Többet kaptunk, mint amit reméltünk, de ez mondjuk pusztán abból 12 gömböcből is kiválóan látszik, ami a végeredményben látható két szám különbözete, váháhááá (24:36), de csupán ezért nem ragadtam volna klaviatúrát. Persze, nyilván reménykedtem egy győzelemben, de abban tényleg sokkal jobban, hogy sérülés nélkül, és az LA-ben említett felsorolt dolgok gyakorlásával beljebb leszünk mára.
Ezt pedig vitathatatlanul hozta a csapat. És még sokkal többet is.
Pedig nem feltétlen voltak jók számunkra sem az előjelek, sem pedig a mérkőzés első negyedórája, az biztos, hogy előzetesen sikerült levenni a világ összes terhét a játékosokról, ami mindenképp dicséretre méltó, és fontos tanulsága annak, hogyan kell majd december végén is felmenni a pályára. Persze nyilvánvaló, hogy egy BL-elődöntőre nem kell senkit sem külön motiválni, ugyanakkor muszáj alázatosnak és önbizalommal telinek maradnunk addig valahogyan. Mégpedig meccs nélkül, és ez a legnagyobb kihívás, bizony, a megoldása pedig a szakmai stáb dolga, remélem nem lesz ezzel különösebben gondunk majd. Nagy biztonsággal kijelenthetjük mostanra, hogy az az aalborgi vesztés egy jókor jött pofon volt, amiből képesek voltunk tanulni és kilábalni, így szerencsére ez:
lett az eredménye.
Mackósajt rég nem látott motivációval és kedvvel kezdte meg a gólgyártást, Corrales sajnos nagyon nem érezte a lövéseit, aztán szerencsére eléggé megakadt, illetve kb. 5 gól után elhittük, hogy lőni is tud, és időben leütköztük. Viszonylag gyorsan összeállt egy értékelhető védelem, ami mindenképpen nagy előrelépés az őszünk után és biztató Köln előtt. Nem azt mondom, hogy nincs ebből még előrébb, mert dehogynem, kezdésnek jó lesz. A meccs eleji támadásainkból arra következtetek, hogy próbálunk minél szélesebben játszani, nagyon helyesen, és a szélsőket sokkal többször bevonni, ami részemről +1000, egyértelműen bazi erős posztunk mindkét oldal, bűn lenne nem kivenni belőlük a gólokat. Teljesen jó ütemben jöttek a befutásaik is, régi vesszőparipám, GulyásPeti óta nem használjuk ezt a játékelemet rendszeresen, pedig az egyik legütőképesebb húzás, amivel gyors zavart lehet okozni egy fellépegető falban, amilyen amúgy a Kiel is.
Az elején némi zavart éreztem ugyan a támadójátékunkban, de gyorsan kiküszöböltük a hibákat, és az idén már megszokott színvonalon toltuk a kreatív, gyors, kétirányítós játékunkat. DD szokatlanul gyorsan meglépte a kapuscserét, remélem ezt az újkeletű jó szokását is megtartja Kölnig, mert máshogy ezen a szinten nem lehet. Kellett a kapus, vissza is fordítottuk a szegedi háromgólos előnyt, és már az első félidő vége felé éreztem egy áttörést, amit aztán fokozni is tudtunk. Elég rendesen.
Hogy Andriska milyen szintű beálló, arra csak azt szeretném mondani az őt Bánhidihez (!!!) hasonlítgatóknak, és az őt mostanában egyre gyakrabban veteránozóknak (nem is értem), hogy khm, azért, mert már kurvarégen is nyert BL-t, még nem feltétlen öreg: 30 éves. Harminc! Emberek, szeretnék én ilyen veterán lenni. A magyar szakma elég sokszor nevez TEHETSÉGnek 25-28 éves magyar játékosokat, ezt figyelembe véve nem mulatságos ez a jelző, szerintetek? Nevetséges. A másik pedig, hogy nem Bánhidi ellen mondván, mert nem ő tehet mások hülye agymenéseiről, és amúgy is mindjárt itt a világverseny, de komolyan Andreas Nilsson lenne már-már bánhidi szinten? Pardon? Ne vicceljetek már! Visszakeressem, mikor nyert BL-t, vagy hány döntőt játszott, vagy világversenyről milyen színű érmei vannak a svédekkel, vagy egyedül is menni fog eme utalások fényében belőni a különbséget? Mióta Veszprémben van, nem rémlik két egymást követő szar meccse, basszus, nehogy már ezt bárkinek magyarázni kelljen. Nos, ő volt tegnap az, aki nem bánhidi szinten, hanem annál jóval magasabban lubickolt a szegedi falban és a kétirányítósban, amiből elég rendes számú labdát kapott kézhez. De milyeneket, úristen. Ráadásul szerintem elég látványosan javult a védekezése is, mostanra egész stabil kettes, és ez nagyon kell is, maradjunk annyiban. Egyértelműen a meccs egyik nyerő embere.
A másik is elég egyértelmű: első félidő végén a kettes hátrányt gyakorlatilag egyedül megoldó Peppa, nagyon kellenek ők ketten, de tegnap amúgy Máté is előrébb lépett az őt sujtó sokszarból való visszatérésében - és eltalálta a végeredményt, amihez innen is gratulálunk, haha -, elég faszán működtek együtt Nenadiccsal. Markussentől is láthattunk határozott előrelépést, a szélsők gyakorlatilag brillíroztak, kellő változatosággal lőtték be a szituációikat, és Csupor Károly második félideje is maga volt a csoda, Tönnesen szintén zenész, ha ezt folytatni tudja, akkor azt mondom, pont időben érkezett meg erre a szezonra. Makitától várnék még mindig hangyafasznyival többet Kölnre, de benne szerintem bízhatunk a spanyol mentalitása és a fontos-meccs rutinja miatt. Az a több helyről reklamált piros meg mégis mire föl kellett volna az legyen, ezt valaki elmagyarázná nekem? Kirakott kézbe elakadó test hátrazuhanása milyen alapon volna ilyen szinten büntetendő ebben a sportágban? Nem volt fej, nem volt nyak, nem volt sérülést okozó szándék, he? Ha nem csattant volna akkorát, még a kétpercet is vitatnám egyébként, de mindegy, ezen nem háborgok jobban egy 12 gólos győzelem után. A pártos közvetítés és az NSO is jobban kicsapta a biztosítékot, mint az amúgy teljesen korrekten vezető bírópáros.
A 24 kapott gól is határon belül van nálam, de a második játékrészben talált 10 szegedi találat részemről teljesen rendben van. Ráadásul az már amúgy is örömjáték volt, és nem engedtünk ki a végéig, ami külön jó hír, minden percet ki kell használni. Persze nyilván azt is látni kell, hogy a Szeged sem motivációban, sem fizikailag nem nőtt fel a feladathoz, senki, a pad sem tudott akkorát lendíteni rajtuk, hogy egyáltalán esélyük legyen, amit ugyan nem bánunk, de jobb, ha tisztán látunk.
Boldog karácsonyt, bár valószínűleg jövünk még addig valamilyen formában, mert nagyon ott lesz Köln is a környéken.