Sima volt ez is, mi?
Imádom a szkopjei meccseinket, erre utaltam, amikor írtam, hogy nekünk jellemzően jól megy ott minden körülmények között, és ez szerencsére ismét bebizonyosodott. Egy fél félidőnyi rövidzárlattól eltekintve újra pöpec meccset toltunk, DD remekül meccselt, talán Momot hoztam volna a ma nagyon vakon lévő Mackósajt helyett, de ennyi. Pontosan azt kaptam, amit vártam, de legalábbis reméltem. Egyébként tudtam, tudtam, tudtam. És tudom, hogy sokan tudtátok ti is, hogy nyerni fogunk. Valahogy félidőben sem izgultam, egyáltalán nem sújtott le, hogy elmentek hattal, nem éreztem benne azt, hogy ez így maradhat. Nagyon lettem volna légy a falon az öltözőben, de Mátéval kábé egyetértek abban, hogy ha bevágjuk a ziccereinket, akkor nem lett volna ez a riasztó különbség. Ezt abszolút alátámasztja a statisztika is, az első félidőben 50%-ot védő Milosavljev a második félidőben eléggé visszaesett (10%).
Kezdjük az elejéről, elég jól nézett ki a vendégszektor azzal a piros táborral, a hang pedig még ha nem is átütően, de néha átjött a tévében. Elég ellenségesnek tűnt a hangulat amúgy tévén keresztül, szokás szerint, de most elég nehezen is viselték a hazaiak a vereséget, ahogy hallom buszüveg tört be, de remélem ennyiben maradtak az összetűzések. Lékai hatalmas lendülettel vetette bele magát a mérkőzésbe, az ő zsenijéről szóltak az első percek támadásban, Dissinger pedig a másik oldal szekerét tolta úgy rendesen. Betörés, bejátszás - csóri Blagi, valamiért csak nem akar összejönni neki a gól mostanában, ezzel mondjuk kezdeni kellene valamit - közbelövés, gyorsan felvonultatta a repertoárt, az ő kezdetése már többedszerre sült el jól több szempontból is. Egyébként is mostanra letisztult, hogy van egy adott kezdőcsapat, de mivel DD egész komolyan megosztja az időket és beosztja az erőt, így nem annyira jellemző kérdés, hogy ki a kezdő. A védekezésünk eleinte magyar népmesés volt, hol volt, hol nem volt, mindenesetre nem volt meg az az áthatolhatatlan hit, ami a Barcelona ellen annyira kellett. Amennyire jöttek Máté lövései, Mackósajtnak annyira nem ment, és hátul sem annyira villogott a szlovén, talán ez az egyetlen olyan poszt, ahol valamiért nem cseréltünk időben, Momo padon ragadása pedig számomra tán az egyetlen komolyabban felmerülő kérdés.
A többi poszton - sőt, Petár ide is jött gyorsan - DD forgatott becsülettel, a néhány ziccert kihagyó Blagi helyett érkezett Andriska, Laci is viszonylag sokat pihenhetett, kellett is a második félidőre ugye, de Milosavljev annyira megfogott mindent, hogy nem tudtunk közelebb jönni. Volt, hogy egymás után hármat vágtunk bele, ugyanakkor az is látszódott, hogy a helyzeteink megvoltak, így hát csak bízni tudtam benne, hogy ez nem tarthat hatvan percig. Nem is tartott ki. A félidei különbség némiképp túlzó volt, nyilván elsősorban emiatt, de volt honnan javulni, maradjunk annyiban. És javultunk is.
Fogalmam sincs, mit mondhatott DD a szünetben, de hatott, az biztos.
A védelmünk egyértelműen felkeményedett onnantól, hogy Terza elkezdte megfogni a fickándozó Skube mellett még az ogrét is, és az időközben érkezett Mikler pedig nyitásnak lehúzta a Rolót. Addig elég sokszor Lacira tették Stoilovot, és nem is nagyon tudtunk mit kezdeni a leforduló öreggel, de Terzára nem tudták ezt ilyen egyszerűen megoldani. Jöttek a cserék a széleken is, Strlek és Marguc egész friss lendületet hozott, a jól működő védekezésünkből meg is tudtak úszni néhányszor, ezzel, és a megalkuvást nem tűrő Nallacival - aki végre egyáltalán nem húzta magát a második félidőben, hanem ereje teljében vállalta a kinti lövéseket is -, nyolc perc alatt visszahoztuk a meccset.
A másik kulcs az összerakott védelem mellé Nenadic tudatos használata. Az oké, hogy Jamali sérülése miatt került előtérbe, de mióta bevallottan inkább b2-ben számít rá Davis, azóta elképesztően letisztult a játéka. Múltkor vitatkoztam valakivel ezen az Írben, mert én már akkor is ezt láttam, de vágom, hogy van, aki egyszerűen csak rühelli, mert akármi, és ismételgeti, hogy önző, pedig ez messze nem ilyen egyszerű. Sokkal inkább képes a kombinatív játékra akkor, ha nem nála van a karmesteri pálca, azt beszéltük listán, hogy biztosan lekerül róla annak a terhe, hogy neki kell kitalálnia, mi legyen, olyankor azt dönti leggyakrabban, hogy majd ő megoldja egyedül. Túlvállal, ilyenkor nyilván nagyobb a hibaszázalék, nagyobb a nyomás, balkettőből viszont kinyílik neki a világ, nem az ő kötelessége megoldani, így nem is vállal be annyi felesleges vagy rizikós helyzetet, sőt, még a széleket is látja, akár keresztbe is, igen. Szóval azt gondolom, mostanra lett meg az a rendszer, amiben ez a három egymástól eltérő irányító nagyon eredményesen és változatosan tud játszani, és ez nagyon pöpec. Már csak meg kéne tanulni kettesben védekezni, de mindenkinek, hehe.
Aztán a végjátékra visszajött Máté, akiben maradt még kraft bőven, és nem is hibázott, mint ahogy Laci sem, aki meg is kapta a szélrehúzást az utolsó másodpercekben. Az okos, taktikus, hidegvérrel lehozott utolsó percek is abszolút a fejlődés nyomai, nem volt bennem, hogy mi fogunk még teperni a végén, teljesen biztos voltam benne, hogy nem lesz egy böszme hiba, amibe belehalunk szépen. És nem is lett. Ebbe a meccsbe, ami elképesztően fontos volt mindkét csapatnak, és mellékesen még kurvajó is belefért még az is, hogy a hajrában elcseréljük magunkat emberhátrányosra, és hogy a világ legvállalhatatlanabb portugáljai - akik ezután a meccs után meg sem érdemlik, hogy Portugáliában élhessenek - időnként olyan szinten csaljanak pofátlanul, hogy döbbenet. Például a passzív megítélésénél, két komplett emberelőnyünk ment el úgy, hogy egy, azaz 1 darab támadást védekeztünk ki. Illetve védekeztünk volna ki, de persze, hogy gólig tartott a vardari támadóidő. Mi bezzeg kemény négy másodperc után megkaptuk a felemelt kezet, amikor emberhátrányban támadtunk. Akkor nekem a hetesek megítélése is kicsit necces volt, Dibirov hatoson belüli kilépése utáni labdavisszakapást sem igazán értettem, de mindegy, mert egy győztes meccs után ezeket nemes lélekkel elengedem, természetesen. Egy ILYEN győztes második félidő után, amit a teltházas Jane Sandanskiban 11:18-ra nyertünk meg.
27:29 a vége, és ezzel a Montpellier, a Löwen, a Barcelona, és a Kristianstad után a Vardar ellen is továbbjutottunk volna egy egyenes kieséses rendszerben. Eh. És hogy tökéletes legyen a szombat, nyert a Breszt, és nyert a Montpellier is. Kielcében. Ennél szebben fordulót nem is tudtunk volna rajzolni. Így kell ezt, kérem, köszönjük szépen! Mindenkinek jó utat hazafele!
Azért remélem Csapcsi vitt elég zsepikét a szkopjei cimbiknek, bár majd holnap a burekes reggeli azzal a joghurtos kefírrel úgyis minden bánatkát elfeledtet. Legalábbis március 17-ig. Addig viszont előre a csoport második helyéért, aztán meg mindféle fekete mágiát Bukarestre, hogy abból a párharcból a Sporting jusson tovább, és akkor semmi akadálya nem lesz egy csodásan tavaszi, lisszaboni hosszú hétvégének. Juhéjjj, ez a cél mindenki szeme előtt lebegjen.