Hagyományteremtő jelleggel

Az nekünk jó előjel volt legutóbb a Porto elleni idegenbeli meccsünknél, ha a Szeged kikap, de amilyen kaotikus volt a bejutásunk, meg a komoly, háborús, egyoldalról zárható vasajtókon egyénileg átkísérő biztonsági, aki felkísért a helyemre, a sajtópáhollyal szembeni oldal tetején az égbe, na azt egy kicsit sérelmeztem. Aztán már a sima székeken sem voltam jó, ahova elsőre lecsapódtam, át kellett üljek a másik oldalra valami indokolhatatlan oknál fogva, hát baszki. Na mindegy, rendesen felbaszta az agyamat, hogy őszinte legyek, tök jó emlékeim vannak innen, és ezt most éppen haza próbálják vágni. Na de nem hagyom, csak nyerjünk akkor azzal a 7 góllal, amivel a múltkor is. Jó?

Elég lassan nyugodtam meg ebből a zaklatottságomból, és az sem segített, hogy kaptam a telefont, hogy a családkám még csak most jutott taxihoz a belvárosban, én meg otthagytam a gyerekeimet maszk és pulcsi nélkül a barátnőmre, de azért amikor felcsendült az első komolyabb É-PÍ-TŐK, elkezdtem otthonosabban érezni magam. Az égben. Az az érzés viszont egyre erősödött bennem, hogy nem lesz ez egy baráti találkozó. Nem tudom, miért, majd meglátjuk. Nem egy sietős népség ez a portugál sem, amikor úgy rendesebben hangjuk lett, az már a bemutatásnak az a része volt, amikor a csapatuk jött be. Areia nagy libling, az tuti, mondjuk nem csodálom, de összességében is nagyon komoly, ahogy tisztelik és hajtják eredménytől függetlenül itt ezt a csapatot. Az ilyet szerintem mindig jó látni.

Fehérben, Corralessel, Sipi-Blago, Lauge, Yahía, széleken Strlek és Gasi, Nenadic becserével kezdtünk, és jól is, Rodrigo szépen fogta az átlövést, abból pedig ha nem is lerohanást, de nem egészen felállt fal ellen bevittük az első gólt. Hatalmas hazai kapufa után szabálytalan zárás miatt ismét védekezni kényszerültünk, de nem akkora baj az, ha tudunk.

Annyira durva, hogy 0:3-nál hogyan toltak plusz nem tudom mennyi decibelt a kizárólag hanggal és tenyérrel szurkoló portugálok, de tényleg. Van mit tanulnunk, na. A 6. percben lőtték az első góljukat, beállóból, Iturizza. Mi viszont egészen komoly motivációval védekeztünk, és ebből jöttek könnyű gólok is, de igazából a fal előtt sem illetődtünk meg jó volt, na. Jól kezdtünk, ahogy kell. Magnus teljesen jogosan kérte ki az első idejét a 8. percben, 1:5-nél.

Arra mindenképp jó volt a time, hogy be is állt az eredmény a következő percekre, Mitrevski is, Corrales is fogott minden ziccert, csak ugye ez mindig a hátrányban lévőnek nagyobb motiváció, szóval nem annyira örültem. Nem kell, hogy ilyen hülyeséggel hozzuk játékba őket. Jött Andriska, és Lauge első gólja után végre megtört az 1:5, lett belőle 1:6. Jött is a második portugál időkérés, szerintem Magnus kihordott egy idegösszeomlást lábon, de mondjuk én kicsit korainak éreztem azért.

Areia gyönyörű hetesével ismét változott az állás, hát eddig nem tűnik nagy gólfosásnak, de nem baj, én ezt jobban szeretem. Gasi hetesével visszatettük közé az öt gólt, és eltelt az első félidő fele. Jött Makita, és végre be is köszönt szinte elsőre, és Mahé is pályán volt, de közben azért a hazaiak is felébredtek a sziesztából, de mivel Corrales továbbra is nem is tudom, mit csinált, de hogy gólt nem nagyon volt hajlandó kapni, így még növelni is tudtuk az előnyt. 5:12, 22 perc, és a szurkolás továbbra sem csitult. Durva. Mi viszont kurvajól játszottunk, ezt most már ki is mertem jelenteni, szóval miattam aztán énekelgethetnek itt csodásan egy lelátónyian tovább, akár egész meccsen is.

Jött Máté és Ligi is, egész komoly forgatást toltunk bele az első félidőben, két dolog volt állandó, Corrales, és hogy beállóból Mitrevski is mindent fog. Aztán kicsit megakadtunk a támadásban, és egy már-már elvett akciónk végén - nagyon jókor - Momo lecsapta a táblácskát. Hetessel kicsit közelebb férkőztek ugyan, és rég nem látott négy gólon találtuk őket, de gyorsan válaszoltunk rá, és be is állítottuk a 10:16-os félidőt. Hát nem mondom, hogy nagyon bánom, hogy ilyen uncsi ez most, amondó vagyok, hogy toljunk még hozzá egy gólt, és teremtsünk hagyományt: ha a Szeged kikap abban a fordulóban, amikor mi Portóba jövünk, akkor hét góllal nyerünk. Jó? Jó látni, hogy van védelmünk, van kapusunk, mert ez a Veszprém igazi ereje, ha ezek megvannak, akkor pedig kis túlzással bármit elbírunk támadásban. De most ott is gördülékenyek voltunk, többnyire.

Eközben Gyuri viszont úgy eltévedt ebben a kurva betonkatlanban, mikor fel akarta hozni félidőben az SD-kártyát, hogy rendesen aggódom érte, remélem előkerül. Ráadásul a vastag betonok miatt sem telefonálni, sem netezni nem lehet megbízhatóan, már láttam magam előtt a kiszáradt csontvázát, basszus. Se képem, se fotósom, se férjem, édesfaszom, én meg mindjárt lemerülök. Csak ezt éljük túl valahogy!

Mi nyitottuk góllal a második félidőt is, ez legalább maradt sínen, és növelni is tudtuk az előnyünket, Corrales pedig továbbra is ufózott, az a dupla védése, ami után Lauge hatalmas rutinja kellett, hogy ne kelljen még egy ziccert fogjon, nagyon ott volt. Iturizzát próbálták többször megjátszani, máshonnan nem sok esélyük volt, amikor sikerült, az pont belefért. Nem igazán láttam, hol lehet ezt innen elcsúnyázni, de azért nem zártam le. Kielce óta ilyet nem csinál az ember lánya, ha veszprémi. Ezen az +5-8 gólon jojóztunk, de ha szeretnénk, hogy ez végig így maradjon, Iturizzát el kellene takarjuk valahogy, mert nem lesz jó.

A meccsen először elkezdett visszajönni meccsbe a Porto, persze, hogy azután, miután leírtam az előző gondolatmenetet. Ilic ki is kérte az idejét 18:22-nél, a 18. percben. Na most kellene még egy hórukk, de a 7:6 ellenijük nyilván Iturizzával sajnos működött rendesen, így az 5-8-os előnyből stabilan négy lett, aztán 3, az meg már nem elég ilyen 50 perc után, egy végjáték előtt. Főleg nem ilyen csarnokban.

Aztán ami ezután történt, az legdurvább rémálmaimban se jöjjön elő többé, elég, ha annyit mondok, hogy a meccből innentől nem láttam semmit, mert Gyuri ugyan egyszercsak előkerült - 30 perc kóborlás után, amely során, mint később kiderült, volt a stadion, de még a közeli pláza mélygarázsában is, víz, térerő és minden más nélkül -, de a kisebbikem feladta, és amilyen hangja volt mindenkinek, akivel erről beszéltem, gyakorlatilag felpattantunk, és kirohantunk a létesítményből. Utána még birkóztunk kicsit a biztonságiakkal, mert nem találtuk egymást, és nem engedtek vissza, hűűű, nem is mondok többet, kemény egy csörte volt, senkinek sem kívánom, na. Szóval fingom nincs a végjátékról, és már vissza sem fogom nézni, mert ez egy rendes survivor volt ott nekünk.

Azt már csak a taxiban néztem meg, hogy végülis 7 góllal nyertünk, szóval a hagyomány meg van teremtve. Ha a Szeged kikap, mi 7 góllal nyerünk Portóban. Ennél többet elmondani nem tudok, jelenleg, mi túléltük, a csapat meg abszolút profin letolta ezt a meccset. 23:30.

Köszi fiúk, viszlát otthon!