Nincs már periféria - KP 0., 1. rész

Az a helyzet, hogy kinőtte magát az európai kézilabdázás. Így, ráfordulva a 2010-es évek utolsó BL évadára, azzal szembesülhet a kézilabdára a hosszú nyár alatt alaposan kiéhezett szurkoló, hogy bizony akármerre nézünk, mindenhonnan egyre erősebb csapatok érkeznek. Ma már tényleg nem üres kommunikációs panel a mondás, miszerint a nagycsapatok sem mehetnek biztosra. A hossza miatt az idei első KP-t szétszedtük két részre, ebben az elsőben azokat mutatjuk be, akik bármikor képesek lehetnek odapörkölni akár a legnagyobbaknak is.

"Ez itt a Hatosfal KP, azaz Kraft Platzierung, ami ugye lényegében egy Power Ranking, de mégsem hívhatjuk annak, mert az a fogalom már egy másik sportághoz kötődik, meg egyébként is: hogy nézne már ki? A lista alapvetően a csapatok pillanatnyi formáját hivatott bemutatni, szerkesztésének hagyományos módja pedig, hogy a blog belső levelezőlistáján felsorakoztatott erősen szubjektív vélemények alapján az aktuális posztíró úgy állítja össze, ahogy azt gondolja."

16. Sävehof és Kristianstad

Az EHF jó szokása szerint addig csűrte-csavarta a saját szabályrendszerét, hogy idén sikerült két svéd csapatot is betolniuk a BL-be. A svédek meg a saját szabályaikat bindzsizték addig, amíg valahogy a Sävehof mellett az elmúlt évekből már jól ismert Kristianstad is becsusszant az mezőnybe, pedig Vranjes új csapata mindössze bronzérmes lett az előző szezonban. A svédektől kimagasló teljesítményre nem számítunk, de érzésünk szerint végig versenyben lesznek a továbbjutó helyekért. A Sävehofnak különösen szurkolni fogunk, mert Budakalászról Koncz András, Szegedről pedig a fiatal szélső, a szerb-magyar Sunajko Stefán is északra költözött a nyáron (utóbbi csak kölcsönbe). Hogy honnan ez a magyar szál? A Sävehof edzője az egykori szegedi Jonas Larholm. Btw átigazolások: akit részletesen is érdekelnek a nyári játékosmozgások, annak nagy szeretettel ajánljuk ezúttal is a hetmeteres.com folyamatosan frissülő átigazolásfigyelőjét.

A Sävehof magyar kapcsolata: Koncz - Larholm - Sunajko

15. Dinamo

Tavaly - talán némi meglepetésre - a románok megnyerték a saját csoportjukat a BL-ben, majd - szintén némi meglepetésre - a szoros kinti meccs után biztos előnyről sikerült otthon is kikapniuk a Sportingtól, ezzel bebukva a legjobb 16 közé jutás történelmi lehetőségét. Nem adták fel, nyáron rendesen bevásároltak. Különösen az amúgy is masszív bukaresti arab tengelyt tovább erősítő Mamdouh, valamint Jamali és a már a horvát válogatottat is megjárt, elöl és hátul is hasznos Vrankovic tűnik nagy fogásnak. Velük együtt idén már az lenne nagy meglepetés tőlük, ha nem érnének oda a csoport 1-2. helyének valamelyikére.

14. Sporting és Porto

A portugál kézilabda felemelkedése mellett nem nagyon lehet elmenni szó nélkül, lévén nyáron az utánpótlás tornákon arattak a luzitán fiatalok. Akik közül nem kevesen amúgy már most masszív kuparutinnal rendelkeznek, köszönhetően a Portónak és a Sportingnak. Előbbi EHF-négyesdöntőt játszott májusban, utóbbi pedig már tavaly is a BL alsó ágán indulhatott, sőt, tovább is jutottak, majd, mint arra a veszprémi pajtások bizonyára emlékeznek is, a tavasz egyik leghangulatosabb túráján hozták ránk a frászt jó 50 percig. Érzésünk szerint hasonló teljesítményre számíthatunk tőlük idén is, köszönhetően annak, hogy a keret meghatározó alakjai közül egyedül Fabio Chiuffa lépett le a napfényesnek épp nem nevezhető Konstancába (az ügynöke azt a tényt bizonyára elhallgatta előle, hogy attól, hogy egy város a tengerparton fekszik, még lehet kurvaronda). Szóval ha nem is pont Chiuffa helyére, de a jobb oldalra érkezett Marko Vujin, akiről még majd ejtünk pár szót, ha a Kielhez érünk.

Ha már napfény: a tavaszihoz hasonlóan kellemes túrára az idei szezonban is készülhetünk, ráadásul már ősszel februárban. Ezúttal Lisszabon helyett Porto és környékének bejárására kapunk kiváló alkalmat köszönhetően az EHF-nek, mert a Veszprémet ezúttal a friss portugál bajnokkal sorsolták össze.

13. Plock

Xavi Sabate lényegében lecserélte tavalyi keretét, részben talán kényszerből (ld. Gebala Kielcébe igazolása), részben saját döntésből. Mindenesetre saját bevallása szerint most olyan kerete van, ahol mindenki passzol abba a rendszerbe, amit megálmodott. A nevek sem rosszak, igaz, Igropulo kivételével leginkább a korrekt, megbízható cimkét ragasztanánk rájuk. Mindegía és a Toulouse-ból igazolt Ruiz klasszikus spanyol irányítók, Susnja egy masszív álló, míg Szita Zoli és a Spanyolországot is megjárt átlövő, Stenmalm a dinamikát és a kinti lövéseket hivatottak hozni a támadójátékba. Azaz nem keres radikálisan új utakat, hanem a bejáratott spanyol szisztémát építi tovább Sabaté Plockban. Épp ezért bízunk abban különösen, hogy Szita megkapja majd tőle nemcsak a szükséges iránymutatást, de a bizalmat is, mert abból a - várhatóan szintén a spanyol iskola irányába mozduló - válogatott rengeteget profitálhat, mert irányító-átlövő vonalon Győri Matyi mellett Szita talán a legnagyobb tehetségünk, akinek lassacskán tehetségből klasszissá kell(ene) érnie.

12. Irun

Az olyan vén fa... akarom mondani csatalovaknak, mint amilyenek mi is vagyunk, baromi jól cseng a Bidasoa Irun neve, elvégre a baszk klub a kilencvenes évek nagy részében az európai kupák meghatározó csapata volt, olyannyira, hogy '95-ben még a BL-t is behúzták, így ők is egyike annak a mindössze 8 csapatnak, amelynek ez a siker egyáltalán összejött. A BL-győzelem után még a KEK-ben vitézkedtek egy darabig, azóta viszont be sem nagyon jutottak a nemzetközi kupákba. Szeretjük a nagy visszatérőket, meg hát a spanyolok a C-D ágon szinte mindig ott pörögnek a továbbjutást érő helyek környékén, így tőlük is ezt várjuk. Különösen szívesen látnánk őket Veszprémben, jól megemlékezhetnénk az egymás elleni KEK-döntőnkről.

Napi retro kézi: Bidasoa Irun - Badel Zagreb BL döntő '95-ből

11. Breszt

A Breszt szinte teljesen új kerettel fut neki a szezonnak, a folytonosságot náluk Raul Alonso jelenti, aki Cadenas segítőjeként érkezett, majd miután a jó Manolo áprilisban lelépett, ő vette át a csapatot. Tapasztalata - ha nem is vezetőedzői - akad azért, 5 évig volt Gislason segítője Kielben. A jobbára szláv játékosokból (+Accambray) álló kerettel lesz dolga bőven, főleg, hogy úgy hírlik, a vezetők arrafelé is hajlamosak jó magasra tenni az "Elvárások" feliratú lécet. A B csoportban akad majd kihívás számukra bőven...

10. Zaporozhye

Ha a Plockról azt mondtuk, nem sztárigazolásokkal készültek az újabb BL szereplésre, a Motorról ez pláne elmondható. Ennél sokkal fontosabb azonban, hogy náluk a "Távozók" rovatban egyáltalán nem szerepelnek meghatározó játékosok. Mondjuk az is igaz, az ő tavalyi játékukat leginkább a Malasinskas - Pukhouski páros határozta meg, a két irányító-átlövő közel 160 gólt vállalt, az asszisztokat meg csak azért nem írjuk ide, mert az EHF statisztikája olyan megbízható, mint az időjárásjelentés. Értsd: volt már olyan, hogy jó volt valamire.

A Zaporozsec a szezonrajton igazolta is a várakozásainkat, a SEHA-ban elkapták otthon a Vardart. Hasonló bravúrokra - mármint: a távoli és hideg Ukrajnában a nagyoktól rabolt pontok - számítunk tőlük a felsőházban is, de hogy ez elég lesz-e a továbbjutásra, arra válaszoljon az, akinek még van működőképes üveggömbje otthon. Mi a miénket kihajítottuk tavaly.

9. Montpellier

Komoly vérátömlesztésen esett át a Pite is. Gerard a válogatott után Párizsban is megörökölte Omeyer helyét, meglátjuk, mennyire tud majd felnőni a feladathoz - tavaly Montpellier-ben ez semennyire nem sikerült neki, igaz, az egész csapat a kiégés jeleit mutatta a BL-győzelmet követő szezonban. A másik nagy név, aki elhagyta őket, közel olyan régi bútordarab volt, mint az edző, Patrice Canayer: Guigou pályafutása érdemi részét az MHB-nál húzta le, mégsem sikerült olyan szépen búcsúzni tőle, mint pl. Flensburgban a helyi legenda Tobias Karlssontól. A hírek szerint a klubvezetés visszavonultatta volna, de Michael még játékra jelentkezett, ebből jutottak el a felek a szakításig, így a szép búcsú helyett Guigou aláírt Nimes-be. Szomorú.

Mint említettük, elhagyta a Pitét a 2018-as Final4 egyik nagy hőse, egyben az egyiptomi válogatott húzembere, Mamdouh is, ő Descat-val cserélt klubot, amikor aláírt a Dinamóhoz. Ezzel el is jutottunk a Pite transzferstratégiájának legérdekesebb kérdéséhez, miszerint az oké, hogy kapuban meglesznek (Sego és a tavaly kölcsönben Nantes-ban bizonyító Bonnefoi erre a biztosíték), de ki fog irányítani, ha netalántán Simonet megint megsérül? Értjük mi, hogy Canayer szívesen teszi a terhet az alig 20 éves Villeminot-ra, de biztos jó ötlet ez? És Richardsont ki váltja majd? Megannyi nyitott kérdés, amire Patrice fejében már biztosan megvan a válasz. Mi meg érdeklődéssel figyeljük majd, mire mennek az új szezonban.