Nem hinném, hogy létezik olyan kézilabdát minimális mértékben is figyelemmel kísérő humanoid a bolygón, aki ne hallotta volna már, hogy a Péezsgé BL-t fog nyerni. Kb. most is így mentünk neki a szízönnek, és igazság szerint nekik is áll az egész. Ez persze nem jelent semmit - súgja csendesen a Flensburg/Hamburg/Kielce/Vardar magyar hangja. Ami tény, hogy az eddigi nyolc FF végeredményéből négy, azaz 4 - tehát tűpontosan a fele - bődületes meglepetés-győztest adott. Ez azért egyértelműen több, mint furcsa véletlen.
Úgyhogy senki sem mehet biztosra, ez az elmúlt évek legnagyobb tanulsága.
És most ezekből is kicsit kiemelkedik az idei, hiszen tudjuk, hogy a legnagyobb, legerősebb csapatokat is le lehet győzni valahogy. Ahogy anno a Barcát a Cudar, a Kielt a Flensburg, a Veszprémet a Szeged, úgy ezt a Párizst is nyilván az egyik földije vicceli meg a legkönnyebben. Jó, azért azt is lássuk, hogy ez egyáltalán nem egyszerű feladat. A PSG évek óta épül a nagy győzelemre, azt a keretet nem a szél hordta össze, nem is nagyon lehet tovább javítani, az utolsó láncszem Raul lesz. De már nélküle is benne van a vaskar-emelgetés ebben a társaságban. Nézzük csak!
Paris Saint German
Nikola Karabatić háromszoros BL-győztes, az elsőt még igen töki korában szerezte Canayer akkori Montpellierével (2003), és hát azóta sem igen áldozott le a csillaga, hogy úgy mondjam. Az egyetlen élsportoló a világon, akinek a renoméját nem vágta haza egy egyértelműen undormányos tipp-mix bukta. Nagyon durva. Azóta még két BL-t nyert, kieli és barcelonai színekben, most tolhatná a negyediket a negyedik csapatával. Az ember mindent tud a kézilabdáról, minden szinten bevethető, ha jobbszélen kellene, azt is megoldaná, egyértelműen a világ legjobb és legkomplexebb játékosa, nem hiszem, hogy ez bármilyen szinten is vita kérdése lehetne. Az, hogy öreg barátjával, Nokával ezidáig nem ért másodszor is fel a csúcsra, minden bizonnyal nem az ő sara.
Játékostársak tekintetében is jócskán el van látva, a párizsi belső posztokat gyakorlatilag nincs hova erősíteni, minden típusú játékra felhúzható egy komplett sor olimpiai- és/vagy világbajnokokból, de legalábbis érmesekből biztos. Több komplex, akár mindhárom belső poszton bevethető centre back áll rendelkezésre, Sagosen és Karabatić külön-külön is képes meccsek nyerésére, de rajtuk kívül még olyan egyéniségek tolják parizerben, mint MikkelHansen és Stepancić, ők képviselik a nagylövős játékot, ugye, nem mintha Nikola és a norge arc ne lenne átlövő kábé ugyanennyire. És akkor még ott van Remili, ugye. Meg Narcisse, meg a jelenleg még ismeretlen fiatalok. És ha valami Holdegyüttállás következtében ebből a gólgyárból éppen senkinek (!!!) sem menne, akkor ott vannak a beállók, kisKarabatić és Jesper Nielsen, mindkettő elöl-hátul kulcsszerepet is ellátni képes. Szélsőkben sincs hiány, Abalo még mindig nem fut lassabban és ugrik kisebbet, mint anno a Cudarban, ráadásul a bátorsága sem csappant meg az évei számának növekedésével, avagy halál biztos aggyal és kézzel kanyarodik fel kiélezett, szorult helyzetben, ha az ellen képes lenne esetleg levédekezni egy-egy támadásnyira a középső többieket. Váltótársa, a 13 évvel fiatalabb Kounkoud, BL eredményességet tekintve pontosan egy darab góllal van elmaradva tőle, és még ott van a szintén pelyhesállú Kempf, ezzel pedig nagyszerűen szemléltettem a jobbszél stabilitását, remélem. Másik oldalon a nagyszerű Uwe, akit szintén nem kell megmagyaráznom, szerintem.
Az elmúlt években kicsit elengedték a védekezést, illetve hát inkább nem nagyon rakták össze, és a spanyol típusú játék új aranykorában ezt benézték rendesen. Az első kölni évükben kinyírta őket a Kielce - tovább ezt most nem is gondolom -, a másodikban pedig ráfutottak a Vardar védelmére. Noka tehát öregkorára kénytelen volt kompromisszumot kötni saját magával, és ezt a szezont már látványosan úgy kezdték el, hogy figyeltek erre a játékelemre is. Nehéz dolga egyébként sem volt az öregnek, mert mint mondtam, rottyon van komplex, támadni és védekezni is tudó zsenikkel, szóval ennek a fényében felháborító luxus volt két éven át csak a rohanást erőltetnie. Ahol ugyanis szándék, keret, kapusok (mert nyilván Titi és Corralles is ) és Karabatićok vannak, ott márpedig védelem is van, ezzel pedig megszűnt a PSG valaha volt gyenge pontja.
Nantes
Az utóbbi évek talán legszimpatikusabb, de mindenképpen az egyik legeredményesebb építkezése ez, hol van már a mosoly az orcámról, mikor az EHF-kupás buktáikra gondolok. Mondhatjuk úgy is, hogy jót tett nekik a BL, ez a második szezonjuk itt, és rögtön Final Fourban vannak. Elég gyorsan felnőttek a feladathoz, ráadásul összepattintottak annyi nézőt maguknak, hogy tévén keresztül is csodás atmoszférában játszhatnak. Örömmel, és ez a kulcsszó Nantesban. Jelen pillanatban ugyanis nincs nyomás ezeken a franciákon. Ők még nem akkora sztárok, hogy bármilyen szintű elvárást lehessen támasztani a kölni szereplésükkel kapcsolatban, szóval aki igazi nyertese lehet ennek a hétvégének, azok ők. Egyértelműen. Persze kábé ugyanez elmondható a Pitéről is, csak ők elbukták a bajnokságot közben.
Végy egy jó kapust, Dumoulin ezt le is fedi. Kulcshelyzetben véd a legjobban, ziccert és átlövést is fog, ha elkapja a fonalat, igazából nagy nihil nem is rémlik tőle, a 30% körülit szerintem az összes idei BL-meccsén hozta. Így pedig rengeteg futással ugyan, de sok könnyű góllal tud számolni a Nantes. Thierry Anti abszolút tetszetős módon építkezik, remekül egyensúlyozza ki a fiatal játékosok rutintalanságát a rutinrókákkal, szinte minden poszton megvan ez a kettőség. A követhetetlen mozgású Claire mellett ott van az idei évben egyértelműen berobbanó Lagarde, vagy Nyokas mögött pont Rudi, mondjuk Kiro meg Gurbindo között azért nincs akkora korkülönbség, ettől még parádés módon oldják meg a jobbkettős feladatokat. Vajon Kiro például számított arra, hogy Barcelona után simán kigyalogol Kölnbe az első adandó alkalommal? És akkor még nem szóltam Dominik Kleinról, aki egyértelműen másodvirágzását tolja Nantesban, nagyon fekszik neki ez a többnyire kiszámíthatatlan, a játékosok kreativitását előtérbe helyezű stílus, amit Anti enged a csapatnak, komolyan gondoltam, amit a KP-ban írtam, hogy ha valaki, ő nyerő ember lehet ezúttal. Hazai közönség előtt lubickolni fog a teher nélkül Final Fourjában. És a másik szél sem szar, Balaguert ma be is szavazták az all-starba, mégpedig egyáltalán nem érdem nélkül, és beállóból is a fiatal franciával, Tournettel villantanak, a 68 góljából ítélve ki is használják a vonalat.
A védelmük stabil, de nagyon rugalmas, erős lábmunkával, kitámadós faultokkal dolgoznak, általában egy cserével, nyilván az a legnagyobb kérdés, hogyan tudják kiiktatni Sagosent és Karabatićot középről. Ha erre ki tudnának találni valamit, az elég erős nyitás volna. Anti képes lehet arra, hogy valami meglepőt húzzon Noka arcába, nagyon kíváncsi leszek, hogy megpróbálkozik-e valami rafinériával, vagy csak hagyja a mérkőzést a saját medrében eldöntettni, igazából neki nincsen veszítenivalója, húzhatna valami bátrat. Egyébként én két remek elődöntőre számítok, nem gondolnám, hogy PSG-tarolást fogunk látni, ettől függetlenül az esélytelenek nyugalmával szurkolok a Nantesnak, mert bárhonnan is forgatom, egyértelműen ők a mérkőzés esélyesei.
Az első elődöntő adja az idei all-star hat játékosát, úgymint Lagarde (young player), Balaguer (right wing), a másik oldalról pedig a két Karabatić, Sagosen és Gensheimer.
Szóval helló Köln, holnap, azaz 2018. május 26-án, 15.15-kor megkezdődik az első elődöntő, a PSG vs Nantes. Bármi lesz is, az biztos, hogy ez a két francia gazdálkodhat három órányival több pihenőidővel vasárnapra majd.
Mindenkinek jó szórakozást hozzá!