Kicsit messzebről indítom, hiszen nem írtam az elődöntők után sem - mondjuk ezt ne csodáljuk - illetve hát a gépem is közölte már a tegnapi bronzmeccsen, hogy márpedig ő nem hajlandó együttműködni a Főnix wifijével, így hát hagyományos jegyzeteléssel toltam a meccset. Legalább többet láttam belőle.
Debrecen egyébként remek hely, tetszett Kupahétvégi háttérnek, szerencsére idegenvezető család is akadt, akinek köszönünk szépen mindent, így elsőre megvoltak a jó éttermek, meg amúgy minden. A város eléggé rendben van, rengeteg a szép, felújított épület, tiszták az utcák, vannak terek, a játszótérért ugyan sokat kellett küzdenünk, de annyi baj legyen. Debrecent két napra ellepte a kézis társadalom, és jól állt neki, na. Csak ne lenne olyan baromi messze, tőlünk legalábbis mindenképp. Ennyi idő alatt leérek a tengerre, és hát ha választhatok, biztos arra megyek. Na de így megnéztük a várost is rendesen, felpattantunk a villamosra és köröztünk szépen, miközben azt bambultuk, hogy a város különböző pontjain piros és kék foltokban csoportosulnak az emberek.
Teltház mondjuk nem volt, ezt szögezzük le, ettől függetlenül a hangulat kiváló volt, tulajdonképpen mindkét nap rendes szurkolás is megesett minden meccsen, köszönhetően a mindig precíz hangulatot varázsoló kövesdieknek, és hát egy parkolós atrocitástól eltekintve, melynek két szögedi és két veszprémi volt a főszereplője, komolyabb negatív esemény sem adódott, szerencsére. Érdekes, hogy a helyszínen a felfokozott hangulat ellenére és az eredmény ismeretében is meg tudtuk beszélni a dolgokat a szögedi tapsikolósokkal (mint mindig amúgy, de mindegy), úgyhogy azt hiszem tekinthetjük ezt a tornát sikeresnek.
A két elődöntő persze sima volt, aminek én a mi szempontunkból örültem, az az, hogy nem vettük félvállról egy percig sem a miénket. Mondjuk Chema lábának már nem annyira voltam képes mosolyogni, Szkopjében ugyanis hatalmas szükségünk lesz rá, akár tetszik, akár nem, az ellen a balkáni fal ellen az ő stílusa kell. És hát Ilic is jó lenne, ha lenne, mert így azért nem annyira egyszerű az élet, még ha Ivan minden tőle telhetőt meg is tesz, és fel is tudja húzni magát eredményesre akár egy szarabb kezdés után - Pálmával együtt, ismét -, azért tudjuk, hogy ő sem volt ezres. Pedig Szkopjéban teljes csapat kell, és nem véletlen ismételgetem én ezt, tényleg átnézek ezen az egészen, mert számomra az A MECCS jelenleg. Írtam előre is, én el tudtam volna engedni ezt a kupát - jó, a játékosoknak nyilván nem megy ez olyan könnyen - de tényleg nem hajigáltam volna köveket, ha nyer a Szeged. Sőt, kimondom: a meccs 50 percének képe alapján játékban ők tettek többet érte. Ugyanakkor nálam az a Pastor-ámokfutás simán leoltja az addigi érdemeket. Ennyi ez. Pont addig őszintén tudtam volna gratulálni egy szegedi győzelemhez, hiszen kihasználták a szarakodásunkat, nyerő embereket tudtak padról behozni, Sierra szögedi életének meccsét védte, azután viszont egyértelmű, hogy nem nyerhettek.
Mondjuk úgy látszik idén nekünk Mohács kell minden fontos meccsen, mert ezt nem először játszuk el. Kicsit olyan érzésem van, mintha nem tudatosan ugyan, de magunkat tesztelnénk a hátrányban kézilabdázással, hogy honnan tudunk még visszajönni, és hogy melyik ellenfél ellen pontosan mennyi koncentrációt igényel a győzelem? Mert ha elég a 12 percnyi megfeszített, akkor nem teszünk bele még tizet, mert minek? Nem mondom, hogy ezzel egyetértek, viszont az biztos, hogy ez spanyol vonás, jellemzően. A Cudar évekig nyerte így a meccset, mondjuk azért nem ilyen thrillerben, de szorosan szinte az összese. Ez most hálistennek ismét jól sült el, azért nem mondom, hogy szerencsére, mert a hetespárbaj csak a laikusok és az azt elvesztők szerint szerencse kérdése. Szerintem meg rutiné, koncentrációé, technikai képzettségé, hidegvéré, és még sorohatnám tovább a főbb szükségleteket, amik ahhoz kellenek, hogy kétszeresen is vesztes helyzetből egy csapat felálljon és nyerjen büntetőkkel. Mert itt ez történt.
Nem a Kékeséket kell anyázni - persze őket mindig lehet - hanem észnél kellene lenni, és belőni a heteseket. De erre még visszatérünk később.
Nem bírom kihagyni amúgy azt a párhuzamot sem, amit nem szemüveggel rendelkezők számára tökéletes időzítéssel tolt elénk az élet. Mivel esett ki a Szeged a BL-ből? Összességében kihagyott hetesekkel, igaz? Hiszen a Kiel elleni hét kimaradt büntető tekinthető a kudarc egyik fő okának, nem? Nahát, és most is ezzel nem nyert kupát, tulajdonképpen. A Veszprém ugyanakkor hosszú idő után éppen két hete, hogy megnyert egy pontosan ilyen szituációt, milyen furcsa, hogy épp a SEHA-liga elődöntőjében. Tekinthetjük azt jó gyakorlásnak erre a hétvégére? Gondolom nem, hiszen az bohócliga, és a döntőn kívül nem is volt éles meccs, igaz? Jaja. Azért nekem kísértetiesen hasonlított, hogy őszinte legyek, és nem hinném, hogy hátrányunkra vált az a Breszt elleni meccs. De mindegy, térjünk csak vissza a kupadöntőre.
A meccs amúgy érdekes módon nekünk indult jobban, nagyon nem örültem Chemának a pályán, mert ismétlem: nekem a Vardar elleni kinti a fontos meccs, de mivel Nallaci kellő motivációval ment neki a Szegednek, kb. az első öt percben még vezettünk is. Aztán már nem. Nagyon nem. Sokáig nem bizonyult elégnek, hogy Nallaci betörésből (leforgásból), kitámasztásból, felugrásból, szóval mindenhonnan veszélyes volt, miközben Feci szorosan a nyakában lógott, vagy ha lekésett, hát oldalról lökte két kézzel, de támadásban sajnos csak a jobblövő veszélyeztette a szögedi kaput. A lökés nyilván a játék része, csak azért emelem ki ilyen látványosan, mert az utolsó perc szegediek által követelt hetese egy ennél sokkal véleményesebb szitu volt, és Kékesék már ezt sem fújták be. Ilyenkor ugye hivatalosan a bíró nem mérlegelhet, hogy meccs eleje van, vagy vége, nyilván a határt ő szabja meg, de következetesnek kell lennie.
Bombac első hetesét Roló fogta, ez már akkor is olyan kellemes ómennek tűnt, most már kijelenthetjük, hogy az is volt. Csak még nem tudtuk, mennyire. Fejetlenség következett mindkét fél részéről, rengeteg elhalászott labda tarkította eme perceket, de a kékek találtak magukra belőle, a 2:0-t gyorsan átrendezték 2:4-re. Sierra nagyon jó napot fogott ki, és Källman is igazolta nagyságát, maradjunk annyiban, a támadásban elkövetett balfaszságainkat rendre megbüntették lerohanással, amire ugyan többnyire visszaértünk, de így is megoldották valahogyan. Nagyon zárt a szegedi fal, láthatóan vért ittak mára, persze ezt sejtettük, de azt azért jelezném, hogy egy ilyen védekezéssel a Kiel ellen most két csapatunk volna a nyolcban.
Xavi menet közben, és viszonylag gyorsan lépte meg a cseréket, Chema nem működött most, jött Máté és Pálma, illetve az első emberelőnyünk, amelyet okosan tettünk ki Margucnak, ő pedig bevágta, így szépen építgettük le a már-már szokásosnak mondható hátrányunkat. A huszadik perce egyenlítettünk ki, amikor is így visszanézve látom csak, hogy történt egy szintén elég érdekes szitu, ami a szögedi túpörgést remekül illusztrála. Nézzétek vissza 40:23 körül kezdődik a közvetítésben (ami a meccs 21. perce kb.), hogy Máté bekúszik egyes-kettes között, és most azt hagyjuk is, hogy Bombac belül áll, Zubai meg hátulról löki két kézzel, na de ami utána történik, arra kiguvadnak Lékai szemei, úgy ahogy van. Leért a földre, kilencest fújtak a bírók, Bombac meg hátulról kétszer megrángatta. Most persze erre lehet mondani, hogy ez nem kisasszonysport, de itt áll az óra, nincs meccs-szitu, mégis mi a tökömért van ilyesmire szükség? Ha ezt Sulic csinálja, felkoncolják a Tisza-parton.
Lassan úgy érzem, kár visszanéznem, mert csak elvesztem azt az eddig bennem lévő érzést, hogy igen, a játékuk alapán kupát is érdemelhettek volna a szögediek.
Az első félidő végét aztán ismét a kékek húzták meg jobban, jött Mindégia, aki ránk mindig is veszélyesebb volt a szlovénnál, így volt ez tegnap is, maradjunk annyiban. Először helyet csinált AncsinGabinak, aztán meg maga rendezte közbelövésből a következő szögedi gólokat. A védekezésüket feltolták a szaggatottra, és hiába ismerte fel Geri szinten azonnal a lehetőséget a remek ütemű befutásra, kapta is a labdát azonnal, de a lövést Sierra megfogta. Máté feszegette a réseket, és hogy őszinte legyek visszanézés után már a második neki nem befújt hetest látom (közvetítésben 46:40-nél) az addig pályán töltött hét perce alatt, úgyhogy egyre kevésbé látom gyávaságnak Kékesék részéről az utoló perces elmaradását. Ha ezek itt a meccsen nem azok voltak, akkor az sem az. Ilyen egyszerű ez. 12:10-nél fordultak a csapatok viszonylagos nyugalomban, IG indulásával jöttünk vissza két gólra. Mindkét félidő időntúlival végződött, egy jelentős különbség viszont volt a sorfallal kapcsolatban, hogy amíg bennünket elparancsoltak 3 méterre, addig a szögedi falnak hiába mondtak bármit, ők másfél méterre maradtak. Nyilván nem ezek voltak a meccs legfontosabb momentumai, de nekem ez is furcsa.
BaloghZsolti egyéni megoldása tette közé a harmadik gólt újra, a második félidőben ő tett hozzá kék részről meglehetősen sokat, őt már majdnem sajnáltam is a végén, komolyan. Állandósulni látszódott a Szeged 3-4 gólos előnye, és ebben a szituban még Gasi is hetest rontott (!!!), szóval nem voltunk boldogok, na. Viszont nem estünk szét, hanem elkezdünk visszajönni újra, mégpedig Pálma rázta meg magát végre valahára. Hol tíz méterről felgrásból pattintotta a viszahúzott alsóba, hol szerencsével, Sierráról bepattanva, de vitathatatlanul ő (és persze Nallaci, meg a védelem) volt a kulcsa a feltámadásunknak. Eközben pedig Mindégia is alkotott, ekkor épp egy gyönyörű kínaival, aminek labdájára kapálóztunk ugyan, de ujjbeggyel sem tudtuk megpiszkálni sajna. A 43. percre lett döntetlen újra, és onnan már nem tudott elszakadni komolyan semelyik csapat, fej-fej mellett haladva érkeztek meg a döntő periódusra. Náluk a spanyolok mellett még Jónás volt az, akinek nem remegett meg a keze a necces szituációkban. Mindenki az utolsó hetest reklamálja, de hajrá, nézzétek vissza és írjátok meg nekem a szerintetek a Szeged kárára tévedett szitukat, és hogy miket fújtak Kékesék a hasonlókban, aztán az alapján ítéljétek meg azt az utolsót, ami lenn látható. Marguc egyszerre ugrik fel Dekivel vonalon kívülről, akinek amúgy tíz másodperccel azelőtt letolt alakítását nagyon helyesen nem ették meg a bírók, és ez is közrejátszhatott abban, hogy ezt sem fújták le. Na mindegy, mert még mindig volt esélyük ugye, a heteseknél pedig még a Kékseék sem tudtak nekünk csalni, talán ebben megegyezhetünk végre.
Hogy ezt a második félidőre egész pofás kis meccsé alakult kupadöntőt miért kellett megalázni ezzel a gusztustalan, kisebbségi komplexustól eláztatott, dühös, frusztrált mozdulattal, melyből sütött az indulat, azt komolyan nem vágom. Hogy ezt miért, hogyan, és minek védeni, azt szintén nem. Mondom ezt úgy amúgy, hogy többnyire olvastam ésszerű hozzáállással nyilatkozó szegedi véleményeket is ebben a témában, és a helyszínen is meg tudtuk vitatni normális körülmények között viszonylag. Azt se felejtsük el, hogy a komplett veszprémi közösség elismerte a Szeged pályán nyújtott teljesítményét. Jó, Pastor elnézést kért, de hát akkor is, emberek, ilyen az óvodában van, és ott elég is egy bocsánatkéréssel elintézni ezeket a dolgokat, de ez itt nem az. És méginkább dühítő, ha a bocsánatkérésbe is vegyül az a szokásos arrogancia. Hogy a pirosat végül miért Krivó kapta, azt fel nem foghatom, és azt sem, hogy Xavi miért kapott sárgát arra a szituációra? Mert reklamált? A komplett szegedi pad is azt csinált madnem egész meccsen, és nyilván mi sem maradtunk adósok ezzel kapcsolatban. Mint ma megudtam, Xavi azt reklamálta amúgy, hogy Krivó a pályán volt már akkor, amikor még ment a játék, és ez így két perc kellett volna legyen, ezt magyarázta a zsűriasztalnak, amire aztán megérkezett a már ismert módon a szögedi kispad. Egyébként Krivó is foga Xavi mellkasát, de Pastor érkezik lendültből, kinyújtott karokkal. Aki erre azt mondja, hogy Xavi homorított, annak lelke rajta, Pastor fordított szituban szerintem mentőt hívatott volna magára.
Azt társalogtuk páran, hogy Ortega valószínűleg nem állta volna meg ennyivel, és hogy őszinte legyek, kicsit sajnálom, hogy azt a megérdemelt pofont senki nem keverte végül le Pastornak, illetve hát az élet visszaadta.
Nem is csak simán, hanem egy ilyen csavarral a hetespárbajban, amit szintn hatalmas előnyből bukott el a csapata. Megkockáztatom, hogy ha nincs ez a szitu, lehet be is húzták volna, mert szerintem olyan nincs, hogy ez nem zavarja meg a játékosaidat.
De nem húzták, a többi pedig történelem. Ennél nagyobb esélye nem lesz idén a Szegednek, és ha minden félidőben vissza tudtunk jönni szar játékkal is a meccsbe, majd -2-ről indulva megnyertük a hetespárbajt hideg fejjel, akkor én úgy érzem nagyon megérdemeltük ezt.
Kíváncsian várom, hogy Krivó kap-e eltiltást Pastor gyökérsége miatt, vagy hogy egyáltalán lesz-e bármi következménye Szegeden egy ilyen dolognak?
Szkopjére fel, innentől csak az a meccs van, mondjuk képek majd még jönnek.
