Figyeltünk rá, hogy időben kiérjünk a Jane Sandranskiba, nem volt kedvem még egy rohanáshoz, úgyhogy kettőkor taxiba vágtuk magunkat, és kiutaztunk. A sofőr nagyon képben volt a kézilabdával, jelezte, hogy a helyi fogadóirodák is bennünket tartanak a meccs esélyesének, nyilván, de ezzel amúgy szépen levették a terhet a játékosaikról, maradjunk annyiban.
Délutánra amúgy szépen kisütött a nap, az Aréna előtti téren pedig gyülekeztünk mindannyian, egyébként abszolút normálisak voltak, rengeteg közös fotó készült, és aki látott bennünket a városban, egy dudaszóval kísért integetést minimum megeresztett az irányunkba. Tényleg nem volt semmi gáz, de tudtuk, hogy nem is lesz, már csak a meccset kell kihúzni valahogyan. Már a bemelegítésnél döbbenetes hangorkánt indítottak időnként az útjára, ez még inkább harsogott, amikor megjöttek a dobbal. Bár most nem vártam meg a b-közép bevonulását, mert sietnem kellett, hogy legyen asztal, de furcsamód nem láttuk a múltkori lezárást, úgyhogy valószínűleg nem vonultak.
A felvezetőként egy pályányi zászlót húztak ki a sötétítésben, ami marha jól nézett ki, maradjunk annyiban, és a bevonulásoknál úgy tűnt, csak állóhely van a csarnokban. A legnagyobb füttyöt természetesen Nallaci kapta, meg az É-pí-tők, mikor felcsendült egy pillanatra.
Pálma kezdett, amit ugyan kicsit furcsállottam, de góljaival szépen igazolta Xavi döntését ugye. Azt viszont kevésbé, hogy Toskicot és Rencsit már az első percben figyelmeztették a bírók. Az első bejátszást leszűrte az eléggé feltolt vardari fal, de a mi védekezésünk is harapott, az első támadásnál beszedtük a két sárgát villámgyorsan. Nagyon szépen megfogák az elejét a franciák amúgy, nekem egy szavam sem volt a bírókra a meccs első részében.
Ugaldénak jót tesz a Balkán, elképesztően okos dolgokat művel ebben az Arénában, először emberhátrányból csent el egy labdát, és vitte végig vele, majd előnyből csinálta meg ugyanezt, hogy üreskapusan kockázat nélkül fejezze be. De amúgy egész meccsen zseniális megmozdulásokat tolt.
Ilic ugyan kissé dekoncentráltan kezdett, Árpád olvasta szépen, aztán amikor Mirko egy percen belül leoktatta a két szélsőjüket, akkor ő is megrázta magát, és végre visszahúzta rövidre, ami be is ment. Sőt, a két hetesei, igaz, hogy két kapus is beleért egybe-egybe, de nem baj, nem álltunk rosszul a szerencsével sem. Ivan is, Andriska is érkezett, előbbi kicsit keresgette magát elsőre, de nem úgy a svéd, aki róla kiszórt Toskiccal és hetesekkel tette hozzá a magáét az egészhez.
Pálmarsson védekezésben is szépen kísérte az emberét, de hogy végre ültek a közbelövései, annak borzasztóan örültem, mondhatjuk, hogy az ő vezérletével tudtunk vezetni már négy góllal is az első félidőben. Nos ezen a ponton eléggé szétesett a Vardar támadása, Andriska lerántása utáni hetesből, majd könnyű labdaszerzésből állva hagytuk őket, és hirtelen öt gólos előny birtokában találtuk magunkat, amire szerencsére leülős elcsendesedéssel válaszolt a publikum, nem a másik irányú megőrüléssel. Azzal a védekezéssel, amit egész félidőben toltunk, csak ideig óráig tudott kezdeni valamit a Vardar Szkopje, időnként szélen alakult ki annyi hely, ahol a szélsőik befértek, onnan tudtak leginkább eredményesek lenni, de középen nagyon megfogtuk őket. A többi folyosót viszont gyönyörűen olvasta Mirko, aki ismét döbbenetes formában védett. És nem csak a kötelezőket fogta, hanem ziccereket is, röviden a mi szájízünk szerint alakult az első félidő, és ez fenséges érzés volt a lelátónyi macedón mögött ücsörögve.
A második félidőre a hazaiak jóval hamarabb érkeztek, három gólos előnyüket Gorbok faragta gyorsan kettőre, de nem sokáig örülhettek, mert Ilic megtalálta a pattintottat, amivel Árpádot továbbra is nyírta szépen. Passzívba hajló támadás végén kisDusi húzta Mirko fülére, amit Pálma adott vissza alsó lövésből a másik oldalon, úgyhogy konzerváltuk azt a három gólt, és ez tökéletesnek tűnt nekem. Nem is akartam én többet, hát mondtam, hogy az iksz is jó idegenben, hát még a plusz három ugye. Aztán ahogy várható is volt, valaki, történetesen kisDusi megrázta magát, és két villanással közelebb hozta magukat, és még egy rossz bejátszás kellett ahhoz, hogy Dibirov gyors góljával pillanatok alatt újra döntetlen legyen. Xavi azonnal időt kért, a közönség pedig feléledt.
Pálmarsson kinti lövésével újra vezettünk, de rossz indítással magunknak nehezítettük meg a helyzetet, viszont nem tanácstalanodtunk ezektől sem el, és annak ellenére voltunk előnyben, hogy Laci láthatóan óvatosan kezelte a meccset, különös tekintettel a fizikai kontaktokra. Valószínűleg amúgy Pálma éppen emiatt kezdett, Laci összeszedett a kupadöntőn egy kisebb sérülést, ugyan muszáj pályán lennie, mert nem lehet kiváltani, de nagyon okosan tartalékolta magát a meccsen. Vele volt olyan összeszedett a védelmünk szinte egész meccsen, hátul egy kissebb mélypontunk ugyan volt a második félidőben, de Mirko védéseivel visszakeményedtünk elég gyorsan, és újra közétettük azt a négyet, amiről álmodni sem mertem.
Az 5+1-nél kicsit elbizonytalanodtunk támadásban, és Mirkonak is elkezdték láthatóan tudatosan a feje környékét lőni, ezzel pedig visszajöttek kettőre, és máris nekiállt mindenfélét a pályára dobálni a közönség. Leginkább összegyűrt tapsikolókat. Jobb, ha többel vezetünk, akkor kicsit megnyugszanak a kedélyek. Amikor a hangosban figyelmeztették a közönséget, felcsendült az EHF-maffia című klasszik. Az utolsó öt percre aztán már csak 1 gól maradt, és a paprikás hangulat, de aztán Nallaci a második vállalását bevágta, és az utána következőt szintén, pontosan bemérte, hogy mikor kell az, amennyit tud ma, és azt bele is tette. Momo viszont nagyon korán ellőtte azt az időkérés utánit, de belefért ez is. Pálma elképesztő lövésével ugrottunk el a SEHA FF végeredményéről, és ez egy olyan eredmény, amiért érdemes volt útra kelni Szkopjébe.
Két sérültet konstatáltunk a mérkőzésen, Geri és Ivan maradtak padon, nem véletlen, reméljük nem súlyos, és a visszavágón már lesznek.
Köszönjük szépen ezt a győzelmet, nem mondom, hogy megvan Köln, mert nem szabad belealudni ebbe, de közelebb vagyunk egy hatalmas lépéssel.
A meccs képei ITT