Piros mezben, Cindric irányításával, Corralessel a kapuban kezdtük meg a mérkőzést, Remili, Koszorotov, Elisson, Marguc és Fabregas a többi mezőnyjátékos, és kettőt cserélünk védekezésre. Remili elpuffogtatott párat az elején, illetve Thulin fogta a felső lövéseit szépen, de piros oldalon Koszorotov, kéken pedig Smárason talált be, majd a Szeged vitte tovább jobban a támadásait, okosan le is húztak mindent Sostaricnak szélre, így el is tudtak húzni 1:4-re. Sőt.
Elképesztően dekoncentrált kezdést produkáltunk, ugyan kívánságomnak megfelelően feltoltuk a védelmünket, de nem igazán vettük jól fel az embereket, kapuból sem jött semmi plusz, ez pedig a támadásainkat is elbizonytalanította, de rendesen. Remili annyi labdát adott el az első negyedórában, mint amennyit egy világversenyen szokott összesen, rossz volt nézni a szerencsétlenkedésünket. Most üt vissza a tétmeccs hiánya, valószínűleg, kérdés, hogy ki tudunk-e jönni ebből még időben. Egyelőre nem látom a fényt, és az időkérés sem sokat segített ezen, a szögedi védelem elég masszívan állta a próbálkozásainkat.
Hátul pedig pillanatok alatt összetákoltunk két kétpercet Pechmalbeknek (az első ott is Ligetnek járt volna), majd egy tökjogos pirosat Ligetnek, ez mondjuk az "innen szép nyerni" kategória lesz. Mi a szart csináltunk az elmúlt hetekben, ha a Szeged ennyire meg tudott lepni bennünket az elején? Hadd kérdezzem meg!? Palasics beállása kellett az első veszprémi védéshez a 15. percben (!!!), ehhez nem is fűznék semmi mást, ha nem baj. Ismét elkövetjük azt a hibát, amit az összes idei necces meccsünkön, hogy lassítjuk a játékot, de legalábbis hagyjuk lassítani magunkat, miközben fel kellene fognunk, hogy mi is az a csapat vagyunk, akik gyorsabb tempóban jobbak, mint felállt fal ellen. Csak ezt minden hónapban elfelejtjük, bassza meg.
Palasics egyértelműen stabilabb teljesítménye remek mutató azügyben, hogy mit is kellene teljesítenie egy BL-kapusnak, az, hogy nem sikerült hazahoznunk, tökégő, szvsz. Mondhat bárki, bármit, ezt csűrhetjük-csavarhatjuk így meg úgy, de ez a srác most éppen a szemünk láttára mutatja meg, hogy mi kellene legyen a mérce egy Veszprémnél a kapuban. És ez nem csak Jensennél nem volt meg az elmúlt években. Lőn, néhány védés után összébb is zárt a veszprémi védelem középen. Elképesztő feszültség volt a pályán amúgy, ami persze nem baj, ez többnyire jót tesz a kupadöntőknek. Többnyire.
Jöttek a cserék, de túl sokra nem mentünk sem Sandellel, sem a Ladyvel, sem Casadoval a játékszervezést és a góllövést illetően, a védelmünk némiképp stabilizálódott ugyan, de támadásban egyszerűen nem találtuk a ritmust. Felállt fal ellen nem igazán volt meg sem az ember, sem az ötlet, amivel veszélyesek tudtunk volna lenni a Szegedre, ráadásul szerencsénk sem nagyon volt, ami lehetett, az kifelé jött, szóval nem volt az a szög, ahonnan ez a meccs nekünk állt volna. De tényleg. A félidő 12:15 volt nemide, és úgy tűnt, hogy a szünetben valami nagyon drasztikus változás kell ahhoz, hogy ezt a meccset meg tudjuk fordítani. Számomra például most ki fog derülni, hogy Xavi Pascual a maga zsenijével képes-e arra, hogy ezt megoldja a szünetben. Ez most az ő feladata, egyértelműen.
Remili újra színpadon, Pala maradt a kapuban, és védéssel kezdte a második félidőt, majd Fabregas került nagyon gyorsan helyzetbe, be is vágta szépen, de Rod gyorsan válaszolt rá. A balkezes arabnak sajnos továbbra sem ment, pedig az ő javulása még kulcs lehetne, mert ő képes lehet húzóemberré válni egy nagy fordításban. De sehogy sem jött sem Remilitől, sem mástól meccset fordítani képes teljesítrmény. Sajnos Palasics is inkább beleszürkült a Veszprémbe, Thulin viszont az eddigi legjobb szegedi teljesítményével készült a kupadöntőre. Hihetetlen, hogy bennünket meg tud fogni valaki a kapuban, nem tudok visszaemlékezni sem, hogy mi mikor nyertünk utoljára fontos meccset kapusteljesítménnyel.
Pedig a Szeged megadta a lehetőséget, a második félidő közepe felé haladva egyre több technikai hibát vétett, de a fiatal svéd továbbra is jött s védett mindent. Palasics hetesvédése talán elindít végre valamit, mert ha komolyan gondoljuk ezt a kupát, akkor azért mostanra már kurvára kaparni kéne. Koszorotov futása a falra nem lesz elég ide. Nem tetszik, amit látok, és azt is kijelenthetem, hogy szerintem Paszkinak nem sikerült helyretenni félidőben a fejeket, ami azért elég aggasztó a Magdeburg elleni oda-vissza és úgy cakumpakk a szezon hajrája előtt bő egy héttel. Nem látom, hogy menet közben mit tud hozzátenni, ha besül a rendszer. Most úgy látom, hogy nem eleget. És ha a Szeged ellen nem eleget, akkor a Magdeburg ellen sem tud majd feltétlen. Ááá.
Elisson hetesével egy gólra zárkóztunk, ami nagyon utópisztikusnak tűnt, főleg, hogy aztán az izlandi ki is egyenlített. A legjobb játékosunk egyértelműen ő, de Remili gólja is tekinthető egy potenciális fordulópontnak ezen a meccsen, de annak ellenére, hogy az utolsó időkérésből láthatóan motiváltabban jöttünk ki, mit a többiből vagy félidőről, ez nem volt elég ma. Igazából végig irányítva a meccset, az elejétől kezdve vezetve teljesen megérdemelten nyert a Pick Szeged, gratulálok nekik! 30:31 a vége, és azt hiszem a 8. kupagyőzelmük ez, de ha nem, majd mondjátok.
Nekünk pedig ez akár még jót is tehet, a szezon hátralévő részére való tekintettel mindenképpen, csak most már neki kéne állni komolyan venni ezt az évet. Nem ér takarózni, nem ér kifogásokat keresni, muszáj felmérni, hogy hol csesztük el, és javítani ezeken. És nem, nem a szurkolók tehetnek róla, de ha kellene egy kis kapaszkodó, azt mondanám, hogy az az első 15 perc védés nélkül például biztosan nem tett jót a végeredménynek, bár ez csak egy ötlet. Tíz nap van a magdeburgi meccsig, helló, jó reggelt! Most még jobban nem bánom, hogy itthon durcizok, és nem kell még haza is vezetnem. A többieknek jó utat, vigyázzatok a szarvasokkal, veszélyes az az útszakasz.
Egyből nulla. Egyelőre.
Hajrá Veszprém!