Ahhoz képest, hogy négykor még nem jött meg a taxink, egészen gyorsan kijutottunk az Arénába, magam is meglepődtem rajta. Egy kiváló ebéd után a jól megérdemelt délutáni szundi helyett a végre Alföldet elérő csapadékfelhő alatt gyalogoltunk, kb., mint Füles. SunCity, mi? Ezt egyszer már leírtam. Mondtam már, hogy imádom a szögedi körítéseket? Az egyértelműen új kedvencem Dj Bull, remélem, most még nem a Roló csinált úgy, mintha csavargatná a spotokat, de ha neadjisten egyszer visszavonul, ez eléggé testhezálló lenne, nem-e? Én el tudnám képzelni, csak a móka kedvéért.
Két gyors veszprémi góllal kezdődött a rangadó, Hesham, Adea Szeged eléggé beleragadt a rajtba, de mondhatjuk úgy is, hogy összeszedetten kezdtünk mi, vendégek. Egy Mikler-védés utáni maratoni Szeged-támadásnál éreztem először, hogy felébredtek, mondjuk akkor meg annyira, hogy ki is egyenlítettek sajnos. Az üreskapus, kétperces szituval lett egál, és onnantól kicsit meg is ölték a támadásainkat. Sajnos felállt fal ellen nem igazán vagyunk áttörőek, hogy finoman fogalmazzak, Heshamnek álltunk össze szabaddobásra passzívnál, de Mikler olvasta a hosszú alsót. Pechmalbek góljával kiegyenlítettünk, és Mikael Jar hetesvédése után Adel góljával visszavettük a vezetést. Még egy parádés ziccervédést is odatett a svéd, a kapusokon nem fog múlni ez a mai, ugyan nem védenek kiugróan, de mindkét oldalon nagyokat védenek fontos szitukban. A 11. percben 6:6-os állásnál már egészen hangulatba kerültem, jó lesz.
Eredményes Hesham-Eldeera összjáték, majd Remili gólók következtek, de a kékek is gyorsan egyenlítettek, és nem igazán volt meg a középső védelmünk a kezdő felállásban. Kicsit behátrált a falunk, a Szeged pedig jól láthatóan igyekezett középen egy-egyezni, ami egész jól működött nekik sajnos. Végre kihúztunk szélre egy emberelőnyt, ebből Descat volt eredményes, de továbbra is abszolút fej-fej mellett haladtak a csapatok. Kíváncsi vagyok, hogy lesz ebből tömegbunyó, az azért nem lóg a levegőben, hehe.
Egy Ali-Zein által eladott labda után Sostaric indította Frimmelt, és hirtelen kettőre nyúlt el a Szeged, és bár jöttek a veszprémi cserék, de kintről veszélyes átötő erő ennek ellenére nem érkezett. Visszatértünk ahhoz az alaptézisemhez, hogy a kapura kintről egyedül Remili veszélyes. Az pedig kicsit kevés ezen a szinten, miközben a másik oldalon még Mackósajt is gólt lő. Ali Zein is, Martinovic is megy bunyózni a falba ahelyett, hogy valaki felugrana kilencről és bebaszná. Nem vagyunk meg középen, továbbra sem. És elképesztő, hogy hármat tudunk cserélni ezen a szinten. Nem kéne ezt megszoknunk, mert ha elég is lehet ez Szegeden, Európában nem az. Láthattuk októberben.
Descat hetesénél borítékolható volt Mikler védése már kb. annyitól, hogy vonalon maradt, utána Bánhidi kiállítása miatti emberelőnyünk tragikus megjátszása konkrétan elintézte a félidő végjátékát, abszurd dolgokat műveltünk, Hesham labdaeladása, majd Mackovsek légipasszos gólja, hát ne haragudjon a világ. Roló szépen felhúzta magát ziccervédőre, mi pedig ahelyett, hogy a nem működő cseréket visszaküldtük volna a padra, hagytuk őket szenvedni, amitől elbizonytalanodott a komplett támadósorunk. Nem a Szeged volt extra a félidő végjátékában, hanem mi zuhantunk össze fejben. Az időkérésünk után konkétan nem lőttünk gólt, a Szeged hármat. 16:13 a félidő, van hova javulni, maradjunk annyiban.
A félidőben ápoltam hagyományainkat, és Töcökkel, Szilvivel és őGyulájukkal elfogyasztottam az éves rendes sörömet, miközben majdnem megváltottuk a világot, de inkább jót röhögtünk mindenen. A fáraóba váltott SuperMáriónak óriási gratula a jelmezért, az tényleg gyönyörű volt, minden pejoratív felhang nélkül. A második félidőt pontosan úgy kezdtük, ahogy abbahagytuk: vállalhatatlanul. Én értem, hogy most kettőt, hármat cserélünk, mert....mert....mert miért is? De hogy amikor egy sima lerohanást úgy nem tudunk végigcsinálni, hogy ember mnincs a pályán aki utni tud, miközben az első félidőben azt taglaltam hosszasan, hogy nincsen olyan támadónk Remilin kívül, aki képes gólokat lőni a szaggatottról, akkor felmerül a kérdés bennem, hogy mégis mit akarunk? Hogyan kellene gólokat lőnünk? Értitek, min vagyok elakadva, uigye? Az, hogy Adel az egyértelműen leghasznosabb egyiptomink már önmagában egy abszurdum. De nem akarok igazságtalan lenni, mert azon túl, hogy ritkán látni védekezni nem tudó beállót ezen a szinten (őt is cserélni kell, ugye), konkrétan ő a legstabilabb pontunk.
Teljesen megérdemelten vezet a Szeged 23:18-ra a 45. percben, ők sem gyorsvonat, na de hozzánk képest most abszolút annak tűnnek. De mindent elmond erről, hogy Mackovsek és Garciandia 8 gólt lőttek nekünk. Eddig. Corrales jött közben, kicsit már hiányoltam amúgy, de nem tudott hozzátenni az első két szegedi támadásnál, Martinovic végre lőtt egy klasszikus átlövést. Az elsőt. A 45. percben. Fasza.
Az, hogy a 48. percben, -5-nél tötymörögtünk, elképesztő. Megint az lesz, hogy végigmozizzuk a meccset, aztán visszajövünk -1-re az utolsó percben, és akkor jóvan minden, mert legalább visszajöttünk? Meg akartunk? Mint ahogy történt egész októberben? Basszus, talán nyerni kéne, nem az utolsó öt percben visszajönni Szegeden. SZEGEDEN. Eh, na mindegy. Továbbra sem látom, hogy mit kéne látnom, hogy őszinte legyek. Szépen küzdött, de elbukott a Veszprém? WTF? Kicsit unom már ezt, hogy őszinte legyek. Biztos voltam benne, hogy nem lesz sétagalopp, sosem az egy ilyen (kivéve az ominózus BL-odavágót, hehe), tökmindegy, hogy mennyire számít éppen, de hogy mi mit csináltunk a mérkőzés középső részében, azt valaki elmagyarázhatná nekem. Hogy mégis mi volt a terv?
Corrales fogott két fontosat, és lőn, visszakapaszkodtunk -1-re, a végjátékba konkrétan 28:27-tel indultunk be, és Descat hetesével kiegyenlítettünk. Hát baszki, ha ezt megnyerjük, az nagy meglepetés lesz for me, pedig eskü őszintén nyerni jöttem. Martinovic egyes-kettes közötti besétálásával ismét kiegyenlítettünk, sőt, egy labdaszerzéssel és üres kapus góllal már VEZETTÜNK is 58:21-nél, hát az izgalmas végjátékot nem lehet elvitatni ettől a rengadótól sem. Mondjukazt nem értettem, hogy Kukic talán lépéses is, de tök sima begyaloglása miért volt hetes, azt nem igazán értettem, Corrales óriásit védett ott. Egyébként is hozzátett a végjátékhoz összességében, nem panaszkodom rá.
Az utolsó támadásunkat egészen szépen lehoztuk, Remilire kijátsza, aki nem hibázott, tehát iksznél rosszabb ugye nem lehet az eredmény, fel is csendül a "veletek vagyunk, győzni akarunk", és a Szeged úgy elbalfaszkodta az időkérés utáni támadását, hogy végül mi jöttünk kifelé szabaddal. Szóhoz sem jutok. Hátö, maradjunk annyiban, hogy ezt a meccset úgy nyertük meg, hogy azt valószínűleg magunk sem tudjuk pontosan, hogy hogyan. Én legalábbis biztosan nem tudom. Ha visszanézem, valószínűleg azt fogom majd látni, hogy Remili megrázta magát, és eldöntötte, hogy ma nyerünk. De erről már sokat írtam ma. Mindenesetre a szögedi pajtikáim örültek neki, hogy hosszabbított, de én is, hehe. Éppen ezért. Az egyetlen meccset eldönteni képes mezőnyjátékosunk. És a kapusaink. Talán ez, és ez elég is volt ma Szegeden.
De a történelem a végeredményt jegyzi csak, és igazából ez a lényeg. A Szeged tudott nálunk is bénább lenni az egyik végjátékban, de szerencsére abban, amelyikben végül lefújták a meccset. Persze ehhez képben kellett lennünk legalább a meccs utolsó pár percében, és ez sikerült. 31:32, most ezzel a Szeged bajnoki döntőjének reszeltek is? Valaki kimatekozta már ezt?
"Közben hírt kaptunk egy szörnyű tragédiáról is, mérkőzés közben elhugy Dobozi Iván a Pick Szeged technikai vezetője, és ez elképesztő veszteség a Pick Szegednek, mély és őszinte részvétünket szeretnénk kifejezni ezúton a csapatnak, a klubnak, a szurkolóknak, és mindenkinek, aki ismerte, tisztelte és szerette. Szóval mindenkinek. Ilyenkor van az, hogy nem számít az egy gól, a végeredmény és igazából semmi sem. Legyen neki könnyű a Föld!"
Valószínűleg emiatt sírt a komplett szegedi vezetőség, és valószínűleg ezért szaladt be Laci és Bartha Csaba a pályára, hogy az örömünket mérsékelje, teljesen helyesen.