Már eleve egy remek hírrel kezdődött a tegnapi délutánunk, a több mint egy évtizede a csapat mellett álló egyik helyi támogató, az Euronics szerződést hosszabbított illetve másfélszeresére emelte a mértékét, amit nem is csodálunk, hiszen ismerjük a szintén kézilabdabolond Fazekas Zsoltot. Szeretjük az ilyen híreket, főleg, mert az esemény sajtósán tök jó cumót is kaptunk ajándékba, haha. Köszönjük!
A mérkőzésre pedig azóta is csak keresem a szavakat. Még most sem vagyok benne biztos, hogy le tudom-e írni azokat az érzéseket, amik bennem kavarognak tegnap délután óta. Döbbenetes, fantasztikus, csodás, hihetetlen. Csak pillogok, mint hal a szatyorban, pedig már nézem vissza, úgyhogy lassan el kell hinnem. Elképesztő volt az egész. Bárcsak mindig tegnap volna.
Az egyébként furcsa nyugalmamat csupán másfél órával a meccs előtt váltotta fel a meccsdrukk, addig teljesen jól bírtam, rétest csavartam, gyermekkel bújócskáztam, ilyesmik. Figyelmet tereltem, ahogy ilyenkor kell ugye. Aztán Fajánosban már elkezdtem rágni a számat, de szerencsére mindig találtam valakit, aki azt válaszolta az eredményt firtató kérdésemre, amit kellett. Hogy nyerünk. Nem mintha nekem annyi elég lett volna.
Meggyőző győzelmet akartam, hát megkaptam. Innen is köszönöm szépen. Nem mintha eddig nem lett volna beadva a jelentkezésünk a kölni műsorra, de ezzel azt hiszem nyomatékosítottuk azt.
Egy másodpercig nem vezetett a PSG, de nem is érdemelték volna meg, tegnap egész egyszerűen nem voltak kérdések. Minden poszton, a játék minden elemében jobbak voltunk, sokkal. Ennyivel. Nyolccal. A negyvenedik percben mondtam be _benitonak, hogy vezessünk nyolccal, akkor meglesz a végén a négy, de lufaszt. Nem kegyelmeztünk egy pillanatra sem. Na nem mondom, hogy ez baj volna.
Amikor előzetesen azt írtam, hogy nem tudom elképzelni, hogy bárki nyerni tudjon a Veszprém Arénában, akkor pont erre gondoltam. Ezen a pályán ebben a hangulatban mindenki elhullik majd. A kezdés előtt minimum tíz perccel mindenki a helyén volt, a lelátók bepirultak, és régóta először, ekkor már konkrét szurkolás volt. Nem szeretem magamat idézgetni, de most remek kiindulópont a továbbiakra.
"Ha koncentráltak leszünk, ha okosan, taktikusan játszunk, ha le tudjuk lassítani a rohanásukat, máskor pedig egy Chemával vagy Mátéval mi mászunk villámgyorsan az arcukba, tehát ha meg tudjuk őket lepni egy-két ütemváltással, váratlan húzással, ha jönnek az átlövések is Ilictől és Nallacitól, ha Andika és Rencsi rendesen tud könyökölni a falban, ha működik a védekezésünk, ami egy rendes kapusteljesítmény alapjait lerakja (ezzel harminc alatt tartva a gólfosókat),ha az átlagnál több labdát nem adunk nekik oda, akkor nem lehet baj ezzel a két ponttal. Nem írtam olyan dolgokat, ami távol áll tőlünk, sőt, ha ezt így együtt tudnánk kivitelezni, az meggyőző siker volna, és én arra vágyom most. Gólban kifejezve négy gombócra: 32:28-ra. Itt az ideje, hogy a Flensburg elleninél is nagyobbat szóljon az Aréna, mindannyian tudjuk, hogy van még kraft a torkunkban, ezt máshogy nem lehet holnap, csak közös akarattal. Ha ezt a lelátó teljesíti, meccset nyerünk, ebben mindenki biztos lehet. Fullon végigtolt hatvan perc után Veszprémben nem nyerhet más, aki szerint ez nem így van, annak ki sem kell jönnie holnap. Nekünk is van felelősségünkés kötelességünk, van részünk a sikerben és a kudarcban, ez a holnapi egy vizsga lesz most mindannyiunknak: megnyerjük a meccset vagy elbukjuk a csoportunkat? "
Nos pontosan ezt csináltuk, beváltottuk múlt időre az összes ha-t. Sőt, mesterien, hiba nélkül hoztuk ezeket a dolgokat. Mert nézzük csak, mi történt ez alatt a páratlanul csodás hatvan perc alatt. Az ugye alap, hogy felrobbant az Aréna.
Átlövésekkel kezdtünk, Ilic és Laci bombázta O'meyer kapuját kilencről, ezzel későbbi kilépésre kényszerítve a hatosfalukat. Titi pedig már ezeket is rendre beszopta. Majd következett a kilépegető kettesvédők mögé bejátszás a profin könyöklő beállóinknak. Itt már 6:1-et mutatott a kijelző, innen nézve mondhatjuk azt is, hogy ekkor már el is dőlt a meccs, megragadtuk a töküket, és egy pillanatra sem eresztettük el, ők pedig összepöndörödtek, mint a beteg barackfalevél. Az emberelőnyös szituációt gyorsan és hibátlanul oldottuk meg Ugaldéra vagy Margucra, ez is fontos, mert nem volt mindig így, és ez is a maximális koncentrációnkat mutatja. Nagyon okosak voltunk tegnap, teljesen elolvadtam magunktól, maradjunk annyiban. És azt is nagyon jól csinálta Xavi, hogy Rolival kezdett a kapuban, annak ellenére, hogy az eddigi formája alapján hivatalosan talán nem vele kellett volna, magam is ezt csináltam volna. Mégpedig azért, mert Mirko padról is tud extrát, de Roló nem biztos, ráadásul az októberi meccs alapján nyilván a horvátra készültek a franciákok. Xavi amúgy is hibátlan meccset tolt, nem akarok másik edzőre gondolni sem idén, csak mondom.
A védekezésünkre pedig nincsenek szavak, nem tudom, hogy valaha fogja-e ezt a Párizst bárki 20 gólon tartani, vagy egy félidő alatt haton, talán mi, Kölnben, haha. De kétlem, ilyet még egyszer nem lehet szerintem, ezt nem lehet megismételni, na. És hogy ez ilyen legyen, ehhez kellettek a szurkolók, legalábbis szeretem ezt hinni. Úgy faultoltuk őket, ahogy kértem, kilenc méteren úgy, hogy abból már passz nem lett. Illetve ha nem, akkor pedig sáncoltunk rendesen. Nikola fetrengése előtti támadásuknál például iskolapéldáját toltuk a profi védelemnek. Első lövésük beleakadt Laci kezébe, majd Sulic ment fel Mikkel Hansent faultolni konkrétan tíz méterre, aztán Nikola befért ugyan Laci mellett, de csak lendületvesztés után, kicsit kiszorítva, rövidre kényszerítve, ahol pedig ott állt Roló. Nem csodálom, hogy a színésznőnek már a levegő ellenállásától megfájdult a könyöke. Helyszínen azt hittem ráesett, de nézzétek vissza, ellövi a labdát, senki még csak rá sem fújt, de már ordítva kapott oda. Gusztustalan, na az ilyenre jó lesz az új szabály, pont erre lett kitalálva. Szóval a védekezésünk jónak tűnt már az első félidőben is, de akkor még nem láttuk a folytatást. _benito első értelmes gondolata pont ez volt meccs közben, mármint hogy vajon meddig bírhatjuk mi ezt? Hát meddig? Végig vazzeg. És még fokozni is tudtuk ugye.
A hullámvölgy az első félidő közepén jött el, amikor is a mi hibánkból visszajöttek kicsit meccsbe, de még ebben a szakaszban sem hibáztunk nagyon hátul, kizárólag támadásban. Illetve Narcisse azzal a döbbenetes testcsellel - amit csak ő tud a világon ebben a súlycsoportban, azt az olyan Lékaisan könnyed testcselet, amit borzasztó alacsony súlyponton tud, és ő ugye a 93 kilóját hullámoztatja ilyenkor - megetette párszor a falunkat, pont addig, amíg Nallaci meg nem fogta egyszercsak. Na szóval Narcisse beálltával visszahozták magukat, és tartották is a két gólt a szünetig, de látszott, hogy nincsenek hozzászokva, hogy már csak egy fél lövőhelyzetért is ennyire meg kell melózniuk. Amikor Pálma lassítós irányítójátéka elfogyni látszódott, jött Chema, és ahogy kértem, belemászott az arcukba. Sulic második kétpercénél azért belénk állt a ronyó, de ránéztem a padra, Andikára és rögvest megnyugodtam. Honrubia ziccerénél pedig, amit Roló csudás mozdulattal hárított, majdnem felrobbantam.
Aztán Ilic tökéletes volt tegnap, Titit széjjel cincálta apró darabokra, vagy három góljába ért bele a francia, de mind becsorgott róla és kapott hetesből kötényt is ugye. A második félidő elején ugyan feljöttek egy gólra a franciák, de gyorsan helyretettük őket, és onnantól nem kegyelmezett a falunk. Hat gólt kapni a fél francia válogatottól több, mint biztató, ilyen nincs, erre azért kevesen tettek volna, na, látjuk, hogy még én sem, pedig én kincstári optimista vagyok. Ilyenek jutnak még eszembe, hogy Nallaci döbbenetes, félpályás gólpassza három ember közé Renátónak, amire szerintem Sulic sem adott volna egy petákot sem, legalábbis a feje ezt árulta el, amikor Lacinak mondott valamit visszaérve. Aztán Geri remek ütemű befutkosásai, lehet, hogy gólt nem lőtt belőle, de heteseket, falbontást, minden ezzel járó hasznot kihúztunk belőle. Roli Abalo tök tiszta ziccerét ahogyan kiszedte, Abalo felugrott és fenn is maradt szokásainak megfelelően, várta, hogy merre mozdul a kapus, de az nem mozdult meg, ez pedig annyira összezavarta a szélsőt, hogy bele is lőtte a közepébe. O'meyer tizenakárhány százalékos feje és Seradarusic arcán a méla undor, ahogy a szája szegletében fölényes mosollyal csóválgatja a fejét a bíróknak. Nikola állandó hisztije. Ezek.
Ez a tegnapi egy hatalmas győzelem volt, nagyon nagy jelentősége van, és üzenete. A szurkolás, a meccs és a meccselés közel volt a tökéleteshez. Ez Veszprém, ezt tudjuk közösen. Jövő héten lendületből nyerünk Kielben, és tényleg helyreáll a világ rendje.