...hatvan perc a világ...
Szétizgulom magam, de próbálom titkolni. Hú, annyira ez volt bennem, mióta a kisebbik azzal a lentiképen látható sztoikus nyugalmával nyalogatta a fagylaltját Tihanyban, hogy csináltam saját I'm so excited-et belőle, remélem szerencsét hoz ez is. Persze igazság szerint nem akarok további kapaszkodókat keresni (dehogynem), elég lesz azt is eldöntenem, hogy mibe menjek és kilakkozzam-e a körmeimet, hogy rajtam aztán tényleg ne múljon semmi. Jujjj, szerintetek mi legyen, csináljak rá szavazást?
Nem mintha nem hinném teljes szívemmel, és nem azt gondolnám az agyacskám 98%-val, hogy ezt innen már nem lehet elcseszni, de akkor is ott van még az a 2%, és egy meccs. Hatvan perc. Hatvan bazi hosszú és rettentő nehéz perc. De szaladjunk végig kicsit a többieken is, ha nem gond, addig sem izgulok.
Írtam az aktuális KP alatt kialakult társalgásban, hogy azért mindenképpen született egy vaskos meglepetés a héten - nekem ez a PSG teljes kapitulálása volt, Kielcében -, de a többi meccsen a megvalósult végkimenetel tűnt előzetesen is reálisnak. Na nem ekkora különbségekkel, de igazából ez. A Barcelona gyorsan válaszolt ama korábban feltett kérdésemre, miszerint bealudtak-e idén a tavaszba (not), úgyhogy tőlük én ismét hasonlóra számítok. Ez a Nantes nem a tavalyi, és bár nyilván mindenféle eddig sem létező nyomást leráznak magukról a hétvégére, a Barcelona nem fog kiengedni. Csúsztak már rá elégszer, ráadásul jobbak is ennyivel. Ebbe persze az is beletartozik, hogy csessze meg a Nantes. A magunkénak nem véletlenül adtam a jól bevált címet, ilyenkor bizony mindig nyerünk, és többször három góllal. Most is ebben reménykedtem, bár a hat előzetesen nagyon vastagnak tűnt, de 1-3 gólosban simán. Aztán pedig lett az, amit tudunk, mégpedig úgy, hogy a játék képe alapján ez egy vitathatatlanul reális eredmény, maradjunk annyiban. Csodás volt, imádtam.
Most sem kell más. Csak egy győzelem.
Az első, amit szombatra kérni szeretnék, az ez. Hogy ne adjuk alább! Ne számolgassunk, ne játsszunk kivárásra, időlepergésre, ne gondoljuk, hogy ez már megvan, ne legyen más cél a fejünkben, csak a győzelem. MERT A GYŐZELEM A MIÉNK!
Emlékszünk arra, hogy októberben hogy álltunk? Mit láttunk, mit éreztünk, mennyire messze voltunk ettől a mostanitól? Részemről már túlteljesítettük ugyan az idei idényt, de ez most lényegtelen, mert azon túl, hogy mindig evés közben jön meg az étvágy, DD, ez a csapat és ez a játék abszolút megérdemli Kölnt, akármi is volt októberben. Durva, mi? Mekkora különbségek vannak csapat-teljesítmények között, mennyire számít az adott pillanat, hogy mikor tudod odatenni a maximumot, hogy mennyire tudod súlyozni az idényedet, hogy tudod-e a megfelelő pillanatban helyretenni a fejeket. A mi tavaszunk összességében azt mutatja, hogy nagyjából meg tudjuk oldani ezeket, azért mondom, hogy nagyjából, mert ez nem stabil ez egyelőre. Remélni tudom, hogy mostantól az lesz, de bizonyítani még nem. Ha a kupadöntő első félideje mellé tesszük a flensburgi másodikat, ott olyan kilengés van, hogy he. Elképesztő a különbség, a külső tényezőket figyelmen kívül hagyva persze, kizárólag a teljesítményre kihegyezve. Hála DD-nek, nálunk a legfontosabb meccsen jött a legjobb teljesítmény, és ez hatalmas fegyvertény. A Szeged viszont ebben pont ellentétes ívet futott, nekik épp akkor jött az előjel nélküli összeomlás, amikor már senki nem számított rá.
Na de nekünk nem ez a lényeg.
Nyilvánvaló, hogy ez a Flensburg tud ennél sokkal jobbat, igen, tudjuk, hogy volt sok a lábukban, hogy Löwen-meccsük volt vasárnap, sábádá, sábádá, sábádá. De kit érdekel? Ez a német csapatok és a Bundesliga problémája, de még innen nézve sem von le semmit abból a fajta sikerből, amit ott a védekezésünkkel és mögötte Rolóval, a mentális felkészültségünkkel és a minimálisra szorított technikai hibáinkkal varázsoltunk a pályára. És maradt is még bennünk, valahogy ezt érzem. Azt, hogy ebből most fel tudjuk építeni a továbbiakat.
Ötödször juthatunk Kölnbe. Nagyon jó leírni. Bízom benne, hogy a feltételes módot holnap kijelentőre cserélhetem, és akkor lesz az igazi.
Rajtunk kívül ezt összesen két csapat tudja még, az egyik jelen pillanatban nem játszik a BL-ben, a másik pedig nyilván a mindig esélyes Barcelona. Mögöttünk liheg ugyan a PSG és a Kielce, de csodálatos lenne harmadik legtöbb kölnöző csapatként zárni az idei évet. És így is lesz. Remélem.
Hidegvér, hit, futás, alázat és akarat. Ezek kellenek, de az első a legfontosabb. Meg persze a szurkolás! A csapat már megtette az első, elég nagy lépést Köln felé, tegyük hozzá mi is a részünket. Ordítson mind, hogy száján kifér, dőljön szét az Aréna, ha kell, és mindenki legyen tisztában azzal, hogy a Flensburg nem fogja megtenni azt a szívességet, hogy feltett kézzel, kiesettként érkeznek ide. Ők nyerni akarnak majd. De mi úgyis tudjuk, hogy a győzelem a miénk, csak csináljuk is meg! Az állás 0:0, hatvan perc, és egy góllal többet kell dobnunk most is.
A VeSze külön koreóval készül, olvassátok a felhívást, mindenkit szépen kérek, hogy segítse a dolgot legjobb tudása szerint! Vonulásra felkészülni!
"Tisztelt Szurkolótársaink!
A Veszprém-Flensburg meccsre egy nagy élőképpel készülünk, ebben számítunk a Ti segítségetekre is! A székeiteken elhelyezett fóliát, vízszintesen kifeszítve (fényes fele a pálya felé) emeljétek fel a világítás felkapcsolásakor, tartsátok végig a BL-induló alatt és után a csapatok pacsizásáig (lásd. korábbi élőképek). Köszönjük, hogy időben érkeztek és aktívan rész vesztek a koreográfia bemutatásában és erre figyelmeztetitek a szurkolótársaitokat is! Az érintett szektorok: N, O, P, R, A, B, C, D, E, F, G! Külön kérjük az A és C szektorokban ülő szurkolókat, hogy figyeljenek és ne cseréljék fel az elemeket. Készül majd fotó, így nekünk „csak” a pontos kivitelezésre kell odafigyelni.
Rajtunk ne múljon a Final Four! ;)
Üdvözlettel és köszönettel: Veszprémi Szurkolói Egyesület"
Hajrá Veszprém!