Talán ez az a csapat, amelyet a legkevésbé kell bemutatni a nagyérdeműnek. Az hagyján, hogy két tétmeccset is toltunk ellenük ebben a szezonban (plusz nyáron néhányat), de zsinórban harmadszor kerülünk össze velük első nap a Final Fourban. Én unom, de marhára, a játékosoknak viszont mindegy, tegnap kicsit lespoilereztem őket ezügyben, és hát ők egyszerűen ismét ezt tekintik A MEGOLDANDÓ feladatnak, és ez a helyes hozzáállás, az vitathatatlan. Kész szerencse, hogy én unhatom őket úgy magamban. Vajon ismét 13:13 lesz a félidő, mint eddig mindkétszer?
Nem kezdem el felsorolni a Kiel titulusait, nem vagyok saját magam ellensége, legyen elég most annyi, hogy mióta FF van, azóta összesen egyszer hiányoztak róla. De most foglalkozzunk csak a jelenükkel, ha valakinek, hát nekik tényleg hasonlóan kaotikus a szezonjuk, mint a miénk. Küzdöttek/denek mindenféle problémával a Jícha-sagától kezdve (elnézve a cseh szezonját, ebből mondjuk egész jól jöttek ki) megszámlálhatatlan súlyos vagy nem annyira súlyos sérülésig, komolyan, néha már majdnem megsajnáltam őket, de aztán erőt vettem magamon. Emlékszem ősszel azt a kilátástalan játékot látva, amit produkáltak, mindenki abszolút leírta őket, és hát igen, a forma alapján a KP-inkban is elég szar átlagon végeztek, tulajdonképpen ők a csoda, hogy itt vannak kategória a szezonjuk alapján. A résztvevők közül magasan az ő összesített teljesítményük a legrosszabb, nyolcas átlaguk lett a helyezéseiket tekintve, szóval elvileg ki kellene lógjanak lefele, ugye? És mi történik? Hát nem lógnak ki semerre sem. Érdemes elolvasni Gulyás Peti mit gondol ezügyben, abszolút egyetértek vele, nagyon kiegyensúlyozott FF lesz idén Kölnben. Itt már egy fikarcnyit sem számít, hogy ki vagy, honnan jöttél, és eddig mit tettél az asztalra le. Kölnben egy dolog számít: hogy azon a hétvégén mi van veled, semmi más, de tényleg.
Azért mi kötelezően átnyálazzuk a tényeket, például, hogy idén bajnokságot és kupát sem nyernek a zebrák (hehe), ez viszont azt jelenti, hogy csak ránk és a BL-re koncentrálhatnak már egy ideje (uhhh). És nehogy azt higgyük, hogy megelégednek majd azzal, hogy kinyírták a címvédőt és kijutottak Kölnbe. A legnagyobb szurkolótáboruk nyilván megint nekik lesz, még ha a leghangosabb nem is, szóval semmi kétségem sincs, hogy elég nehéz dolgunk lesz velük az elődöntőben, aki nem gondolja így, az nézze csak meg újra a Barca elleni meccseiket vagy csak úgy simán gondolja át, hogyan lettek egy sorral ismét ütőképesek tavaszra. Szóval na.
Jó, gondolom aki bennünket olvas, annak nincs nagyon mi újat mondjak róluk, csak ebben a szezonban szegedi és veszprémi oldalról is bemutattuk őket, a két magyar csapat ellen négy meccset toltak, szóval sok új nem lesz a nap alatt, azt már most megígérhetem. De azért fussuk meg a kötelező köröket a német bajnokkal, és meredjünk némi nosztalgiába bele. Az idei első meccset itt toltuk ellenük a Veszprém Arénában, Gulyás Peti jobbkettőbe ugrásával gyűrtük le őket Nallaci sérülése után a nagyon hektikus szezonkezdésünk derekán ugye, aztán a decemberi visszavágó volt a szezon mélypontja, egyértelműen, ahol is bazira nyernünk kellett volna, de nagyon idegesítő módon kikaptunk helyette. Pedig ott átfordíthattuk volna javunkra az örökmérleget, ami azért egy Kiel ellen döbbenetesen nagy szó, szerintem. Így most mehetünk az egalizálásért újfent.
Persze ők mindenki mástól képesek voltak kikapni. A PSG például annyira bántóan simázta le őket két meccsen, hogy azt már rossz volt nézni, csakúgy, mint a Flensburg elleni meccsüket, ami amúgy történelmet is írt, hiszen életükben először kaptak ki két számjegyű különbséggel a BL-ben (37:27). Abszolút átjáróház védelem, teljesen tanácstalan, esetleges támadások, felismerhetetlen német bajnok. De mit ad isten, hát Gislason nem összekalapálta őket a szezon legfontosabb időszakára persze? Dehogynem. A Szeged ellen már érezni lehetett, hogy igaz egy sorral, de végigtolják a meccset, ha kell, és hát kellett. Akkor voltak a legjobbak, amikor a legjobban kellett, a Barcelona elleni első meccsen ugye. Underdogként, meglepetésszerűen. Na ez nem történhet velünk meg, úgyhogy ünnepélyesen kérek is mindenkit, hogy ne tekintsen abszolút esélyesként a Veszprémre, ez a meccs pont egy ugyanolyan Veszprém vs Kiel lesz, mint az összes többi a történelemben. Baromi nehéz.
Kulcsjátékosok
Duvnjak, egyértelműen. Mind a védekezésnek, mind a támadásoknak ő a főszervezője, a Kiel esze és a lelke is egyszemélyben. Ha Dusénak nem megy, a Kielnek sem megy, pont ezért nem is nagyon értem, hogy miért nem próbálják gyakrabban kiszedni a Kielből a horvátot úgy tizenöt méteren a mindenkori ellenfelek. Pedig sok kockázat nincs benne főleg akkor, ha Weinhold tényleg nincsen, mert Vujin vagy Canellas nem oldaná meg öt az öt elleniben a játékszervezést szerintem. Dissinger vagy az előbb említett német már inkább képes lehet erre, de ők sem az a megoldhatatlan kategória mondjuk egy veszprémi védelemnek. Na szóval Duvnjak levegőjét kell először elvenni, ha a Kiel méregfogát akarjuk kihúzni, ez alap legyen. Talán megérné Vujint lőni hagyni, Roli szerintem ismeri annyira, hogy az nekünk jó legyen, és védekezésben is muszáj hozzá járni gólt lőni, amikor csak fenn marad.
Az egyenes kiesésesre amúgy egészen összeállt a védelemben az a Brozovic-Wiencek alapú belső tengely, az igaz, hogy a tejfeles fejűnek gyorsan az agyára lehet menni, ez pedig akár előnyt is jelenthet, mert borzasztóan favágó mozdulatai vannak, gondolom nem véletlen, az ő tevékenységében bőven benne van a piroslap is ugye. A Barca-meccseken viszont profin működött a kieli fal, szinte már ijesztően, az említettek mellett Duvnjak és Weinhold tolta kettesekben, szépen, fegyelmezetten, egy ilyen szerkezet mögött pedig nyilván a kapusnak is több a védése. Apropó, kapus. Landinnak okosan kell lőni, csak úgy érzésből nem lehet, érdemes kivárni kicsit a lövéssel, hátha elmozdul, mert amilyen langaléta, kicsit rosszabb szögből már takarja is ki az egész kaput a testével. Az első lövésekre nagyon kell koncentrálni ellene, nem szabad, hogy esélye legyen ufóságig lovalnia magát, ez sarkallatos pont lehet.
Aztán ott vannak a szélsők, akik mindig is hagyományosan jók a Kielben: Sprenger, Ekberg, Dahmke vagy Dominik Klein, utóbbi egy kieli ikon, ráadásul mióta felépült a sérüléséből kicsit lövőnek érzi magát, amit rendszeresen be is nyalnak a kapusok, az ő váratlan felkanyarodásait, vagy egyes-kettes közé kitámasztásból bepróbálkozásait muszáj komolyan venni, és hát lehet is rá számítani. Gyorsak, pontosak és megszokták, hogy meccseket döntenek el, a kieli szélsők veszélyesek. Canellast sem hinném, hogy be kell mutatni, de ha Duvnjakot sikerülne elszigetelni a támadások szervezésétől, vagy csak a nyakára járogatni jó ütemben, akkor önmagában illetve Vujinkával párban egyszerűen nem volnának elegek egy ilyen meccs megnyeréséhez. A védekezés tehát mindenek felett. Sablonos, meg minden, de ha az megvan, a Kielnek reszeltek.
Érzem ám, hogy nem tudok elvonatkoztatni, inkább csak a gyenge pontokat keresem ebben a mindenféle rekordot birtokló Kielben, mint hogy csak simán bemutassam őket, de hát ilyen ez. Ilyenkor már máshogy nem is lehet. Gislason sajnos szintén kulcsfigurája lesz az egésznek. A naffejű izlandi már pont elégszer bizonyított ellenünk, egy negatívabb szériának ideje lenne végre. Tőle és a meccselésétől tartok a legjobban, ha valakit ki kellene emelnem.
Veszprém vs Kiel
Annyi ilyen volt mostanában, és olyan változatos eredményekkel, hogy ide is 50-50%-ot adok, pedig azért mi vagyunk a jobbak szerintem. De ezen a meccsen nincs papírforma, nincs esélyes, egy meccs van, ott dől el minden. Persze ha össze tudnánk rakni a rendesebbik védelmünket, akkor nincs az a Kiel, amelyik hatvan percen át azt fel tudná törni ugye, és jelen pillanatban csak remélni tudom, hogy ez így is lesz. A meccs elé még írunk erről bővebb posztot is, természetesen.