Ezzel a Kiel-Barca összecsapással idén már az elődöntőben megismétlődik a 2020-as döntő, úgyhogy unatkozni nem fogunk, az tuti.
Őszinte leszek, két napja ülök a megnyitott üres dokumentum előtt, ugyanis kölni pályafutásom során most először fordul elő az velem, hogy igazából fogalmam sincs, de még megérzésem, bizsergésem se, hogy mi fog történni a hétvégén. Ezt próbáltam jól palástolni a tegnapi KP-ban, de ekkora tanácstalanság mellett inkább kipötyögöm magamból, hogy _nemtom_ mire számítsak, tárt karokkal állok és várom (hú, de nagyon várom), hogy lássam, mire mennek egymással a csapatok. A tegnapi nap folyamán momirCsiliccsel is hosszas eszmefuttatásokban voltunk ennek kapcsán, nem jutottunk előrébb, kb. ugyanazok az (jogos) érveink voltak mind a négy csapat mellett és ellen is. Szóval így futok neki ennek a Kiel-Barca LA-nek.
Köztudott, és a KP-ban is említve lett, hogy a Kiel két talán legjobbjának és oszlopos tagjának számító játékos is kidőlt egy jó időre súlyos sérülések miatt. Pekeler leginkább a védelemből fog hiányozni Filip Jichának, ő Achilles-ín szakadással (a PSG elleni visszavágón sérült meg) jó pár hónapig nem lesz játékra alkalmas, míg Sagosen hiánya elöl jelent hatalmas deficitet a német együttesnek, ő egy rossz érkezésnél szenvedett bokatörést és szakadtak el a bokaszalagjai a Hamburg elleni Bundesliga meccsen. A Kiel a német bajnokság utolsó három mérkőzését tehát nélkülük kényszerült lejátszani, de ezek mindegyikét könnyedén vette, a Hamburg, a Löwen, majd a Göppingen ellen is héttel nyert az együttes. Utóbbinál már azonban a visszavonult, 40 éves Bjarte Myrhol segítségét is igénybe vehették, aki így pár hónap pihenés után reaktiválódva egyből egy BL négyes döntőbe csöppent. Minden veszprémi szurkoló Bélája így újfent megkeserítheti az életét a Barcának és majd a németek vasárnapi ellenfelének is.
A Kiel BL-ben mutatott legutóbbi teljesítményéről is ejteni kell pár szót, mert sokkal inkább az szolgálhat igazi fokmérőként a kölni hétvégére nézve. Azt hiszem sokak nevében mondhatom, hogy az a Kiel-PSG negyeddöntő visszavágó egy ideig még élénken fog élni emlékezetünkben, több különböző okból kifolyólag is. Bennem elsősorban az maradt meg, ahogy fél perccel a vége előtt (ekkor döntetlen állásnál még ugye a PSG állt továbbjutásra idegenben lőtt több gól miatt) mégis hogyan tud egy Steffen Weinhold talpról átlőni egy Dainis Kristopanst?! Hogyan?! (Igen, a Párizsnak szurkoltam, ez van.)
Aztán az amúgy is zűrzavaros végjátékba bezavaró közvetítés sejlik fel, amúgy is szétvetett az ideg, az oxigénhiánytól félkábultan, az adrenalin szintemmel a fellegekben csak kapkodtam a fejem, hogy mégis miről van szó… Mindegy is, hogy mi volt vagy lett volna, hiszen a Kiel ezzel a góllal eldöntötte a továbbjutást, amit a nappali közepén guggolva, értetlenkedve próbáltam feldolgozni. És ez arra volt nagyon jó, hogy lássuk, a Kiel egy, de a párizsi első meccset is joggal ide sorolva, két kiélezett meccsen tudott végig koncentrált maradni, kapaszkodni, küzdeni, remek megoldásokkal előállni. A második találkozón még Pekeler kiesését sem igazán érezték meg, mert Wiencek olyat ment, hogy hú. És persze ott van Niklas Landin a kapuban, aki még egy rettenet első félidő után is képes meghatározó, párharcokat eldöntő tényezővé avanzsálni, bármikor.
Talán mindezzel le is írtam, hogy mi a Kiel legnagyobb erőssége, hiába van kevesebb (ilyet ki lehet jelenteni?) világsztáruk, hiába vannak veteránjaik, hiába esett ki két meghatározó játékosuk, ugyanis a többiek olyan kaliberűek, hogy bármikor képesek egyénileg extrát tolni, ha azt a szükség úgy kívánja meg, márpedig mi a BL-trófea megnyerésének lehetősége, ha nem egy rendkívül motiváló “szükség”. Meg aztán, ha extrát nem is, stabilan jók bármikor tudnak lenni, csapatként jól funkcionálni. Jicha a kispadon nekem még mindig egy üde színfolt, olyan tekintetben, hogy mennyire együtt tud élni a játékkal, a játékosokkal, hogyan tüzeli őket, ő maga mégis kellően tisztán lát mindent ahhoz, hogy jókor, jól nyúljon bele a meccsekbe.
Igyekszem a Barcáról kicsit kevesebb ódát zengeni, de ha egyszer annyira jók ezek a csapatok és az ott játszó játékosok egyénileg is, nincs mit tenni, elvisz a hév. :)
Bármilyen furcsa is, de a Barca legnagyobb lehetséges gyengeségének én Ortegát tartom, ami így leírva, megfogalmazva eléggé nevetségesnek tűnik, és nem is úgy értem, ahogy azt elsőre gondolnánk. Itt a már szintén többször felemlegetett játékrendszerbe való belenyúlást, módosítást kell érteni gyengeség alatt, ami a rizikós, döntő, kiélezett helyzetekben rengeteget számíthat a csapat stabilitását, és ezáltal sikerességét illetően. Na már nem mintha a szezon során túl nagy tanácstalanságot, megzavarodást, megtorpanást láthattunk volna a katalánoktól, de azért valahol érezhető volt jó néhány meccsen, hogy az a szilárd erő, amit a Barca az utóbbi években sugárzott, most valahogy nincs meg.
Ezzel ellentétben képtelenség elmenni amellett, hogy támadásban milyen szintet és erőt képviselnek a gránátvörös-kékek. Dika Mem, a francia válogatott fiatal jobbátlövője az idei BL-szezon leggólerősebb játékosa jelenleg a maga 90 találatával, igaz őt még Petar Nenadicsnak (85), Gasper Margucnak (79) és csapattársának, Aleix Gómeznek (82) is van esélye megelőzni a köpni hétvégén. Mem egy általam meglehetősen kedvelt játékos, remek kvalitásokkal rendelkezik és hihetetlen, milyen bombákat tud elereszteni.
Ha már említettem, Aleix Gómezt is ki kell emelni, nem csak a posztján való eredményessége miatt, hanem azért is, amilyen magabiztosan értékesíti a büntetőket a kupasorozatban. Ludovic Fabregast jelenleg az egyik legkomplexebb játékosnak tartom a férfi szakágban, támadásban is magas színvonalon játszik, de védekezésben egyszerűen zseniális szerintem, amit művel. Luka Cindricnek véleményem szerint továbbra sem a Barca játéka az igazi stílusa, anno a Vardarban csodájára jártam, miket művelt(ek Igor Karacic-csal karöltve), de játékszervezői tevékenységére azért itt is oda kell figyelni, gyors, fizikális játékos, aki ha kell, odamegy, aztán bombázza.
És nehogy elmúlasszuk külön említeni Pérez de Vargast, aki jelenleg szerintem a top 5, de lehet, hogy inkább a top 3 kapus között van világszinten. Fájdalmas volt nézni mindössze kb. 4 méterrel a kapuja mögül (egy idő után már csak röhögtem), ahogy sorra védte ki a veszprémiek jobbnál jobb lövéseit, ziccereit a tavaszi barcelonai csoportmérkőzésen, és ne legyenek kétségeink, ezt a teljesítményt bármikor, bárki ellen tudja produkálni a spanyol hálóőr.
A játékrendszereket tekintve, a német-spanyol stílus egymásnak feszülése mindig parázs meccseket hoz, meg egyébként is Jicha sokkal inkább taktikus játékot képvisel, mintsem a rohangálós-puffogtatósat, míg a katalánok rendkívül erősek voltak a szezon során a kontráikból, amellett, hogy szerintem nagyon dinamikus a támadásszervezésük. Tényleg kíváncsian várom a meccset, hiszen a résztvevő négy csapatból három a B-csoportból jön, tehát egyik, így a Barca sem találkozott még a németekkel (akik meg hát ugye alig jutottak át a B-csoport harmadik helyezettjén…) Az biztos, hogy alapos felkészítés és hatalmas taktikai harc fog folyni a pályán, remélem ez nem megy majd a játék élvezhetőségének és tempójának rovására. Abban meg merjünk reménykedni, hogy a délutáni meccs után ezt már alapvető örömmámorban üljük végig a LANXESS Arenában, így nem is lesz más választásunk, mint élvezni a meccset. :)
ui.: momirCsilics jelentkezik innentől kezdve, bár aztán kinti benyomásainkat még biztos megrágjuk együtt is (esetleg egy 2 éve vágyott frissen csapolt kölsch társaságában), lesz Vp-Kielce LA pénteken, (ha jók az értesüléseim) meccsposztok, útinaplós bejegyzések miegymás, amire futja időben, szuflában, hangulatban.
Én hamarosan útnak is indulok, aki hasonlóan tesz ma-holnap-szombaton, annak innen kívánok jó és biztonságos utat, zengjen minél hangosabban az az „Építők” a dómnál!