Portói esélyesség

Az egyik, ha nem a legkedvencebb európai városomban még sosem volt úgy meccsünk, hogy én ne lett volna ott, szóval a helyzetnek mindenképpen van egy személyes, drámai vonala. Mivel nem kell várost járva sportturistáskodnom, és különböző pajtásokkal kávóznom, szigorúan dél elmúltával söröznöm, proseccoznom, vagy csak simán az Atlanti-óceán partján bratyizva napoznom, hanem kicsit betegen itthon dolgozhatok, ezért egészen pompásan be tudom osztani a napot. Így adódott, hogy elkezdtem újranézni a Plock vs Portót, mert csütörtökön különböző technikai (khm) problémák adódtak, így nem volt zavartalan a meccsnézés.

Hátö. Bárcsak ne tettem volna, úgy lennének még illúzióim.

Írtam már a kp-kben is, de ha jól rémlik, tavaly is célozgattam rá, hogy oPortóban valami nem kóser, mostanában. Fura meccseket játszanak, ennek a plocki mérkőzésnek az első perceiben például olyan szintű sutaságokat hordtak össze olyan játékosok, mint Rui Silva és Iturriza, hogy csak kapkodtam a levegőt. Az az üres kapus lerohanás-szerűség például, amit a beálló - akit én még tavaly szezon elején is simán ide akartam - az egyetlen létező hibás döntéssel oldott meg, rendesen elvette a kedvem a meccs további nézésétől. Itt valami nagy turpisság van. Ráadásul hazamentek, és rögvest ki is kaptak a bajnokságban az első meccsükön Aguas Santasban, ahol pedig annyira nem szoktak. Mondom, furcsa nekem ez a Porto, valami nincs rendben ott.

Ettől viszont függetleníteni kell magunkat, és Andriska nélkül is úgy beleállni ebbe a melóba, mint ahogy eddig nagyon helyesen mindig is megtettük Portóban.

Számítani kell egy határozott védelemre, mert bármi is van, azért középen Salina/Iturriza/Valdés-trió mindenképpen kőkemény, már csak ha rájuk nézünk, úgy is. Persze nem mondom, hogy ennek nincs ellenszere, mert egy Mahé-féle súlyponttal és lábbal kifejezetten érdemes közelebb merészkedni. A védelmükön sok fog múlni, mert ha felállt fal ellen idén eddig elképesztően szarok voltak is, azért a szélsőik még mindig tudnak futni, és nem nyeretlen kétévesekről beszélünk, hanem megfelelő BL-rutinnal rendelkező Branquinhóról, és Areiáról. Mitrevski többnyire hozza magát, úgyhogy nagyon nem szabad ziccereket kihagyni ellene, és megágyazni egy esetleges hazai bepörgésnek. Az első perctől fogva koncentráltan vezetni kellene, kézben tartani a meccset, egyébként nekünk ez a Dragaoban kifejezetten jól szokott menni, most sem kell más. Arra is számítani lehet, hogy előveszik a 7a6 ellenit, de igazából soha nem tudtak ezzel megszorítani bennünket, remélem most sem fognak tudni.

Magunkkal kell foglalkoznunk, és azzal, hogy minél előbb megtaláljuk a fasza felállásunkat, kíváncsian várom, hogy a második félidőt cserékkel vagy csere nélkül fogjuk ma végigtolni. Szeretném, ha Elderaa és Liget is kaphatna számottevő időt, nyilván ahhoz úgy is kell a mérkőzés első felének alakulnia, de igazából ez benne is van. Szeretném, ha most sem (eddig 23-at, és 24-et kaptunk itt, miközben 30-at és 31-et lőttünk) kapnánk több gólt, mint 25, de ismét többet lőnénk, mint harminc. Ebből következik, hogy szeretnék nyerni minimum hat góllal, de legyen inkább a hagyományos hét, na. Arra is kíváncsi vagyok, hogy ki kezd a kapuban, de ha rajtam múlna, én nem változtatnám meg ezt a sorrendet SOHA.

Nagyjából ennyit tudok elétenni ma, a helyszíniek figyelmébe ajánlom a lanovkát és az óceánpartot, mert csodás hely Porto, plusz azt is, hogy időeltolódás van, le ne késsék az elejét emiatt!

Hajrá Veszprém!