Semmiképpen nem mentegetőznék, ha nem volna miért, hehe, de az a helyzet, hogy tegnap épp csak beestem a meccs elé, majd utána - és a gyermekes családok számára ismerős, hosszadalmas esti rituálé után - gyakorlatilag ülve aludtam el, ma pedig most estem be a gép elé, és mindjárt minden kezdődik is elölről. Ráadásul még egy Kiel vs Barca is tovább nehezíti a koncentrációm, de azért néhány gondolat megfogalmazódott bennem a tegnapi győzelemről.
Először is az, hogy ebben a kutyaszaros, kicseszett évben/szezonban az én szememben már az is eredmény, hogy van eredmény, ergo, hogy ki tudunk állni a meccseinkre, mert nem sokan játszottak le ennyi meccset. Talán még sosem voltak így kihasználva a keretek, szinte már nem is hír egy-egy játékos pozitív tesztje, esetleg ha a komplett csapat karanténba megy, és ez várható még néhány hónapig biztosan, ha nem egész szezonban, úgyhogy becsüljük meg, ami jut belőle.
Legalábbis szerintem.
És egyelőre győzelmek jutnak, szerencsére. Meg ilyen második félidők. Elég látványos, ahogy a meccs során egy-egy mélypontot követő időkérés vagy szünet után szárnyrakap a teljesítmény, emlékszem, Xavi ezt nagyon nem tudta megvalósítani a végén, Vranjes gyakorlatilag az elején sem. Hogy láthatóak legyenek és kézzel fogható eredményt produkáljanak, gólokra válthatóak legyenek a félidők és az időkérések. Pedig ez nagyon fontos manapság ezeken a hektikus, gyors és változatos mérkőzéseken.
Ha mindig csak egyik kapusunk véd 40% felett, azt most aláírom vérrel, és imádom, ahogy magukat rángatják ki a játékosok a szarból, fújják fel az arcukat egy borzalmasan védekező első félidő után a másodikban teljesen értékelhetőre. Lassan az is kijelenthető, hogy Árpád nagy eséllyel elég jó kapusedzőnek. Is. Továbbá külön öröm látni, hogy a pályán lévők nem esnek össze hátrányban sem, nem csak hogy nem remeg meg a kezük és nem finganak ki az 50. percben, hanem mentálisan is rendben vagyunk teljesen, ez szerintem elég jól kirajzolódott mostanra a Kiel és az Aalborg ellen. Szép volt fiúk, nagyon melós második félidővel, amit 9:17-re hoztunk le, visszafordítottuk a meccset, és hatgólos győzelemmel jöhettünk haza. Karanténba, persze.
Azt viszont már nagyon rühellem, hogy nem járhatok meccsre, talán vége lesz ennek az őrületnek egyszer, a 21 nagyon kedves szám nekem, a 2020-at már elengedtem, de a következőt nem szeretném! Ha hinnék valami felsőbb erőben, imádkoznék érte, így csak jó erősen és jó szokszor gondolok erre, és mantrázom magamban, hogy nemsokára minden jobb lesz.
Mert így kell lennie.
Hajrá Veszprém!
Ui.:, ja, YajaLOVE, ezt majdnem elfeledtem, pedig régóta mormolom, hogy elképesztő lesz. Plusz annyit még megemlítenék a játékvezetésről, hogy az ott egy baromi nagy piros volt Peppa arcán, nem is értettem, hogy a francia ikrek hogy nem nézték legalább vissza...