Nem hiszem, hogy egy értően olvasó veszpréminek különösebben ecsetelnem kéne, mennyire nem nekünk áll ez az év, nincs szerencsénk sem a gazdasági, sem a politikai történések egyáltalán nem lassú és jelentéktelen sodrát tekintve, nincs szerencsénk a csoport meccseinek sorrendjével (Stepancic-sérülés, vagy a PSG első fordulós flensburgi játéka) emellett kifejezett pechsorozat vágott haza bennünket elkerülhetetlen, meccshelyzetes sérülésekkel és betegségekkel tarkítva amúgy sem túl nyugodt és kiegyensúlyozott életünket. Vérszagra gyűlő had dörzsölgeti a tenyerét országszerte a Veszprém bukását várva, a csupán fröcsögésre hajlamos, tájékozatlan tömeg rugdosása mellett van olyan, Veszprémhez közelebbi szívvel rendelkező réteg is, akik még Carlos menesztését sem heverték ki teljesen, úgyhogy nyugodtan kimondhatjuk: az ág is húz bennünket mostanában.
De nem baj, megoldunk mindent, ha más nem dacból. Bennem ez van.
Pedig így, a szezon közepét erőteljesen megközelítve állandósulni látszik ez a hektikus állapot, úgyhogy én azt javaslom mindenkinek, szokjunk hozzá ehhez, aztán lepődjünk meg inkább kellemesen, ha egyszer végre tökéletes szélcsend és nyugság (hallom ám az elfojtott nevetéseket) lesz Veszprémben. Ami a jó munkához nyilván kellene. De még mindig nem akarok ennél mélyebben elmerülni ebben a témában, mert továbbra sincs itt az ideje, a legfontosabb meccseink csak most következnek, úgyhogy foglalkoznék inkább az ellenféllel, akik amúgy egyáltalán nem érdemtelenül vezetik a KP-nkat hetek óta.
ParisSaintGerman
Nem sok, konkrétan nulla szurkoló érkezik Párizsból, csupán néhány családtag, ami azért továbbra is furcsa nekem. Hiszen Párizs nem Barcelona, ahol a számolatlan BL-címet az összesen 27 szurkolójukkal tudja csak megünnepelni a balonmano-csapat (köztük mondjuk Puyollal), Franciaországban ennek a sportágnak nagyobb hagyománya van, és a katalánnál sokkal jobb megítélése, mondjuk azt nem nehéz. A franszoá a regnáló mindenféle címet bezsebelő válogatott, ráadásul a visszakereshető korosztály összes szintjén, idén Párizsba vitték az országos idolt és szintén népszerű kistestvérét, mégsem tudnak a többmilliós fővárosból egy valamire való szurkolói bázist összeverbuválni. Jó, a tavaszinál minimálisan többen voltak kinn a büdös munkacsarnokban, de ez még mindig nem értékelhető mennyiség, maradjunk annyiban. Utazni meg nem szoktak, pedig az elmúlt két évben Kölnben is viszonylag nagy számban előfordultak, sokan éppen nekünk szurkoltak. Furcsa, na, az biztos, hogy szurkolásban hátrakötött ballal is jobbak vagyunk, és ez az előny kelleni is fog holnap.
A szezon előtti KP-ban illetve gyakorlatilag a Karabatic bro. odaigazolásának kiderülése óta lebegtetjük, hogy ők lesznek az igazi ellenfeleink a csoportban, nos ez mostanra lett teljesen tiszta. Kezdenek hátul összeállni, illetve valódi csapatként funkcionálni (utóbbit mindenki kiemeli velük kapcsolatban), ami ezzel a névsorral azért már jóval ijesztőbb, mint tavaly, amikor még örömtáncot jártam, hogy a negyeddöntő odavágójára tervezhettük az indulásunkat Párizsba. A támadás-védekezést megoldják csere nélkül, ha kell, ennyivel előrébb vannak, persze tudom, hogy elvileg mi is képesek vagyunk rá egy-két felállással, de gyakorlatban nem nagyon láttuk még ezt magunktól, na. Mondjuk a Laci nélküli védekezésünkkel is visszaértünk velük az esetek jelentős százalékában, másrészt amennyire lehetett, megoldottuk a lövőiket is, persze egy kiemelkedő Mirkoval a kapuban. Ebből kell kiindulni, nem a Kiel elleni oda-visszájukból.
A szurkolók dolga volna, hogy a védekezést feltüzeljék már az elején kellőképp agresszívra (ezt azzal lehetne elérni, ha tényleg lenne bemelegítésnél is már egy megfelelő szurkolási alap), nyilván nem reménykedem abban, amiben Vujinnál mindig lehet, hogy a neki járó egy-két pofonját a kaputól már viszonylag távol megkapja, és akkor füstölgő fejjel megy a falnak, és lövi az előzetesen várt visszahúzott alsóba, majd gyorsan eldurran az agya, és hoz egy 4/13-at. Ilyen nem lesz. Viszont Mikkel Hansent, Nikolat, Accambreyt, Onufryenkot is el lehet bizonytalanítani remek ütemű, nem durva, de határozott kilépésekkel, de csak akkor, ha a kilépő úgy faultol, hogy abból passz már ne legyen, mert ha összehúzzák a közepünket, akkor Abalo/kisKarabatic/Gunnarson/Vori büntetni fog kegyetlenül, ebben mindenki biztos lehet. Ebből a szempontból már tényleg sokkal csapatabbul dolgoznak sajna, amikor pedig védekezni is akarnak, akkor a veterán Titi is új erőre kap. Úgyhogy nem lesz egyszerű holnap, de nem is lehetetlen.
Teljesen egyetértek amúgy azzal, ahogy azt Room303 az aktuális KP-ban nagyon precízen megfogalmazta: ez a PSG most leginkább az, mint az a 2006-os, BL-győztes Kiel volt akkoriban. Serdarusic elképzelése erről a játékról nem sokat változott az évek alatt, gyorsan minél több gólt lőni, hátul meg ebből építkezni, ha kell, valahogyan. Amikor melegebb a pite támadásban, akkor azért nyilván védelmük is van, de nem arra építenek, na. Amikor ezt a stílust az a karabaticos Kiel tolta, akkor kilenc játékossal nyert BL-t az öreg, akkor sem volt már lassú a handball, de most még gyorsabb. Bármit is mond az öreg, ezzel a második sorral sincsen sok gond innen nézve, oké, Onufryienkonak (meg mondjuk Barachetnek is) jobban elő kell készíteni, mint Mikkel Hansennek, Karabaticnak vagy akár Narcissenak, de egy mozgékonyabb irányítóval teljesen más stílust játszó csapatot tudnának feltenni, ha akarnának. Szerencsére még nem akarnak. Egyelőre bíznak az erőkézilabdában, ami ebben a keretben benne is van, és nincs is nagyon okuk rá, hogy ne bízzanak, mert elég volt majdnem mindenhova. Kettő kivétellel mindenhol bőven harminc gól felett dobtak, ugyanakkor sok gólt is kapnak. Az a legnagyobb bajom a támadásaikkal, hogy Karabatic érkezésével megnyílt a labda útja szélre is, és beállóba ergo ami tavaly még nem működött, hogy jól záró belső védők esetén kihúzzák szélre, az mára már megvan. Nézzük csak meg Abalo hogy lubickol idén a rengeteg labdában.
Veszprém
Ugyanakkor arra is szeretném felhívni a figyelmet, hogy mi meg a VESZPRÉM vagyunk, és ha valaki, akkor mi képesek vagyunk szétvédekezni ezt a PSG-s támadó alakulatot, maradjunk annyiban. Zeitzi kivételével mindenki megvan, van egy olyan csapatunk, amelyik idén már a sokadik szarból kecmergett ki, és amelyik október 25-én NagyLaci nélkül, rengeteg bénázással, összeszorított foggal egy kiemelkedő Mirkoval és egy először értékelhetőt toló Palmarssonnal 29 gólon tartotta saját ketrecében a PSG-t, most pedig itthon fogadja. ITTHON. Ennek a szónak erőteljes üzenete van, ha minden szurkoló komolyan veszi a feladatát holnap.
Hiszen bárki is jött az elmúlt évtizedekben ebbe a városba még egy sokkal gyengébb Veszprém ellen is csak néhányuknak volt reális győzelmi esélye, úgyhogy nekem senki ne jöjjön most azzal a lózunggal, hogy de ez a PSG mennyire elverte a Kielt (mint jég a határt, amúgy, de érdemes azt is megnézni, hogy milyen egy Kiel volt az), vagy hogy világválogatott (agyfaszt kapok ettől a bullshittől), attól a közhelytől meg külön agyvérzés kerülget, hogy "ccc, ez a múlt heti nem lesz elég" (de ezt nem túl régen már kibontottam jobban), mert lófaszt esélyesebb bárki nálunk a Veszprém Arénában. Szóval fújjuk csak fel magunkat, tegyük helyre fejben a dolgokat és tekintsünk esélyesként magunkra, mert itthon mindenképpen azok vagyunk. Bár a lista is megosztott ezzel kapcsolatban - a női szakasz nem ránk fogadna, de hát ők nem is értenek hozzá, másik sportágat néznek - szerintem ez egyszerűen nem lehet vita tárgya. Ha mégis, akkor baj van.
Xavi csomó mindent elmondott itt a vehíres interjúban, nekem ebből az jött le, hogy tudja, mi a dolga, és a csapata is tudja. Ha koncentráltak leszünk, ha okosan, taktikusan játszunk, ha le tudjuk lassítani a rohanásukat, máskor pedig egy Chemával vagy Mátéval mi mászunk villámgyorsan az arcukba, tehát ha meg tudjuk őket lepni egy-két ütemváltással, váratlan húzással, ha jönnek az átlövések is Ilictől és Nallacitól, ha Andika és Rencsi rendesen tud könyökölni a falban, ha működik a védekezésünk, ami egy rendes kapusteljesítmény alapjait lerakja (ezzel harminc alatt tartva a gólfosókat), ha az átlagnál több labdát nem adunk nekik oda, akkor nem lehet baj ezzel a két ponttal. Nem írtam olyan dolgokat, ami távol áll tőlünk, sőt, ha ezt így együtt tudnánk kivitelezni, az meggyőző siker volna, és én arra vágyom most. Gólban kifejezve négy gombócra: 32:28-ra. Itt az ideje, hogy a Flensburg elleninél is nagyobbat szóljon az Aréna, mindannyian tudjuk, hogy van még kraft a torkunkban, ezt máshogy nem lehet holnap, csak közös akarattal. Ha ezt a lelátó teljesíti, meccset nyerünk, ebben mindenki biztos lehet. Fullon végigtolt hatvan perc után Veszprémben nem nyerhet más, aki szerint ez nem így van, annak ki sem kell jönnie holnap. Nekünk is van felelősségünk és kötelességünk, van részünk a sikerben és a kudarcban, ez a holnapi egy vizsga lesz most mindannyiunknak: megnyerjük a meccset vagy elbukjuk a csoportunkat? Én az elsőre szavazok!
Remélem azt mondanom sem kell, hogy PIROSban kell jönni, illetve a FlashFanes megmozdulást is kövesse figyelemmel az, aki szeretné villogással is kifejezni, hogy mennyire a csapattal van, és a Tippjáték is elindult kicsit megcsúszva. És ezzel is lehet számolni, úgyhogy kettő után remélem már nem lesz sok piros a JohnWoodban.
Köszönöm a figyelmet, és jelzem, hogy most azért már izgulós gombóc van a gyomromban, pedig még aludni is kell és csak utána lesz holnap. De nem félek, mert nincs mitől, ez csak egy egészséges meccsdrukk, hja.
Hajrá Veszprém!
Kis színes: updateolnom kellene a jóképű válogatottamat, hát most nézem csak, Gunnarsonnak egyértelműen helye volna ott.