Ezért jöttünk!

Kicsit benéztük ezt a kezdési időpontot, sztoikus nyugalommal fogyasztottuk a Ribet a Douro partján úgy kettőkor, mikor is belém hasított a kétség, hogy nem feltétlen vagyok én biztos ebben a kezdési időpontos 4-ben. Hátö, nem volt baj, hogy ránéztem, maradjunk annyiban. Szerencsénkre a szállásunk alatti vendéglátóegységben szakadt ránk a felismerés, szóval átmentünk sietősbe rögvest.

Izgulni nem sok időnk maradt, na, csupán a kézremegés tört rám a taxiban. Ahhoz mérten viszont, hogy mennyire nem volt jegy szerintük, hát khm, elég foghíjas lelátórészek tátongtak a Dragaoban. Basszus. És lehetett is jegyet kapni, legközelebb tehát nem kell felülni nekik, ez a tanulság.

Cuparával a kapuban, Borozannal lövőben, Nenadic irányítóban, Yahía, Strlek, Margus és Moraes kezdővel álltunk bele, kicsit esetlegesnek is tűntünk, ráadásul bazi nagy birkózás volt a falban, Moraest gyűrték szépen, pont mondtam, hogy muszáj lesz kívülről lőni egyet, mire Vuko bevágta. A védekezés is pöpecnek tűnt, a ziccereket is nagyon okosan lőttük be, két átlövő is beköszönt, nagyon jól kezdtük a tavaszt, hálistennek. A 4. percben időt kértek a hazaiak. Heh.

Strlek lövését kukázta ki először Quintana, majd Moraes bejátszását hibáztuk el először, miközben még mindig nem kaptunk gólt. Közben kék szurkolók is érkeztek, kezdett alakulni a hangulat. Aztán toltak egy szabálytalan cserét, ami ismét kicsit megzavarta őket, nem erre számítottak, szerintem, valahogy ezt láttam rajtuk. Aztán jöttek a 7:6 ellenivel, és a 10. percben megszülték az első góljukat. Majd az elkapkodott, de mégis lassú középkezdésünk után Petár el is adott egy labdát, ami még egy gólt jelentett.

Egész sokáig támadhatnak heten, és el is kezdték tömködni a szélsőiket, jöttek fel, ráadásul Moraest próbáltuk folyton megjátszani ebben az időszakban, akinek viszont konkrétan folyt el a labda a keze között, hogy finom legyek. Eléggé sávból láttuk, azokból a bejátszásokból tán még Koko is összeszedett volna párat, jött is a cseréje, Andriska személyében. Jött Lauge is, próbáltunk forgatni, az látszódott. Mondjuk Borozan nem feltétlen vittem volna le, elég jól kezdte ezt a meccset. Mint ahogy Csupor Károly is, szerencsére, ziccerek, átlövések, hetesek, úgy 60-70%-on lehetett a 15. percben, miközben 3:7 volt éppen.

DD forgatott szépen, Strlek és Marguc kivételével már mindenki pihent, előbbi pedig olyan szögeket vállalt el, hogy hű. Máté lerántásából és Terza személyében megérkeztek az első kiállítások is, kicsit beleragadtunk a támadásainkba, plusz csináltunk néhány figyelmetlen ökörséget, az elejéhez képest visszaestünk, na, de mivel a védelem és mögötte Károly hozta magát szépen, így stabil 3-4 gólos előnnyel vittük a félidőt. És a 22. percben végre belőttük az első üreskapust is, pedig volt rá lehetőség előtte is rendesen, mert Quintana nem kapkodta a virgácsait, hogy őszinte legyek.

Lauge második labdaeladása után felszisszentünk, nincs nagy formában sajnos, Lékai viszont egész jó formát mutatott így visszatértében. Andriska sérülése nagyon rosszul nézett ki, sajnos, fú, főleg Moraes formáját látva állt belém a frász, hát nagyon nehezen tudom elképzelni a tavaszt nélküle, maradjunk annyiban. Ezt megerősítvén Blago tette kapufára az ajtó-kapu ziccerét. A félidő megmyugtató előnyben ért véget, Máté utolsó másodpercese is beakadt, nem is akárhogy, 9:14-es állásnál pihentek a csapatok.

Andriska is összeszedte a lábát a szünetben, hálistennek semmi komoly, mutatta, hogy rendben lesz. A második játékrész nem kezdődött túl jól a számunkra, egy hetessel és két tök hülye támadásbeli hibával ismét lőtávolra hoztuk vissza őket, meg is érezték a vérszagot rendesen. Az ötödik percben végre összehoztunk egy rendes bejátszást Blagónak, és megtörtük a gólcsendünket. A Porto rendezte magát a szünetben, sokkal összeszedettebb támadfásokat vezettek, és Csupor Károly sem nagyon tudott hozzászagolni a lövéseikhez, vissza is jöttek a nyakunkra -1-re. Szenvedtünk támadásban, sok hibával játszottunk sajnos, de kicsit furcsa is volt az egész, amikor Gajic a szépen elküldött kapus után kapufára tette a hetest, elkezdtem izgulni. Nem volt jó a meccs üteme.

Hátul összekaptuk magunkat, de valahogy továbbra sem lettek meg a helyzeteink. 10 perc alatt két gólt lőttünk és hatot kaptunk, ezen a ponton DD végre belenyúlt, és lehozta a formán kívül tengődő Laugét. Mondjuk elsőre Borozan is lefele lőtt az amúgy látványosan lfele védő Bauernek, aztán másodikra odatette keményen fel. A védelem összehúzásából könnyű gólokat lőttünk, és elkezdtük megint építeni az előnyünket, nagyon helyesen.

Visszaállt a rend a pályán, a mórozus falunk elkezdte termelni a könnyű labdákat, mondjuk durván is mutatott az a Terza, Moraes, Mackósajt, Borozan fal, ember legyen, aki szívesen megy a közelükbe. Nagyon szépen levettük a 7:6 ellenit, kis megingás után ismét összeraktuk magunkat, még Moraes is lőtt gólt, pedig ha valakiben nem láttam ma, az ő volt, hehe. Fel is harsant az Ez Veszprém, és az Itthon vagyunk, és vitathatatlanul veszprémivé vált az Aréna. Az eleinte még hangoskodó portugálokat nem nagyon lehetett hallani, de ezt nem is bántuk, természetesen.

A money timeba már tetemes előnnyel mentünk, de nem szabad elszórakozni, könyörgöm. Kell a gól, mindegyiknek lehet jelentősége, ráadásul elég menő lenne nagyarányú győzelmet produkálni itt a sárkányok házában, ezt eddig ugyanis még senki sem tette. 29:23-nál hittem el először, hogy ez megvan. Volt szerencsénk is, persze, de küzdenünk is kellett, voltak elképesztően remek védelmeink, sokat forogtunk, többen majdnem el is hullottak, igazi csapatmunka volt, tényleg. Mindig volt egy húzóember, aki megrázta magát, ha baj volt, Borozan is, Máté is mutatott szép dolgokat, Strlek és persze végre volt egy fasza kapusteljesítmény az eddigi legjobb veszprémi meccsét hozó Cuparával. Ezért jöttünk, köszönjük szépen. 24:31 lett a vége, teljesen pöpec. És a szurkolást is, ami teljesen rendben volt. Marian biztos örül, akiért gyújtunk egy gyertyát is ma, ezt megígérem.

A portói játékosok is cukin lepacsiztak a vendégszektorral, jó volt ez na. Még mindig szeretem Portugáliát.