Az előzetes várakozáshoz képest természetesen ismét volt meglepi az idei negyeddöntők tekintetében, én például eléggé meglepődtem, hogy a legfontosabb meccsünk második félidejének közepére érkeztünk meg fejben. De ma nem hátrafelé kell néznünk, hanem egészen egyszerűen nyernünk kell, én akkor leszek elégedett.
Nem akarok vitatott helyzetet, nem akarok kérdéseket, nem akarok szerencsés továbbjutást, nem akarok csalás kórust, azt akarom, hogy ezekre tegyünk pontot azzal, hogy ma az első perctől az utolsóig odateszi magát mindenki szépen, mert ha így lesz, akkor kijutunk Kölnbe. Ha csak egyvalaki lébecol a védelemből, kiesünk, ebben biztosak lehettek. Pedig biztos, hogy ez lesz a kulcs ma. A védelem.
Az első percektől látni lehet majd, hogy sikerült-e ezt rendbe tenni a fejekben, mert a védelem túlnyomórészt akarati kérdés, ezt mindenki tudja, aki valaha játszott ezzel a játékszerrel, oda kell érni, le kell faultolni, be kell segíteni, le kell sáncolni, falat kell húzni. És ezt tudja ez a csapat. Csak nem csinálta. Ligetet ugyan beválasztották a forduló védőjátékosának, pont akkor, amikor az egyik legszarabb meccsét tolta, de őszintén hiszem, hogy ő még egyszer nem lesz annyira vakon, mint múlt héten. Fabregas szintén, a hármas védőink végigaludták a párharc első félidejét, ez ma nagyon nem fér bele. Talán egyedül Pechmalbek (ugye, ugye, az egyik legjobb igazolásunk, ever, imádom) teljesítménye volt értékelhető azon a poszton. Ergo van tartalékunk, van mit előrántani, feljavítani.
Kapuban ugyan nem voltunk rosszak, de annyi kiszolgáltatott helyzetet teremtett a kapusainknak a falunk, hogy azt rossz volt nézni. Ha annak ma csak a felét kapják az arcukba, nyerünk.
Visszafutás! VISSZAFUTÁS!!! VISSSZZZAAAFFFUUUUUTTTÁÁÁÁÁÁÁÁSSS!
Remélem így érthető. Egy skandináv csapat ellen eladott labdák után az ellenfél térfelén tanácstalanul lébecolni ebben a sportágban az egyik, ha nem a legnagyobb WTF. Tilos. Büntetendő dolog. De komolyan. Ráadásul Rodri ziccereket védett az első meccs első félidejében, ha jön egy kipattanó, sehol sem vagyunk, senki nem fut vissza. Azt hittem, ezen a szinten ez egyértelmű dolog, de ha nem, hát én is leírom most. Vissza kell futni. Mindig, minden körülmények között.
A kipattanók összeszedése koncentrációs kérdés. Kb. annyira mentális dolog, mint a védekezés. Mennyire vagy éles, mennyire vagy gyors. Amennyire akarod, annyira. Hiszen ez a dolgod. Úgyhogy mindenki élezze az elméjét a kipattanókra, mert hiába véd jól egy kapus, akkor sem lesz tépőzárból. Ami kijön róla, azt meg kell fogni. Muszáj. Az már a miénk. És az ő védése. Tiszteljük már meg azzal a teljesítményét, hogy nem hagyjuk kárba veszni a védéseit.
És akkor meg is vagyunk, egyébként. Mármint ha ezeket sikerül ma összerakni, akkor nyerni fogunk. Akkor a többi már jön magától. Nem egy góllal, hanem 3-4-gyel. Nagyon sajnálom, hogy kivételesen nem vagyok ott, ilyenkor többnyire ott szoktam lenni bárhol, de ez most így jött össze, nélkülem kell megoldania ennek a csapatnak. A Chema-mezemet hoztam, újraavatás óta nem kaptunk ki benne sem válogatott, sem Veszprém-szinten, szóval jó lenne tartani ezt a remek sorozatot, mert nincs kedvem ismét ruhakeresőben lenni.
Fújjuk fel az arcunkat negyeddöntősre, és csináljuk meg, jól van?
Hajrá Veszprém!