...az akarás és a védelem. Ha néhány szóban kellene megfogalmaznom ezt a meccset, az kb. ennyi lenne. Mert ez volt a lényeg. Meg az, hogy egy borzasztóan lassú, statikus, kiszámítható első félidős támadást ugyanazok az emberek tudtak feljavítani pöpecre és eredményesre a másodikban. Nagyon fontos, hogy képesek legyünk a mérkőzés közben ekkorát javulni, embereket megnyugtatni, felspanolni, taktikát váltani, felismerni azokat a posztokat, ahol éppen eredményesek lehetünk aktuálisan, mert számomra ezek a dolgok jelzik azt, hogy fejben, mentálisan is rendben vagyunk teljesen. Kezdjük az elejéről.
Meccs előtt az utolsó pillanatig elfoglaltam magam különféle konyhai teendőkkel, úgyhogy nem izgultam szét magam, ez kicsit fura is volt a hagyományaim tekintetében.
Csudálatosan kezdődött a mérkőzés, kár, hogy csak egy percig tartott, de Mirko úgy olvasta Eggertet, ahogy kellett, ebből Marguc villámgólja jött könnyen, majd utána Alilovic az egyes-kettes közé érkező Mogensen ziccerét is kiszedte, ezt a remek teljesítményt amúgy még fokozni is tudta a későbbiekben, de itt még ezt nem tudtuk. Glandorf egyenlített gyorsan, ami sokba került nekünk, Terza kétpercébe, és a következő támadástól aztán meglehetősen nyögvenyelősre sikeredtek az akcióink, hosszabb időre elakadtunk a meccsben. Úgy egy félidőre. Pálmára (majd Sulicra) jártak betörésekkel a németdánok, ezt meglehetősen eredményesen tolták ráadásul, a mi támadásaink viszont borzasztóan statikusnak tűntek, álló helyzetből indítottunk akcióinkat, ezt így ezen a szinten nem lehet. Pálmarsson lövései és elgondolásai sem ütötték meg azt a szintet, ami egyáltalán értékelhető lehet a Flensburg ellen, és Ilicéi sem nagyon, az első félidőben összesen 1 gólt hoztak össze ketten, kilenc próbálkozásból. Ez nagyon kevés, maradjunk annyiban. Ok, nyilván őket jobban ismeri a flensi fal, na de akkor is, nem lövöldözünk Mattias Anderssonnak félmagasakat. A játékvezetői felfogás sem kedvezett túlzottan, hogy finom legyek, Laci kényes pontjára irányuló rúgása csak az egyik befújható szabálytalanság volt abban az egy támadásban, de mindegy, mert nem ezen múlt valószínűleg. Azért az a meccs jelenete volt, mikor Laci és Vranjes megtársalogták valószínűleg pont ezt az esetet, legalábbis Lubo látható jó kedve erre enged következtetni, hehe.
Azért nem voltam túlságosan meghasadva a szünetben (de tényleg, pedig mindenki, mindenhol károgott már, és ettől agyfaszt kapok mostanában, komolyan), mert olyan hibáink voltak, amik könnyen kijavíthatónak tűntek némi ésszel és koncentrációval, szóval bizakodó voltam még a félidőben is, igen.
Aztán megtörtént az, amiben reménykedtem. NagyLaci hozzá és vezér szerepéhez méltóan két gyors góllal kezdte a második félidőt, és Pálma is láthatóan megrázta magát, mert sokkal összeszedettebb, átgondoltabb tevékenységekkel nyitott, miután visszajött a pályára. Ez amúgy zseniális volt Xavitól, örülök, hogy nem engedte el az elképzelését, hanem rendbe tette hozzá az embereket, ez az egyik legnagyobb pozitívuma számomra ennek a meccsnek. Amikor Margucig húztunk végre egy labdát, a Flensi védelem pedig úgy ugrott össze, mint a rántás a levesben és Gasi ellentmondást nem tűrően visszatette a rövidre, akkor éreztem először, hogy tényleg meglesz ez. Hogy megvan a fegyver. Persze az egyenlítő gólunkat újfent pofátlan módon vették el, nehogy megörülhessünk végre, de Mirko védéseinek, majd aztán Ugalde újabb szélsőgóljának köszönhetően a következő támadásban bekövetkezett a várva várt döntetlen, és meg sem álltunk itt, rövidesen további szélsőgóloknak örülhettünk, aztán pedig egy Sulic-indulásnak köszönhetően a 40. percben átvettük a vezetést is végre. Ekkor már egyértelműen látszódott, hogy ezt a meccset szélről lehetne megnyerni, ehhez pedig Gasi remek eszköznek bizonyult, elég jól lőtte Anderssont szögből, úgy 8/8 szinten. Na jó, ebből kettő hetes volt, és talán Mollernek is jutott belőle.
Kiemelném még Mirkot is újra, a második félidőt nagyon szépen hozta, kaptunk egy statot a 45. perc környékén 45%-on volt éppen akkor, összesítésben 38%-on, de szerintem ennek a közelében zárhatott. A védelmünk összeállt, egyedül Rasmus Laugéval nem tudott senki semmit sem kezdeni, úgy látszódott, mintha őt engedtük volna egyedül kintről alakítani, ami nem feltétlen rossz taktika, megcsináltunk egyszer már így egy jó meccset a PSG-vel és MikkelHansennel, és most is bejött, ha tudatos volt. Ha nem, akkor meg belefért. De azért nyilván döbbenetes keze és esze van ehhez a játékhoz annak a gyereknek. NagyLacit is muszáj még egyszer megemlítenem, jól is jött talán az a félidő előtti rúgás, így legalább kérdések nélkül pihenhetett, ez meg is látszódott a teljesítményén a második félidőben. Ha kellett átlőtt, ha volt hely, bement, maradéktalanul vezérkedett ismét egy baromi fontos meccsen. De Sliskovic is és Renato is szépen hozzátett, utóbbi első félidei védekezése ugyan nem volt dicsérhető, viszont feljavult együtt a többiekkel, és ezen a ponton még Pálmát kell nagyon megdicsérni, mert ahonnan ő feljött, onnan Momo például nem tudott a mai meccsen. Fú, az a passz Sulicnak, úristen. Iváncsik Geri befutásaival keltett zavart, és a helyzetét belőtte, Nilssonra viszont elképesztő, hogy mennyire felkészültek, sok momentum nem jutott neki azon túl, hogy nem is értem, annyi rángatás után hogyan maradt ép a meze.
Xavinak is jár a buksisimi, hogy fel tudta rázni a fiúkat a félidőben, az nyilván az ő érdeme. Ismét rettentő felemás félidőket játszottunk, de most ellenkező előjellel, a fontos meccsen akkor voltunk jók, amikor kellett, a végén ugye. Így kell ezt csinálni, a magam részéről köszönöm szépen mindenkinek. A szurkolóknak is, mert hallatszott az É-pí-tők, és ez mindig fontos nekem.
Most akkor az van, hogy reménykedünk egy Psg vs Flensi ikszben, ami amúgy közel sem lehetetlen, sosem voltam még nevető harmadik ilyen helyzetben, szerintem az eddigi szezonunk után megérdemelnénk a sorstól egy ilyet, és az azt jelentené, hogy csoportgyőzelem. De ha nem, akkor az NLR vs Zapor győztese, jelen állás szerint az ukránoknak áll a zászló sajna, majd pedig a Löwen/Vardar/Szöged trió valamelyike, nagy eséllyel.
Csak még túl kell élni a hétfői Zágráb-meccset. Ezzel kapcsolatban már most jelezném, hogy miattam ki is kaphatunk, csak senki ne sérüljön meg.
Ahogy Gulyi is elmondta, gyönyörű válasz volt ez a múlt heti kurvagyengézőknek, javasolnám amúgy újításképpen, hogy a meccsek végén a csapat is minősítse a közönséget, és egy kevésbé fontos találkozó lagymatag szurkolása után kezdjenek ők is kurvagyengézésbe. Kinézem belőlük, hatalmas lenne.