl. a második fertőzését szívó Bodó Ricsire (jobbulást, innen is), és a lassan teljesen követhetetlen sérülés vagy #fuckcovid miatt kimaradó játékosokra, edzőre. Mindeközben viszont van némi nosztalgikus beütése is a dolognak, hiszen van esély arra, hogy kisRea, de akár egy igazi Bajusz is pályára léphessen kis városunkban, és ilyesmi már nagyon rég nem fordult elő, ugye. Tényleg nem tudom, fogalmam sincs, kikkel jönnek majd. Vagy kikkel nem. Azért van egy olyan érzésem, hogy Pastor már lesz délutánra.
Az egész szezon egy nagy katyvasz, viszont nagyon koncentrálnunk kellene magunkra, hiszen pár nap, és egyenes kieséses szakasz, innen és onnan nézve, hogy a válogatott szüncsi miatt még kiesés is volt a ritmusból, hát na, mindenkinek jót tenne egy rendes meccs, remélem lesz is. Mert teljesen mindegy, ki hiányzik, és ki nem, a lényeg az, hogy azt az ellenfelet kell legyőzni, amelyik éppen a pályán van. Muszáj, mert nincs más esélyünk felkészülni a Vardarra - nehogy valaki nekem bekommentelje, hogy a Vardar mekkora szar!!44!!4, köszönöm! - úgyhogy most kell olyan meccset játszani, amikor magunk elé támasztunk elvárásokat. Ez kell legyen az igazi motiváció, hogy kevesebb gólt kapjunk, mint múltkor, hogy több szélsőgólt lőjünk, hogy legyen minimum 5-6 sáncolásunk, hogy halásszunk el 4-5 labdát a beálló elől, hogy fussunk sokat, és legyen 4-5 gyors gólunk, plusz minimum 30 vagy inkább 33%-os kapunk, de most csak a hasamra ütöttem és felsoroltam néhány támpontot, amit én biztosan elvárnék magamtól egy ilyen faramuci helyzetben. És azt különösen, hogy ne dobáljuk szanaszéjjel Rolót, mert az nem volna ildomos.
Kábé ennyi értelmezhető mondandóm van mára, nézek még egy jó kis izlandi vulkánkitörést, ami egyébként egy csoda, van összevágott kontent és élő is, nézzétek ti is, ha éppen nincs más, ma pedig verőfényes Szeged-verést kívánok minden kedves és nem kedves veszpréminek!
Remélem így is lesz.
Hajrá Veszprém!