Megbasztuk a Barcelonát!

Még mindig kicsit fáj a fejem, remélem mindenki másnak is, aki ezt a fényes győzelmet megünnepelte, de ennyit megért, hiszen most végre tényleg volt mire tivornyázni. Soha többé nem iszom tátrateát, az biztos.

Ez a Barcelona elleni meccs megmutatta, hogy végre van koncepció, van fegyelem, van akarat és szív, igazából minden, amit hiányoltunk az elmúlt másfél évünkből. Ismét jó volt veszpréminek lenni, önfeledten ünnepelni, szurkolni mondjuk csak kicsit tudtam, mert fotóztam is, de nem baj, pöpec volt ez így. Azt hiszem mostanra tényleg feltámadtunk hamvainkból, és ez baromi jó érzés. Kinyílt a világ. Újra.

Marian Cozmáról szólt a mérkőzés körítése, és az O-szektor is méltóképpen emlékezett meg a nyolcadik percben feltartott többszáz 8-assal. Kicsit el is pityeredtem magam, hogy őszinte legyek, de hát ez már csak ilyen. Ezek után igyekeztem maximálisan a mérkőzésre koncentrálni. A kezdésnél kicsit beragadtunk, Mackovsek kiszorított helyről elengedett lövését fogta Möller, és elég gyorsan gólt vágtak belőle, majd a következő támadásunknál Laci próbálkozott a másik oldalról hasonló eredménnyel, így ismét ők jöhettek lendületből, a rendezetlen védelmünkre. Mátéval kezdtünk amúgy középen, Marguc és Manaskov a széleken, Blagi a falban, Terzicet pedig igyekeztük becserélni a hosszú oldalon is, védekezésre. Elsőre Arino, másodikra Dika Mem fejezte be góllal a lerohanásukat, amivel egy kicsit rám is ijesztettek, hogy őszinte legyek. De aztán összeszedtük a gondolatainkat, és egy jobblövő irányába letolt hátsó kerülőszerűséggel Lékai abszolválta a mérkőzés első hazai gólját, ami éppen az 500. saját, veszprémi találata.

Egész meccsen jellemző volt, hogy a kapufáról kifelé pattantak a katalán lövések, ami kellett is nagyon, mert igazán stabil kapusteljesítményt nem nagyon kaptunk hátulról, persze volt néhány bazi fontos védés a végjátékban, ami nagyon kellett a győzelemhez, de a 26% nem meccset eldöntő mennyiség, az világos. A másik oldalon Möller még hozta az elejét, de hogy Perez de Vargas miért nem lépett pályára, arról nincs konkrét infóm, mindenesetre néztem a szünetben, ahogy kiszedi a társai posztról érkezett lövéseit, és kerek volt a szemem rendesen. Nos nem bánom, hogy végül padon maradt, nem a mi bajunk, szerencsére. Mi rendesen kísérletezgettünk a kapusokkal, és a végjátékban be is jött Árpád, ugye.

Egészen precíz módon lett felépítve az irányító-játékunk, Lékai a két nagylövővel nagyot ment az elején, neki egyébként is ez fekszik jobban, hogy aztán a második félidőben egy teljesen más típusú támadójátékot mutassunk a Nenadiccal kiegészített Mahé keze alatt. És a védekezésünk. Nagyon régen éreztem ennyire stabilnak a falunkat, nem volt különösebben gyenge pontunk, viszonylag jól működtek a felállások, megvolt az agresszió, a hit, mindenki besegített, és nem döglöttünk ki idő előtt. Hogy az első félidőben ez nem látszódott meg az eredmémnyen, az inkább a kapusteljesítmény számlájára volt írható (2 védés), de a védekezés végre olyan volt, amilyennek lennie kell.

Amiben egyértelműen megfogtak bennünket már az elejétől, az a beálló körüli védekezésük volt, nagyon nehezen tudtunk labdákat összekaparni a falban, Andriska talán többet, de az már jócskán a második félidőben volt, Blagit szépen takarta be a Petrus, Fabregas páros. A zárásai ugyan megvoltak, de labdához nem igen jutott, illetve rémlik egy-két kihagyott ziccere, de nem tudtunk megfelelő beálló-játékot produkálni a meccs nagyobbik részében, az biztos. Ezen a ponton tehát próbálnunk kell fejlődni még a tavaszra. Ugyanakkor mi is megoldottuk őket a másik oldalon, sem Syprzak, sem Fabregas nem váltotta meg a világot, ez pedig mindenképpen jó. Voltak egészen pofás megoldásaink, Laci feladása a berepülő Mackovseknek, Máté beandjelkovicozásai meg közbelövése, vagy a remek ütemben Margucnak lehúzott labda mind magabiztosságot és tudatosságot sugallt, ráadásul leszorítottuk minimálisra a technikai hibákat is, úgyhogy tényleg jó volt nézni az egészet. A tizenvalahnyadik percben beállt Momo is olyan tíz percet tolt, mint fénykorában, remekül működött a védelemben, voltak lövései, betörése, sáncolása, bazi jó passzai, a Manaskovnak majdnem jobbkettőből letolt pattintása például elképesztően szép volt, sőt, még lerohanásgólt is lőtt. Abszolút precíz megoldásai voltak addig, amíg el nem fáradt, ezt kell majd pontosan belőni nála, mármint hogy ezen a színvonalon elöl-hátul hány percet tud. Amikor a Lékai-NagyLaci-Blagi-Terza-Momo-Manaskov hatos védekezett, akkor a fiatal katalánok nem sok rést találtak a falon. A félidő véghajrájára aztán megérkezett Tönnesen is, és ő sem maradt adós, a 4/4 tőle is igazán szép mutató.

A meccs eleji lótás-futást időben sikerült megtörnünk, és egészen a félidő végéig gyakorlatilag a mi tempónkban játszották a csapatok, sokszor kényszerítettük felállt fal elleni játékra a katalánokat, amiben sokkal inkább foghatók. Egyébként annak ellenére, hogy szinte végig tapintani lehetett a feszkót, meglehetősen sportszerű meccs volt, sem kétperc, sem hetes nem esett túl sok. Bírózni ettől függetlenül kicsit tudnék, de győztes meccs után tök felesleges az ilyesmi. Az első félidő végén volt egy kellemetlen rövidzárlatunk, amikor is három gólos előnyt adtunk le az utolsó két percben, így 15:15-ös félidővel vonultak pihenni a csapatok. Kicsit mérges voltam ekkor. De felesleges volt izgulnom, mert a második játékrész gyakorlatilag sima volt.

Mahé, Gajic, Strlek és Nenadic is megkapták az idejüket David Davistól, aki ezen a meccsen szinte tökéletesen megtalálta az egyensúlyt, hogy mindenki kapjon mérvadó időt, de mégsem fáradjon túl. Blagi nem túl szép túltolásával kezdődött a félidő, Entrerriost csapta nyakon nagyon rossz ütemben, nem is nagyon vitatkozott az ítéleten, maradjunk annyiban. Mahé lendülete és kiszámíthatatlansága nagyon jól kiegészítette Nenadic gátlástalanságát, ketten együtt bármire képesek, egyáltalán nem kioltják, inkább erősítik a másikat, van potenciál ebben az egészben, na. Nem is nagyon jött közelebb a Barcelona, a félidő elején visszaállítottuk a két-három gólos fórt, és bár a 45. percben még egyszer visszajöttek ikszre, de olyan gyorsan válaszoltunk rá, hogy nem is állt belém a félsz.

Régen voltam már végjáték előtt ennyire nyugodt, egyszerűen nem láttam, hogy hol finganánk ki. A pályán mindenki megfelelő állapotban volt, senki nem vette a seggén a levegőt, a csapat forgatva volt, mindenki hozzátett a játékohoz, DD elképesztően jó döntéseket hozott, megfelelő fegyelmet tartott, így pedig a meccs legnagyobb különbségét a végére is megtartottuk. A 19:18-nál elkövetett időkérése klasszikus, remélem megmarad ez a habitus, úgy leordított mindenkit, mint a szél. Hatalmas fegyvertény, hogy 26 gólon tartottuk az átlagban 34,27 gólt termelő Barcelonát, említettem is az LA-ben ugye, hogy érdekes lesz megnézni, hogy a csoportban legkevesebb gólt kapó csapat mit tud kezdeni a mezőnyben legtöbbet lövővel. Hát ezt. Ennek a közelében is csak a Breszt volt, akik 29 gólon tartották őket. Van még hova és miben fejlődnünk, ez nem kérdés, de hogy a jó úton járunk, az sem.

Köszönjük, fiúk, remélem még sok ilyet látunk.

Vardarra fel, tőlük azért én eléggé fosok, hogy őszinte legyek, nem is azért, mert hogy kikaphatunk, hanem mert meg kellene kapaszkodni ebben a felfelé ívelésben valahogy, és félek, hogy annyira törékeny ez a mostani állapotunk, hogy bármi haza tudja vágni. Remélem nem így lesz, és DD kitalál valamit.