Mondjuk úgy, hogy nem volt túl jó hír a mérkőzés napján kijött Petar-sérülés, nem is irányítóként féltem nagyon a hiányától, de az egyik, alkalmanként kintről is gólt elérni képes keveseink egyike, ami nem annyira jó. Aztán a sors úgy intézte, hogy ez a meccs hozta az ősz legeredményesebb veszprémi átlövőjátékát, de nem szaladok ennyire előre. Még mindig a házam foglya vagyok, sajnos, legalább a tévém már működik, szóval lássuk tehát a rosszarcúak ellenit!
Lékai, Yahía, Sipos, Blagi, Lauge, Mahé sorral kezdtünk, és sikerült is kivédekezni az első román támadást, miközben beállóból és a jó lendülettel érkező Lauge betöréséből voltunk eredményesek, sőt, Yahía kitámasztása is elég jól sikerült, de aztán egy teljesen szerencsétlenül továbblendülő kéz miatt emberhátrányba kerültünk, majd egy teljesen balfasz hiba utáni egészpályából vezetést szereztek a bocskorosok. 5. perce 4:4.
Megjöttek Corrales védései is, amiből gyorsan indulhatott Marguc, majd jól láthatóan Yahía döntött úgy végre, hogy felveszi az átlövő köpenyét, de amúgy is elég sokoldalú gólgyártásba kezdtek, Lékaival karöltve. Egy kis megingástól eltekintve az első 10 percet sikerült a terveknek megfelelően elég gyors tempóban játszani, meg is lett az eredménye, 10:6, 11. perc. Amikor Yaya magának adott gólpasszt egy kapusérintéssel kiegészítve, az már a negyedik gólja volt.
Ismét emberhátrányba kerültünk, és ismét rekordidő alatt kaptunk két gólt, hülye hiba után az üres kapuba, ráadásul Yahía medvepuszija után lebotorkált, a románok pedig csak jöttek felfelé, a 17. percre már 12:11 volt egy 2:5-ös román roham után. Hát nem voltam boldog, na, és jött egy kétperc ismét valami végtelenségjelre hivatkozva, amit tévén át sem értettem, na. Jöhetne Ligi lassan, a szokásos, három nagy kapura dörrentésével a félidők végére. Lékai egyértelműen felvállalta a vezér szerepét, ráadásul nem csak előkészítésben (atyaég, mekkora labda volt Nilssonnak), hanem a gólgyártásban is komolyan gondolta a dolgokat, nem nagyon lehet fogást találni az első húsz percén, bízom benne, hogy meg is marad végig ez a formája, mert nagyon kell, és Makita is végre átlövőként viselkedett az egyik támadásban, hát ezt nem láttam jönni, na, de boldogan láttam. 16:12, 22. perc.
Mahénak lejátszott kései passz Ligitől, ehh, de aztán valahogy összekaparta a francia, hogy sajnos kapufára vágja, azt leszögezhetjük, hogy akarni ma mindenki nagyon szépen akart. Sipi második kétpercénél újra felszaladt a szemöldököm a homlokomra, hát nem tudom. De aztán legalább kiküldték a beállójukat is támadásból, miután minden testrészével szabálytalanul zárt, állandóan. Az első emberelőnyünket Lukács Pepe vezényelhette le, Momo nagyon helyesen pályára tette már az első félidőben, és gyorsan elő is készített egy hatalmas átlövést Liginek, majd kiosztott egy gólpasszt a remek ütemben megúszó Mahénak, balszélre. Jeles, leülhet!
Visszaépítettük az egészen lendületes, kreatív, sokoldalú támadójátékunkat, ezzel pedig ismét felépítettünk egy reális előnyt, a félidő utolsó perceire 19:14-gyel érkeztünk meg, és hogy őszinte legyek, kevésbé érdekelt, mennyi gólt kapunk, ha onnan lövünk gólt, ahonnan csak szeretnénk. Most. Jó volt nézni na, továbbra is hatalmas amplitudón játszik a Veszprém, de ezt a részét szeretjük, ugye. Momo gólbavágó időkérésének mindenképpen volt annyi értelme, hogy Makita megtalálta az átlövő cipőjét, hátul megtaláltuk a működőképes védelmet, ami mögött ugyan most nem villogott Corrales, de nem is volt rá szükség, így is volt néhány über védése, de nem kellett többet hozzátennie. Jó lesz, azért én hoznám Csupor Károlyt a másodikra, annyi szent. 22:15 a félidő, ez rendesen egy végeredmény volt a kilencvenes években.
Így teljesüljön minden kívánságom, Károly kezdte a félidőt a kapuban, és egy egészen pofás, középről előnyszerzős góllal nyolcra növeltük előnyünket, majd Cupara fogott beállós próbálkozást, majd Blagi megismételte a kihagyást a másik oldalon is. Gyönyörű lendülettel és kedvvel folytattuk a mérkőzést, ezt kellene kitolni a végéig, és abszolút elégedettek lehetünk szerintem. Strlek futhatott egy pöpec kivédekezésünk után, amit most valóban szorosra húztunk össze, a következőből is szaladhatott a horvát. Jó volt nézni, tényleg, hallgatni a rászámolást pedig frenetikus érzés, mindig. 36. perc 26:16.
Ekkorra már rendesen el is bizonytalanítottuk őket a támadásaikban, ergo már ami össze is jöhetett volna nekik, az sem jött, belefért néhány kihagyott ziccer is, és Yahía kiállítása is. Szinte hibátlan játékszervezéssel, fiatalok becserélésével, több felállással is egészen kiválóan működő védelemmel rukkolt elő a hazai csapat, ami, hogy őszinte legyek, baromi fontos volt most mindenki lelkének. Flensburg előtt pedig különösen, hiszen az is egy egyértelműen hozható meccs is lehet, de kizárólag kellő önbizalommal felvértezve. Mentünk a kipattanókért is, ahogy kell, és utána ugyan nem néztem, de nagyjából annyi átlövésgólunk volt, mint eddig összesen a szezonban. Tényleg a jobb arcunkat mutattuk ma, továbbra is azt látom az elsődleges feladatunknak, hogy ezt a hatalmas kilengést tompítsuk valahogyan. És ahogy nézem, Xavi Pascualnak tűpontosan ugyanez a feladat jutott, haha.
A 45. percre már kinyílt az olló, borzasztóan szétestek a románok, én ezt mondjuk semmilyen formában nem tudom sajnálni, remélem, hogy jönnek a kicsik mielőbb. Ahogy ezt leírom, jöttek is mindhárman, Dörnyei, Ilic és Lukács Pepe, Ligetvárival, és most tegyük melléjük mondjuk Sipit beállóba, és rendesen van egy majdnem teljesen magyar sorunk, szinte tök pelyhesállúakból. Dörnyei Borisz első góljának úgy örült mindenki, mint egy komolyabb lottónyereménynek, azt hiszem most kell kimondani azt, amit szezon eleje óta várom, hogy leírhassam: EZ az igazi profitálásunk a házon belül megoldott edzőcserével. Ez. Nem hiszem, hogy bármilyen más megoldással ez megtörtént volna, hogy őszinte legyek, sőt. Biztos vagyok benne, hogy nem. Szóval köszi Momo, köszi Gulyi, csak így tovább!
Lukács Pepe mekkora gólt ragasztott, atyaúristen, belefért az eladott labda is, és Ilic is betalált a Bajnokok Ligájában, tehát mindhárom kicsi góllal mutatkozott be a sorozatban, ami elképesztően jó érzés nekünk, szurkolóknak. Liget gyakorlatilag minden posztról eredményes volt, és furcsa volt látni, hogy ő volt a rutin a pályán egy BL-meccsen. Jó lesz ez. 47:32 a vége, nagyot futottunk, ellenféltől függetlenül kurvára kellett ez Flensburg előtt. A tanulság az, hogy tilos leállnunk birkózni, nekünk futni kell, gyors, lendületes támadásokat vezetni, mert nekünk az megy. Nagyon megjöttünk irányítóban, Lékai zsenije és Lukács Pepe frissessége működött rendesen, ideértünk átlövésekben is (helló!), a védelmet összeraktuk, hoztuk a kaput. Mi kell még?
Ez! Csak minden meccsen!