Idén valahogy nem sok időnk maradt örömködni annak a ténynek, hogy zsinórban harmadszor is Kölnbe jutott kedvenc csapatunk, pedig önmagában ennyi is a felhők közé repít, de tényleg. Nem vagyok maximalista, könnyű engem megörvendeztetni, és hát igen, ez elég is egy szintig. De most annál közelebb volt a bajnoki döntőnek ugyan nem nevezett, de oda-visszavágós Veszprém vs Szeged, hogy legyen időnk minden ilyesmire. Ráadásul át sem nézhettünk rajta ugye, mert az első meccs fényében elég koncenráltan kellett az esküvő templomi részén a telefonomat frissítgetnem, hogy megtudjam, mégis mi újság van Szegeden? Na de mindegy, ezen túl vagyunk, és a mi szempontunkból annyi lényeges, hogy Magyar Kupával és Magyar Bajnoki címmel a tarsolyban érkezünk Kölnbe, ami nagyon fontos pontja volt a mentális felkészülésünknek. És amúgy is jól szolgálta a céljainkat szerintem.
A múltkori posztban már említettem, de itt is elmondom, hogy a mostani résztvevők közül klubszinten mi vagyunk a teljesített BL-szezon szemponjából az öreg bútordarab, ez a 21. ilyenünk, és ezzel a Kielnek is odaverünk, ami nagyon durva. Egyedül ellenük nem pozitív amúgy az örökmérlegünk, de most újra esély mutatkozik arra, hogy kiegyenlíthessük, egy abszolút döntetlen felálláshoz nem is kell más, csupán megverni őket most 7 góllal (muhaha).
A harmadik évre szurkolói szempontból elértük azt, hogy mindenki, aki komolyan gondolta a résztvételt, már tavaly jegyhez jutott normálisan, ezt a hagyományt folytatni kellene, ezzel kapcsolatban minden tudnivaló és fontos információ itt egy helyen van. Röviden annyi változás lesz a tavalyihoz képest, hogy korlátozni fogják az egy személy által vásárolható belépőket, mégpedig négyre. Na de az most fog kiderülni, hogy mennyi az annyi, és hogy végül mennyien is leszünk pirosban, Kölnben.
Hogy velünk mi történt eme szezon alatt, annak felsorolására nem is biztos, hogy elég lenne az internet összes sötét bugyra. A PSG többen lett egy edzővel, mi pedig kevesebben, de mondhatjuk, hogy Carlos gyors menesztését végül a helyzetből kihozható legjobban oldottuk meg a maradó Xavival. Így nem váltottunk játéktípust év közben, ami valószínűleg mindenképpen halál lett volna, hanem folytattuk a szisztematikus munkát spanyol rendszerre alapozva, és továbbra is lépésről-lépésre oldottuk meg a dolgokat. Az őszünk összességében sikeres volt annak ellenére, hogy majdnem minden hétre jutott egy fontos bejelentés szponzorokkal, elnökkel kapcsolatban vagy egy sérülés, egy betegség, egy hirtelen megoldandó feladat. Szinte minden meccsre jutott valami para, de a fiúk hozták magukat, sőt, hát erőn felül is mutattunk dolgokat, gondolok itt a plocki zűrzavart rögtön követő Flensi elleni meccsre, ami az egyik legjobb szurkolás volt ever, amit én hallottam, ennek megfelelően a pályán is mindenki meghalt. Aztán a kinti zágrábi, ami más miatt volt emlékezetes, visszanézve egy sorozat első meccse volt az, mégpedig az olyan meccseké, amit nem jó játékkal, hatfelől húzva, vonva, de végül mégis behúztunk valahogyan. Aztán a Kiel elleni hazai, GP3 kulcsjátékával, majd a két Párizs elleni fontos, az első, ami szintén nem sokon múlt, pedig hát a jó játék elmaradt, és a visszavágója, ami pedig a mostanában letolt egyik legelképesztőbb meccsünk volt, maradjunk annyiban. Tökéletes, céltudatos, profi kézilabda. Törvényszerű volt, hogy jöjjön egy hullámvölgy, ami meg is érkezett a december 6-i kieli fellépés utolsó perceiben, ahol egy nyolcszor megnyert meccset szórakoztunk el kb. másfél perc alatt. De innen nézve kijelenthetjük, az is belefért végül ebbe a szezonba.
A tavaszt aztán megint egy döbbenetesen fontos feladat mentális erősségünket tükröző megoldásával nyitottuk Flensburgban, de aztán attól a teljesítménytől szépen elmaradtunk játékban konkrétan egész tavasszal. Az eredményeket viszont hol elég neccesen (Breszt elleni SEHA-elődöntő, Kupadöntő), de hoztuk szépen sorban, hogy aztán megint a legfontosabb meccsre rántsuk csúcsformába magunkat. Na melyik volt az? Bizony, a kinti Vardar. Ezeket a hullámokat produkáltuk egész szezonban, még a Szeged ellen is így nyertünk bajnokságot, egy elcseszett hazai után produkált koncentrált bonyolultabbal. Most viszont nem lesz sok esélyünk az elbaszásra, nyilván nem is készülünk ennek megfelelően másra, csak a Kiel játékára. És ez így van jól. Meccsről meccsre, lépésről lépésre.
Kulcsjátékosok
Hogy éppen ki lesz az, aki megtolja a szekeret, az megjósolhatatlan. Annyiféle meccset játszottunk már idén, hogy minden poszt volt nyerő is, és tök béna. Emlékezzünk, tavaly Ugalde kéztörése után például pont az az egyedül maradó IG hasított az elődöntőben hatalmasat, mondjuk őt az a légkör nagyon feldobja - persze kit nem -, amikor hétfőn csevegtünk kicsit, ezt külön is említette, hogy nagyon várja már, mert imád ennyi ember előtt játszani. Az egyik fő kulcsjátékosunk persze egyértelműen NagyLaci, akinek a tehermentesítése lesz talán Xavi legnagyobb feladata. Ha Zeitzi tudna vállalni legalább meccsenkénti 2x5 percet, az már hatalmas előrelépés volna, de a hazai Kiel elleni például szépen megmutatta, hogy GulyásPeti is alkalmas arra a feladatra. Aztán meg lehet oldani úgy is, ha csak védekezésben pihizik vagy csak támadásban, de hogy muszáj erre gondolni, az nem kérdés nálam. Hiába látjuk úgy, hogy Laci két meccset lesimázna, azért nem mai csirke már, és benne van, hogy akár a második meccs utolsó pillanatában bosszulja meg magát az ő kifingatása. Ezt pedig nem kockáztathatjuk, na. Ugyanakkor abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy ebben a szezonban már mindenki hiányát vagy betlijét legalább egyszer elbírtuk, bízom benne, hogy ezt a kompenzálást most is tudjuk majd, ha szükségessé válik.
A védekezés lesz a másik kulcsa a mi hétvégénknek, ez pedig nem egy játékos kérdése, hanem az összhangé, de azt gondolom, ezt össze fogjuk tudni tenni akkor, amikor kell. Xavit emelném még ki, nagyon fontos lesz, hogy időben felismerjük-e, ha váltani kell menet közben? Hogy a Flensi, vagy a Vardar vagy a szegedi meccshez hasonlóan meglépjük-e a taktikai változtatást gyorsan, vagy beleragadunk saját szenvedésünkbe. Idén több szélsőjátékunk volt, mint a Pásztor-Dzomba-éra óta bármikor, és láthattuk, hogy a belső variálhatóságunk és a pöpec beállójátékunk mellett onnan is van bárki ellen sanszunk, ha ezeket mindet rendeltetésszerűen használjuk is, akkor nem lehet a teljesítményünkkel nagy gond. Kulcspozíció lesz a kapu is, nyilván, remélem még egy olyan itthoni Szeged-elleni már nem lesz, Roli olvassa Vujinkát, Mirko leszedi a szélsőket, és nem marad semelyik kapusunk 30% alatt. Áhh, ilyesmiken jár az agyam, menjünk már, na. És bazi fontos lesz, hogy Ivan és Máté hogyan és mikor száll be, ha a négy félidő alatt már neadjisten az elsőben is hasznosnak érezhetnék magukat, szerintem nagyobb sansz mutatkozna arra, hogy a törvényszerű hullámvölgyekben se essünk annyira látványosan vissza. Ezt a hétvégét egy nagy, 120 perces meccsként kellene kezeljük magunkban.
Veszprém vs Kiel
A hármas szám amúgy tényleg csodásan vonul végig a Veszprém vs Kiel mostani elődöntőjének történetén, ilyeneket kötnek az EHF-nél hozzá, hogy három exkieli játékos tolja jelen pillanatban Veszprém-mezben (Ilic, Cájci, Pálma), zsinórban ez a harmadik elődöntőnk egymás ellen, de ebben a szezonban is ez a harmadik tétmeccsünk egymással ugye. Ha mi nyernénk, éppen a harmadik BL-döntőnket játszhatnánk, a Kiel ugyanakkor jelen pillanatban háromszoros BL-győztes. Ilic a harmadik BL-címét nyerhetné, Dominik Kleinnak pedig jelenleg van annyi épp, illetve Momonak zsinórban harmadszorra van matematikai esélye a gólkirályságra, bár ehhez kellene egy csoda, mert 16 góllal van lemaradva MikkelHansen mögött, úgyhogy ezt inkább ne is vegyük számításba.
Kielce, Kiel, PSG.és a szurkolói tudnivalók.