Először is a hangulatról és a szurkolásról.
Régen éreztem már olyat, hogy ha kell, a lelkemet is kiordítom a lelátón, na ez a tegnapi ilyen volt. Már a harci feladatok ellátása közben is azt éreztem magamon, hogy lufifújáshoz használt pumpát rögvest felrobbantom. Később kiderült, hogy nem is éreztem rosszul, dühből toltam addig, amíg nem kaptam egy működőképesebb példányt, tehát a tenyeremen található hat darab vízhólyag mindenképpen véráldozat. De megérte.
Szerettem volna időben kiérni az Arénához, de végül a menetig ott maradtunk a FaJánosban. Kicsit mindenkiből előjött az ultra, ennek köszönhetően nagyon jól nézett ki és jól is hangzott a kivonulás a füstlófaszok alatt, élőben nem láttam ugyan, hiszen vonultam a meglehetősen nagy tömegben - nem is tudom megbecsülni, de voltunk vagy nyolcszázan - de a fotókon remekül mutatnak. Kell ennyi öröm a szurkolóknak. Pirosban is viszonylag sokan voltak, Pitics még Chema-mezt is felhúzott az alkalomra, egy félidőn át bírta a teste abban. Komolyan. Láttam. Hogy a szurkolás a helyén lesz, abban biztos voltam és az első pillanattól kezdve az utolsóig szinte tökéletesre is lett komponálva. A meccs eleji kb. másfél percig tartó Ortegázást bőgés nélkül lehoztam, Nilsson egyik góljánál tört el a mécses csak és visszanézve is csodálatosan éreztem magam attól a gesztustól, maradjunk annyiban. Bármi lesz is, Carlos Ortegát a veszprémi közönség mindig imádni fogja. Három év alatt két FF-t adott ennek a tábornak, ezt nem lehet tőle elvenni soha. Az egész meccsen betartottuk azt, amit kért tőlünk a csapat, a Flensburg támadásait széthurrogni elég komoly kihívás volt, miután nincs dudám és fütyülni sem tudok, ráadásul a támadásainkat jellemző szurkolás után azonnal állandó hurrogásra váltani hatvan percen keresztül egyáltalán nem egyszerű feladat, rendesen kimaxolta a tüdőkapacitásomat. Igen, ilyen bajai vannak egy rendes szurkolónak. De megérte ez is, azt kell mondjam.
A meccsről nagyvonalakban, hiszen az összes sajtóorgánum már úgyis megírta.
Az arcokon az első pillanattól kezdve látszódott az akarat, mindenki gondolja, aminek akarja, szerintem a többség ezt a meccset Ortegáért és nem a hiánya miatt tolta le úgy, ahogy letolta. A fal majdnem az elejétől rendben volt, Roló maradt most kicsit adós az átlövések kiszedésével, de nem baj, belefért tegnap, főleg, mert a másik oldalon Andersson is az maradt. Persze az összeállt fal mögött már könnyebb dolga volt, a kikényszerített lövéseket fogta, de én önmagához tudom csak hasonlítani, abban pedig teljesen biztos vagyok, hogy tud ő jobbat. Átlövőinkkel kezdtük meg a gólgyártást, meg Pálmával, akinek végre nem csak a passzai, de a lövései is a helyükön voltak, Ilic döbbenetes elszántsága, NagyLaci remekül helyezett pattintott góljai kellettek az alapvető előnyhöz, amit amúgy szinte egész félidőben tartottunk. Mondjuk nem Toft Hansenen múlt, hogy Momir válla nem szakadt ripityomra az első betörésénél, a lövőkezére úgy fogott rá hátulról, hogy az visszanézve nekem is fájt. Ettől a ronda utánanyúlástól eltekintve amúgy meglehetősen sportszerű meccset hozott a csoport egyik rangadója. Szerencsére a Flensi sem az a vagdalózó fajta csapat.
Az emberhátrányos cuccot ők érdekes módon beálló nélkül tolják, amit annyira nem értek hiszen pont egy ilyen falat, mint a miénk muszáj valakinek belülről is dolgoznia, ráadásul aki játszott már ilyet életében, az pontosan tudja, hogy nincsenek olyan nagy helyek a mezőnyben, hogy ne zavarja egymást saját csapattársa. Meglátjuk persze, majd az idő megmutatja, hogy érdemes-e ezt a szisztémát Vranjesnek erőltetnie, én nem látok benne túl sok rációt, maradjunk annyiban, viszont nem is nyertem BL-t a FF legesélytelenebb csapatával.
Pálmarsson és Máté Chema nélkül is remekül megoldották az irányító posztot, Máté játékát mondjuk nem feltétlen értették az oroszok, de ettől függetlenül precíz labdákat osztogatott. Aron pedig egyszerűen ott volt mindenhol. Nilsson vállán volt a legnagyobb teher ma, de kiválóan megoldotta, Laci szintén erőset mutatott, amíg el nem tört a keze, de ebben a szezonban lassan már semmin sem csodálkozunk. Nem akarom azt írni, hogy mi jöhet még, mert akkor úgyis jön valami az eddigieknél is durvább cucc, inkább csak sztoikus nyugalommal tudomásul veszem, hogy kidőlt a védekezésünk oszlopa, és elveszik az a fajta magabiztosság is a támadásainkból, amit eddig csak ő tudott a csapatban, konkrétan a kényes szituációk gólerős bevállalása. Ezennel a fele balkezes brigád kidőlt, bár Cájciból pont kinézem, hogy a következő időszakot tökéletesen lehozza, csak hát nyilván minden esésénél három liter izzadság fog elpárologni a Veszprém Arénában. Szélsőink rendben voltak, és Terza is, Timu is hozta, amit kellett.
A Flensi egy baromi jó, iparos kis csapat amúgy, semmi különöset nem csinálnak, de azt pontosan, szépen, okosan és magabiztosan. Ettől függetlenül teljesen biztos voltam benne előzetesen is, hogy nem nyerhetnek a Veszprém Arénában, főleg nem egy ilyen hét után. Rajtunk kívül más nem nyerhetett volna, ezzel pedig a múltkori kérdéseimet is megválaszoltam: igen, van közös akarata és közössége ennek a csapatnak és a szurkolóinak. És szívünk is van.
Bármilyen nehéz kimondani és leírni, ezeken kívül még az is kiderült tegnap, hogy van élet Carlos Ortega után. Xavival legalábbis egyelőre van. Döbbenetesen fontos lenne megfelelő edzőt választani tartósra, aki nem akarja szétbarmolni és saját képére formálni ezt a csapatot azonnal, hanem bevállalja, hogy ez Ortega csapata, és ezzel a tudattal végigtolja ezt a szezont. Pont egy edzőtől rohadt nagy kérés, tudom, hogy kicsit ne legyen önmaga, de nagyon féltem magunkat. Talán a legjobb megoldás a csapatnak a szezon hátralévő részére tényleg Xavi volna, csak hát, ja.
Meglátjuk. Meg azt is, hogy meddig visz bennünket tovább a nagy ijedelemből adódó lendület. Jövő héten Zágrábban bazi kemény meccsünk lesz.
Mindenkinek köszönjük, aki itt volt tegnap (kivéve Schwalbnak, nem bírom azt az ürgét valamiért, na), pirosba jött és szurkolt a srácoknak!
Két galéria is készült, egyik szurkolós, másik meccses.