Mocsok egy hét ez, sőt, inkább hónap, írtam már a KP-ban is, hogy ez a november, úgy, ahogy van, lemondhatna a picsába, de ma még van egy kövér esélye arra, hogy ne nevezzem ki az év legundorítóbb hónapjának, úgy állandóra. Remélem élni fog a felkínált eséllyel, és elrendezi, hogy a mai, kellemes végjáték maradjon meg a kollektív emlékezetünkben. Egy győzelemmel, legyen az bármilyen kicsi vagy szerencsés, még megoldható lenne. Nagyon fontos meccs ez, sokkal fontosabb, mint aminek elsőre tűnik, ezzel a meccsel gyakorlatilag ki tudnánk javítani az odensei csúfságot, és ha megnézzük azt is, hogy a hátralévő, fontos meccsünk is itthon lesz - Magdeburg -, Carloséknak viszont Magdeburgban, akkor tényleg jól láthatjuk, hogy nagy lépést jelentene ez a csoportelsőség szempontjából.
Azok pedig még nem voltunk, mióta ilyen a kiírás.
Nem tudom, ki hogyan viseli magát, én egészen komolyan izgulok, remeg a kezem, remeg a gyomrom, remeg a szemhéjam, minden megvan, ami egy egészséges meccsdrukkhoz kelleni szokott. Biztos vagyok benne, hogy lesz valami turpisság ellenünk, de elképzelni nem tudom, hogy mi, nem látok bele pl. egy rendes nyitottat ebbe a Barcába - pedig biztos van nekik -, a fiatalokkal lehetne még meglepni bennünket, de rájuk meg azért lehet már készülni, mára, mert játszottak eleget a BL-ben is, meg az Asobalban. Úgyhogy nem tudom, de fosok tőle, na.
Pedig.
Ahogy azt Liget egészen érthetően felvázolta, egy fontos dolgunk van, hogy koncentráljunk saját magunkra! Csak magunkra. A mi feladatunkra. A mi játékunkra. Mindhalálig. Egészen konkrétan ilyesmikre gondolok, hogy:
a ziccereket kihagyni életveszély és bűn ma.
Sajnos mindkét katalán kapus profi szinten hajlamos az önhergelődés - ellenfél számára igen kellemetlen - folyamatára, és ha mi elcsesszük az első ziccereinket, akkor ez a folyamat bizony el fog kezdődni, ezzel muszáj számolnunk. Egy megoldás létezik erre, nagyon okosan kell lőni ezeket. Szerintem ez lesz ma a legfontosabb. És simán lehet, hogy egy kihagyott vagy kivédett ziccer dönti el a meccset ma. Észnél kell lenni, na.
Sokkal jobban fognak figyelni a védelem közepén a beállóinkra, a kinti meccsen 14 gólt vágtak ketten, hát én nagyon csodálkoznék, ha ezt meg tudnánk ismételni ma, de ha mégis eljut hozzájuk egy labda, úgy a legfontosabb pont itt is érvénybe lép, tilos ziccert kihagyni! Ezt viszont úgy is értelmezhetjük, amennyiben tényleg így lesz, hogy jóval nagyobb teher hárul a külső posztokra, az átlövőkre és az irányítóra. Szerencsére az emúlt hetekben az ő formájukra sem lehetett panasz, sőt, Koszorotov a két Celje ellenin végre becsekkolt Veszprémbe, mára már Sandell is abszolút használhatóra játszotta magát, Remiliért pedig nem aggódom, neki várhatóan jót fog tenni a nyomás, csak ne szaladjon meg az agya. Szóval muszáj lesz időben felismerni, ha nagyon takarják a beállóinkat, és abban az esetben vagy kintről, de remélem sok esetben szélről fogjuk befejezni a támadásainkat. Utóbbi esetben ismét felmerül az első és legfontosabb, hogy:
a ziccereket kihagyni életveszély és bűn ma.
De a támadásaink korántsem aggasztanak annyira, mint a védelmünk és mögötte a kapu. Ahogy azt már a KP-ban is írtam, rengeteg gólt kapunk, ami addig a pontig nem probléma, amíg több gólt tudunk lőni, ugye, na de. Azért én továbbra is törekednék a maximumra, és a játék ezen elemében is sürgeték valami előrelépést. Egyébként rettentő ambivalens érzéseim vannak ezzel kapcsolatban, mert pl. Liget egész őszi teljesítménye nálam szinte hibátlannak tűnik, a kapusok is egyértelműen feljavultak, de mégis ott van az az átlagban 31,25 gól, amit meccsenként kapunk ebben a sorozatban. Még jó, hogy 35 körülit viszont lövünk, szintén átlagban. De sok a kapott, ezen muszáj lenne faragni, és nem voolna baj, ha ma már neki is állnánk a feladatnak.
Kis lépésekben haladjunk, azt szeretném kérni, hogy ma kapjunk kevesebb gólt, mint az idei átlag. Ha 30 alatt tudnánk tartani a Barcát, az nagy eséllyel győzelmet jelentene már önmagában. Az előző meccs kiugró támadásszámal ment le, ezt akkor is írtam, elképesztő volt az iram, igazából azóta sem volt ilyenre példa, szerintem ma sem várható akkora esztelen rohanás, mert mindkét csapatnak komolyabb a célja, mint ami azzal a meccsel kapcsolatban felmerült előzetesen. Mi szeretnénk átfordulni vezető pozícióba, ők pedig vissza szeretnék kapni a lépéselőnyüket. Mind a kettő csodás feladat, de nyilván mi vagyunk előnyösebb pozícióban, hiszen:
itthon vagyunk
és ezt ki kell tudnunk használni ma. Olyan hangulat kell, amit ez a meccs megérdemel, eszeveszett üvöltést várok, némi hangulatteremtést már a bemelegítéstől fogva, de nyélen szurkolást mindenképpen, a mérkőzés első pillanatától fogva. Ez az a meccs, ahol nem fér bele az üresjárat, ahol nem szabad énekelgetni, üvölteni kell, ütemesen, hangosan és folyamatosan.
Szerencsére kiderült, hogy mégiscsak lesz helyem a lelátón, aminek örülök, de borzasztóan, mert nem biztos, hogy végig tudtam volna fotózni ezt ma. Az elején megcsinálom a képeket, Carlos üdvözlését például biztosan, aztán jól van. A padtól pedig azt kérném, hogy csinálják azt, amit az elmúlt három meccsen, mert egyáltalán nem volt ez szar. Ne sorcseréljünk, hozzunk be embereket, folyamatosan, és ha valaki megakad, ne várjunk a cseréjével, hiszen végre elég hosszú és minőségi is az a pad, és ez különösen vonatkozik a kapuscserékre is. De velük vagyunk, nőjjünk bele együtt végre abba a kurva kabátba!
Szedjük össze magunkat, és hajszoljuk győzelembe ma a srácokat! Ha minden így lenne, ahogy írtam, az 32:29-es győzelmet jelentene a számunkra. Maradhat?