Nem tudom, hogy láttam-e valaha ennyire csúnya színű mezt, mint a tegnapi Kielcés, ha mi kiakadtunk a szponzori kékre, csórikáim nem tudom, mit érezhettek látván ezt a kakibarna, semmilyen izét a férfitesteken, de ez nem a mi bajunk, szerencsére. Két különböző meccset toltunk, egy egészen klafist az első félidőben és egy látványosan vánszorgósat a másodikban, de legalább a valaha volt legtisztább pályán, ugye. Ez mondjuk szerencsére most elég volt a győzelemre. Annyi érdekfeszítő dolog történik mostanában egyszerre, hogy kb. a meccs(ek) volt a legunalmasabb másfél órá(i)nk ebben a kézilabdás témakörben, majd megbolygatjuk azokat is, bár külön #morfondírozós posztot érdemelne. Lehet inkább azt választom. Meglátom még.
A parkolótól a lelátóig tegnap voltak olyan elképesztően furcsa találkozásaim, amiktől fennakadtak a szemeim, miközben leolvadt az agyam, de túl vagyok azokon is. Nem vagyok az a típus, aki meg akarja mondani másoknak, hogyan parkoljanak (kivéve a Bandynak, amikor vonalra parkol :D), kivel legyenek jóban vagy hogyan, mikor, mennyit, mit és milyen hangosan szurkoljanak, egyáltalán (kedvenc ütésem evör) ki az IGAZI SZURKOLÓ, vagy kiről mit hitt eddig a másik, és ezt cserébe egyébként elvárnám másoktól is. Szerintem egy igazán jól működő társadalom alapja ez lenne, de sajnos egészen sűrűn találkozom mostanában olyanokkal, akik szerint ők jobban tudják gyakorlatilag a mindent és nem is általkodnak ezt nagy közönség előtt hangosan kifejezni. Elég erőltetett menetben vagyunk családilag, lehet, hogy emiatt érzékenyebb is vagyok az "élni és élni hagyni" elv betartására körülöttem, de komolyan, csak kapkodom a fejem.
A távol élő véreim jelezték, hogy jönnek, hát ismét toltam a parkolóban egy gyerekruha-nappert, így a plastic card hiánya miatt kartondoboz cipekedés közben kellett még embereket is beengednem a bérletemmel (szóval a gyakorlat igazolja nyári félelmeimet, de szerintem még most sem késő változtatni ezen, ha spúrok vagyunk, lehetne opció, én eskü kifizetem, csak ne kelljen már hatrét szakadjak minden meccs előtt azért, mert kölcsönadott bérletekkel támogatom kedvenc csapatom szurkolóit...), szóval nem uncsiztam magam túl a meccs előtt sem. Cserébe izgulni sem izgultam, simára tettem ezt, hát félig igazam is lett.
Hesham kimaradt a keretből (ez nálam már jó jel volt, sorry, de egyelőre emberhátrányként érzékelem), és hát Cindric sem volt a kezdőben, a hétvégi bajnokin sem játszott, szóval vélhetően mindketten hordozzák még az egyiptomi sérüléseiket, ami kicsit ijesztő. Nem minőségben aggaszt, hogy őszinte legyek, hanem inkább számszerűen, hosszú lesz az október/november, nem fogyhatunk el, és ez a tegnapi meccs kiválóan megmutatta, miért kell tartanunk ettől, jövő héten Lisszabonban vagy azután itthon, a Berlin ellen még látványosabban lehet gyenge a végjátékunk.
Remili középen, Adel beállóban, Martinovic, Marguc, Elderaa, Descat, Adel felállással kezdtünk támadásban, és a horvát gyors átlövéssel kezdte meg a hazai gólgyártást, a lengyelek pedig hasonlóképpen válaszoltak rá. Az elején elég nagy iramra futottak rá a csapatok, de aztán szép lassan megnyugodtak a felek, sokáig fej-fej mellett haladtak a srácok, nálunk Martinovic és Remili jellemzően kintről, a másik oldalon Sicko és Moryto talált kaput gyakran. Nagyon fura nekem, hogy mennyire eltűntek az élkézilabda közeléből a Dusik, Alex néha konkrét emberhátránynak tűnt a sárgáknak, ez kinek nem furcsa?
Az első félidő Remili játékkedvéről szólt, és a zsenijéről persze, remélem nem éppen eladni próbálja magát, vagy ha igen, nekünk, mert kulcs lesz a jövőre nézve az ő megtartása, ez biztosabb a halálnál is. Azt is tegyük hozzá, hogy az első félideji Kielce árnyéka volt önmagának, kapus nélkül valóban nem lehet játszani ezt a csodás játékot, ezt mi is könnyekkel és verejtékkel voltunk kénytelenek megjegyezni az elmúlt években. Corrales stabil első 30 percet tolt, ziccerekkel, folyosókkal, egyébként a védelmet megkapta hozzá ismét, Liget is, Petrus is megfelelő minőségben takarta a kaput, és a Kielcéhez különösebben komoly súlypontváltoztatásra sem volt szükség, és kintről is kb. Vlah volt az egyetlen, tartósan kapura veszélyes tényező. Jó, Karalek és Sicko talán még ide sorolható. Nálunk viszont Remili elképesztő (7 gól) teljesítménye mellett szépen feljöttek a szélsők, Descat és Marguc is hozta, amit kellett, talán 1-1 hibája volt mindegyiküknek, és most Adelt is van miért dicsérni, szedett le magas bejátszást, kapott térdhez is labdát, de végre az összeset beverte. Nem véletlen alakult ki elég nagy különbség a félidőre, a statisztika pontosan mutatja is, hogy mitől mentek 21:15-tal szundizni a csapatok.
Csaszit hallgatva ma visszanézve nagyon röhögök, olyan gyorsan tudnak rosszul öregedni mondatok, kurva nehéz szakma ez is - persze az enyém is, ájnó, régóta írok KP-t, hogy ezt átérezzem most, gondoljunk csak szegény portugálkáimra, akiknek győzelmet adtam előzetesen, a második félidő elején boncolgatta lelkesen, hogy mivel ennyire szar a Kielce védelme és kapuja, elképzelni sem tudja, hogyan lehetne ez a meccs szorosabb, kb. ez volt a lényeg ugye. Hátööö. Gyorsan rácáfolt az élet, azt kell mondjam. Az első 6-8 percben annyi labdát eladtunk, amennyi összesen volt az első félidőben, a védelmünkön is elkezdtek rést találni a sárgákbarnák, úgyhogy pillanatok alatt elolvadt az előnyünk fele. Az akarással egyébként továbbra sem láttam problémát, viszont elkezdtük elég látványosan elfáradni agyban. És azt gondolom lábbal is.
Viszonylag sok szerencsés lövés pattant kapuba az ellen kapusáról, egyébként Rodriról is csorgott be néhány, de elkezdtek a Kielcének jönni a szituációk. Volt néhány szép dolgunk nekünk is, például Petrus svéd-csavarja, vagy olyasmije, és a lelátón is kerültek elő régi kedvenceim (pl. az XP időkérése alatti ismételgetős, amit egyébként tudni sem kell senkinek, elég lenne csak Gyurák után mondani) úgyhogy én annyira mondjuk nem aggódtam, de azért ott a két gyors üreskapus lengyel gólnál elhúztam a számat rendesen. Volt itt néhány érdekes jv-ítélet is, de nem az idegesített jobban, hanem a törölgetés. Hát emberek, én nem emlékszem ennyi törölgetésre a március 15-i csarnok óta kábé. Mi a tököm történt azon a félpályán a második félidőben? Van itt valaki, akit ott ült? Komolyan fénylett annyi folt ott, hogy elhasználódjanak a törlőfejek? Hát komolyan, nem hittem el.
És az is erős volt, amikor a gyök kettővel visszafutó Cordalija egyik késését sem mertük üreskapusra bevállalni, vagy ha észre sem vettük, az még rosszabb, de hogy senkinek nincs meg ebből a csapatból a töke ehhez, az kicsit aggaszt. Gyakorlás kérdése, semmi más. Remilinek ismét túl kellett vállalnia magát, mert a második félidőre elfogyott az is, aki az elsőben jól teljesített, a középső posztokon jelenleg nagyon vékonyak vagyunk, főleg addig, amíg Elderaa - a számomra sosem túl meggyőző - ITTENI fénykora közelében sem karistol, ez, amit most látunk tőle, ez semmi, de tényleg. Tudom, persze, de a sérülése, és ezt mégis meddig lehet mondani, valaki képbe tenne ezzel kapcsolatban? Valahogy vissza kell húzni őt egy stabil alapteljesítményig, de nagyon nehéz lesz. Ne legyen igazam, de neki ehhez válogatott szünet fog kelleni, szvsz. AliZein sem volt ma topon, hát volt az a kapuraívelése, ami éppen csak nem állt meg afelső kapufán, de emellett róla azt gondolom, hogy kiegészítőnek tök hasznos lehetne. Ha 2-3 gól minden meccsen jönne tőle, a legjobb igazolásunknak gondolnám, viszont akik ma kicsit maguk fölé nőttek, az Adel és Petrus, hehe. Előbbi hiba nélkül, utóbbi svédcsavaros góllal, jár a taps.
Egy agyonnyert félidő után egy véget nem érő, túlontúl izgalmas, fényesre súrolt pályán, rongyosra járatott törlőfejekkel befejezett mérkőzésen végül két góllal nyertünk, de a második félidőt nem biztos, hogy zászlónkra kell tűzzük. A két pont most nagy lényeg ezekben a kaotikus, vérzivataros időkben, de azt például biztos mi sem bánjuk, hogy úgy mehetünk jövő7en Lisszabonba, hogy a Costa-művek is szokatlanul gyengélkedik éppen. A vége 35:33 lett, a szurkolás összességében teljesen rendben volt, az előzetes riogatással szemben, de mival attól tartok, hogy ezek nem véletlenek, ha időm engedi majd, inkább külön posztban kívánnék foglalkozni ezzel, mert a meccsposztot nem cseszném el karaktergyilkosok merényleteinek elemzésével és a miértek keresésével.
Aki megy jövő héten Lisszabonba, annak have fun, menjetek esténként kisbáros koncertekre a Bairro Altoba, meg egyetek sokszor a Time Out Marketben, ha kirándulni vágytok a környéken, akkor irány az Praia de Ursa, de oda csak azok menjenek, akik értékelik az ilyesmit, és képesek párórás meredek túrára, mert nem egyszerű lejutni. A kedvenc európai öblöm, szóval becsüljétek meg, aki pedig oda mer szemetelni, azt áthúzom a kulcslyukon. Hogy úgy mondjam. Irigy vagyok, mert nekem minden meccsre lisszaboni meccsünkre ki kellene mennem, de éppen nem abban vagyunk családilag, munkaügyileg, hogy ezt megtehessem. Eh. Csak ki ne kapjunk emiatt, tavaly sem voltam éppen, és tudjuk, mi lett a vége.
#hajráVeszprém!