Összességében pontosan ilyen meccset szerettem volna látni, amiket az LA-ben kértem, azokat majdnem teljesen maradéktalanul megvalósította a csapat, van, amiből többet kaptam, van, amiből kevesebbet, de ez egy olyan tükörsima meccs volt, hogy senki nem lehet elégedetlen. Persze, nyerhettünk volna többel is, és benne is volt ebben a meccsben, de nekem az sokal többet jelentett, hogy pár percre pályára lehetett tenni a kicsiket. Nyilván nem félidőket kell kapniuk az első BL-meccsükön a Flensburg ellen, ez a pár perc nekik egy világ lehetett éppen, de lesz az több is, remélem. Meglátjuk, hogy a következő két hazain, melyek várhatóan könnyebb menetek lesznek, kapnak-e majd kicsit többet. Remélem, hogy bele fog férni, mert az azt fogja jelenti, hogy folytatjuk ugyanezt.
Na de mit is?
Amiben nagyon szembetűnű fejlődést látok - amit még a szezon elejéhez képest is tudtunk fokozni - az egyértelműen a hozzáállás. Profi nagyon. Emlékezzünk csak vissza azokra az időkre, amikor minden félidő elején benyaltunk vagy három tök felesleges gólt, aztán kaparhattunk a maradék időben amiatt. Na, most nincs ilyen. Baromi motiváltan kezdjük a félidőket, nagyon tudatosan figyelünk erre, és ez már fél siker, szerintem.
Tegnap is egy Petár átlövést olvasott Buric elsőre, de mivel nagyon észnél voltunk, fegyelmezetten tepertünk is vissza védekezni, ami elsőre mondjuk nem sikerült oly jól, de nem kaptunk gólt, mert volt egy jó Corrales, aki Melsung ziccerét gyönyörűen védte. Szerencsére lassan már nem is emlékszünk arra, milyen volt úgy, hogy nem volt meg nekünk a fasza védelem mögött a jó kapusunk, igaz? Köszönöm, édesistenem! Vagy Momo és Gulyi, hehe, mindenki hite szerint, hogy újra lett ilyenünk. A mostanában jól működő Petar-Lauge páros kezdett amúgy, Yahíával jobb oldalon, Strlek/Marguc a széleken, és Blagival beállóban, hogy csak egy csere legyen. Ez egy nagyon járható út mostanában, Sipos jön védekezni, ketten együtt pedig nagy egymásra találást mutatnak, nagyon jó hatással vannak egymásra, érdekes módon mindkettően egyértelmű letisztultak a mozdulatai egymás mellett. Furcsa, de tényleg így van, érezni a kémiát közöttük.
Yahía alulról hosszú sarokba felhúzott gyönyörűjével - helló Pitics, talpról is átlövésnek számít, nem? - kezdtük el a gólgyártást, hát én rég láttam ilyen szép lövést, esküszöm, Nikola szokta tán, vagy nem is tudom ki, de csodás volt, szépen beakasztotta. Aztán innentől már a védelem is állt, mint a cövek, bejátszást piszkáltunk el, és szépen takartuk a kaput is Gottfridsson elől, támadásban pedig Nenadic tört be hetest érően, amit Marguc gyönyörűen csavart be. Aztán a következő támadásban az emberelőnyös szélre húzást Buric lábára tette, de belefért. Az első akciótól eltekintve a védelmünk annyira stabil lábon állt, hogy egy pillanatig nem izgultam ezen a meccsen. Kicsit uncsi is volt, hogy őszinte legyek, de nem bánom, félreértés ne essék, kaptunk már sok szívrohamot az idényben, pedig még csak október van.
Blagi gólja, majd kihagyása után ismét tökéletes ütemű fault és beállóra visszalépés történt, aztán ismét a szlovén - aki támadásban is feltűnően megújult idén, ez egyértelmű - fordult be, és lőtte Buric szeme közé, ezzel pedig már 4:0-ra vezettünk a 9. percben, itt lőtték a vendégek az első (!!!) góljukat, Mads Mensah Larsen révén. Machullának ugynaolyan gyorsan kellett időt kérnie, mint Magnus kollégájának Portóban a múlt héten, gyakorlatilag pontosan olyan motiváltan, ellentmondást nem tűrően kezdtük meg a meccset, és ezt nagyon jó volt látni, jó visszanézni, és leírni is szeretem. Így kell ezt.
Petár gólpassza Strleknek, majd betörése, aztán takarásból alsó lövése fényezték a következő perceinket, majd Yahía maradt hirtelen egyedül hat méteren, de lépett vonalra belőle, eközben hátul pedig továbbra is pöpecül működött minden, beálló elől elpiszkált labdákból indulhatott Manuel, így fokozatosan nyúltunk el. Nagyon elégedett vigyor ült a számon, erre emlékszem. Yahía védekezési percei következtek, először labdát szerzett, de sajnos Andriska elbénázta az indulást belőle, majd sáncolt egy olyat középen, ami Blaginak is javára vált volna, ezzel pedig megérett az idő a második flensburgi időkérésre, 10:3, 15. perc, jött is a 7:6 elleni, ahogy az várható volt.
Elsőre sikerült gólt lőniük belőle, és Buric is fogott egy gyönyörű Lauge-lövést közben, de aztán ahogy Portóban, úgy alapvetően itt is jól védekeztük sokáig ezt, ha pedig hibázott valaki, a boldog, ezidőtájt épp 60%-on pörgő Rodrigo kiszedte a ziccert.
Momo nagyon helyesen lehívta övéit, amikor már vagy 3 perce nem lőttünk gólt, és táblára rajzolta, hogyan kell Margucnak gólt lőnie a következő támadásban. Kis katonái pedig végrehajtották a feladatot. Nagyon minimális megingással, itt már emberek folyamatos forgatása mellett is az előnyünk tartásával működtünk, mindenki hozzátette a magáét, és végre elkezdtünk szélre labdákat lehúzni emberelőnyben. Ami evidens, ha ennyire megbízható szélsőid vannak, mégsem ez volt eddig a készség szintű megoldásunk erre. Egyszerűen jól néztünk ki, na, és nem is csak emellett az erőtlen Flensburg mellett, hiszen túl vagyunk már néhány erősebb ellenfélen, sőt, a portói vendégjáték sem lesz mindenkinek ekkora holiday, mint nekünk, az is legyen meg.
Tetszik, amit látok, ez itt a lényeg, és mivel a védelemre alapozhatjuk, így nincs akkora kockázata annak, hogy mi van, ha valakinek nem megy. A védekezés, ha megvan, ha az emberek érzik egymást a vonalon, azt nagyon nehéz szétbarmolni, és abból ha kiesik egy fő, sincsen akkora tragédia. Ez már nem az a Veszprém, amelyik attól függött, hogy Petár varázsol-e vagy nem, hanem áll a védelem, mint a cövek, szinte teljesen függetlenül attól, hogy éppen ki van pályán, és a támadásoknak emiatt olyan motiváltan, hatalmas kedvvel tudunk nekimenni, hogy jó nézni az egészet.
Nem néztem utána, de biztos vagyok benne, hogy Andriskának és Buricnak van közös múltja valahol, annyira cukin kommunikáltak egymással a pályán, hogy már direkt figyeltem, gyakorlatilag végigrötyögték az egészet. Kicsit sajnáltam ugyan, hogy inkább a kapus röhögte ki Nilssont a kivédett ziccerei után, de mindegy is, mert minden irányból imádom az ilyen jeleneteket.
Ligetvári is hozzátette a saját átlövését, nagyon helyesen, amire Gottfridsson válaszolt azzal a takarásból kitámasztott ütemtelennel, amiből ő minen félidőben el szokott rendezni 2-3-at. A mi védelmünket dícséri, hogy ezt a 28. percben tudta először elsütni. A hozzáállás milyenségét talán számomra az tükrözte leginkább, ahogy Marguc bazi idegesen toporzékolt az utolsó másodpercekben tök üresen a szélen, Makitának magyarázott teljes joggal egyébként, hogy mit szerencsétlenkedik a labdával középen, ekkor 14:8 volt az eredményjelzőn. És Corrales sem volt elégedett, fújtatott, mint egy bika a végén, pedig ő itt kb. 60%-on lehetett. Ez az, ami hatalmasat változott a tavalyi vállvonogatós hozzáálláshoz képest, és ez az, amivel eddig is megnyertük, de a jövőben is nyerhetjük a szoros meccseinket. Ez Veszprém! Végre. 14:8 volt tehát a félidőben. Belefért az is, hogy rengeteg ziccert hagytunk ki, és nem is tudom, mikor kaptunk ilyen kevés gólt egy félidőben.
Corrales védéssel kezdődött a félidő, majd Sipi elől piszkálták el a labdát, de nagy öröm, hogy megpróbáljuk őt is támadáshoz szoktatni. A másodk próbálkozásából be is talált, éljen, éljen, a lelátó is nekiállt Sipizni, ennek örömére, és Lauge nem szégyellte még egyszer megkínálni a kopaszt. Hú, nagyon jó lenne felépíteni őt is BL-támadásos szintre, ha már ilyen gyorsan kiderült róla, hogy hosszú idejű bányászkodás után kilépett a fényre. Hátul pedig az első pillanattól fogva annyira stabilan állt a falunk, hogy az amúgy elképesztő jó szélsőik gyakorlatilag fulldokoltak. Két-két gól Svan és Wanne neve mellett, hátö. Viszont az izlandi újonc 5 gólja figyelemreméltó, szerintem. Lauge is, Nenadic is, Ligi is lőtt kintről gólt, aminek külön örültem, mert muszáj vállalni ezeket. Szerencsére van rá jelentkezőnk, bőven, azt meg egyáltalán nem bánom, hogy nem egy Mikkel Hansen lő 11-et, hanem négyen-öten, kettőt-hármat, ha értitek. 40. perc, 20:11, Machulla kikérte utolsó idejét is.
Kicsit aztán persze belealudtunk a stabil vezetésbe, ez ugye nagyon veszélyes az ilyen meccseken, viszont nemhogy a győzelem, de igazából a Flensburg meccsbe érkezése sem volt reális, összességében. Amit mindenképp felhánytorgatnék, az az, hogy Corralest miért nem cseréljük, ha 10-15 percig nem fog labdát, most ezt tényleg nem értem, és nem is hinném, hogy hiúsági kérdést csinálna belőle, mint teszem azt annak idején Perke, de van egy Csupor Károlyunk is, aki bőven megérdemelne negyedórákat, ilyen meccseken. Muszáj, ha azt szeretnénk, hogy két minden pillanatban megbízhatóan bevethető kapusunk legyen.
Az utolsó 10 percet ugyan nyerte a Flensi, de azt is tegyük hozzá, hogy megfelelő időt kapott a második, sőt, még a harmadik sorunk is, lehet, hogy elsőre kevésnek tűnnek azok a percek, amiket ilyenkor Lukács és Ilic kap, de tegyük már hozzá, hogy ez a német második számú csapat elleni, téttel bíró BL-meccsen x perc, az pedig jóval több mentálisan, és mindenhogyan, mint egy sehova sem számító bajnoki vagy bármilyen meccs, ez Lukács Pepe arcára volt írva, amikor állt, és nézte a lelátó ünneplését a lefújást követően. Kell ez nagyon, én szeretnék belátható időn belül original veszprémieket látni a csapatomban. 28:23 a vége, ha még Lékai is visszahúzná magát arra a szintre, amin elkezdte az évet, és Mahéra is lehetne stabilan számítani középen, akkor egy büdös szavam sem lenne. Illetve az a durva, hogy az is elég, ha ezek tavaszra valósulnak meg, mert úgy komoly és rejtett potenciáljaink lehetnének házon belül a
Kapartunk a kipattanókért, játszattunk mindenkit, lőttünk át, védekezésben ismét kicsit előrébb léptünk, érzésem szerint, és kiállítás nélkül hoztuk le (úristen) a meccset, ugyan nem lőttünk bőven 30 felett (ziccerek, szevasztok), de nem is kaptunk 26-27-et, én pedig kifejezetten imádom ezeket a retro meccs-eredményeket. A komplett közönség magától állt fel egy elbukott végjáték perceiben szép volt, fiúkozni, ez szerintem mindent elmond a mostani veszprémi hangulatról.
Köszönjük szépen! Csomó kép itten.