A portugálok feltörése óta/mellett nem vártam úgy ellenfelet, mint a Nantest, az utóbbi évek sorsolásainál épp csak fekete mágiát nem használtam, hogy valahogy behúzzuk őket, minden szempontból ideális ellenfélnek gondoltam rájuk előzetesen, sportturistásan pedig csöpögött a nyálam, hogy arra a környékre mehessek, erre tessék, mikor üt be a Nantes? Hát persze, hogy akkor, amikor eljutni egy idegenbeli mérkőzésre átlagemberként kábé lehetetlen. Hja, ez van, majd könnyes szemmel nézem a tévében.
Az igen emlékezetes, kifutott szezonjuk után - ahol is harmadik BL-szezonjukon rögtön ezüstöt nyertek a francia házidöntőben a Montpellier ellen - Thierry Anti szerződését egy évvel annak lejárta előtt felbontotta a Nantes, hogy aztán megbízzák a visszavonulása óta a francia szakember mellett segédedzősködő Alberto Entrerriost. Mondanám, hogy ezzel kicsit spanyol irányba fordult a játék, de nem volna igaz, ugyanis eléggé arra állt addig is. Mindenesetre a tavalyi EHF-kupás szezon után idén ismét sikerült visszatornázniuk magukat a legjobbak közé a BL-be, és erre most felettébb büszkék.
A Kielce ugyan elmarta Tournat-t, de a korábbi sikerek egyik legfőbb letéteményesét, Cyril Dumoulin-t sikerült megtartaniuk, éppen a napokban írt alá 2022-ig, és nem tehetségtelenebb váltótársa van, mint a - számunkra meglehetősen ismerős, fejet lehajtva emlékezzünk csak meg a Skjern ellenire(!) - Emil Nielsen, aki még mindig csak 22 éves, és tartok tőle, hogy szarabb azóta sem lett. A kis dundi, mi? Mint a villám, de tényleg.
A nagy öregek közül Feliho, Nyokas, a szélső Rivera Valero és az elnyűhetetlen Kiro van még porondon Dumoulin mellett, de itt van Gurbindo is, meg csomó francia, sőt portugál meg olasz fiatal, talán erre szokták azt mondani, hogy ideális a korosztály összetétele (25,8-as átlagéletkor), elég rutinossal és sok pelyhesállúval. Mivel igazi tétmeccset még nem játszottak, igazából sok dolgot nem tudtam meg róluk, ahogy olvasgattam, egész reálisan látják magukat, a BL-ben pl. a csoportból való továbbjutást tették meg célnak, de esetleg a negyeddöntőkig látják magukat, hazai versenyek között pedig igyekeznek eltűntetni a rést a PSG kerete és az övüké között, de kifejezetten visszautasítják a "PSG mekkorát gyengült Sagosen elvesztésével, szóval most van esély bajnokságot nyerni"-típusú gondolatmeneteket, ahogy Alberto mondta, közben viszont érkezett Kristopans, és majd meglátják a pályán, hogy ez mennyit jelent.
Az biztos, hogy közönség előtt kezdjük meg a szereplésünk a Bajnokok Ligájában is, szerencsére, és ezt halál komolyan gondolom még úgy is, hogy tudom, hogy talán a Nantes-nak van franszoá viszonylatban a leghangosabb, legvehemensebb szurkolótábora az Arena H-ban. Komoly parádét körítenek az eseményre, lesz DJ Snake, bármit is jelentsen ez, és mindenféle fesztiválelem, a Facebook esemény szerint megadják a módját rendesen annak, hogy #handballisback.
De mindez bennünket egy pillanatra sem szabad, hogy kizökkentsen, az első pillanattól az utolsóig ezerötszáz százalékon kell égni, minden egyes idegszállal koncentrálni arra a feladatra, aminél ma semmi sem lehet fontosabb: nyerni. Mindegy mennyivel, mindegy hogyan, de muszáj két pontot szereznünk Nantes-ban. Kötelező. Nem csak azért, mert mi vagyunk a jobb csapat, hanem mert jelenleg se sérültünk, se rossz formánk nincs, ezt pedig át kéne váltani kézzelfogható eredményre is, mert legyünk benne biztosak, hogy utolér majd bennünket is némi szar a szezon alatt, akár pozitív teszt, akár sérülés formájában.
Addig viszont a nyerhető meccseket nyerni kell, nem engedhetjük meg magunknak az elhullajtott pontokat. Illetve a másik nagyon súlyos érvem minden nyerhető pont megszerzésére éppen a tavalyi kiírás kijelölt Final Four-ja, azon belül is az EHF által húzott vonal a tavalyi csoportok első, második helyezettjeivel, amit mindenki más borzasztó igazságtalannak tart ugyan, miközben igazából nem is volt másik valós szempont ezzel kapcsolatosan. Ez számomra azt mutatja, hogy nem elég flensburgi, de leginkább németes felsőbbrendűséggel tavaszra tartogatni a BL-koncentrációt, mert lehet, hogy tavasszal már késő. Ezekben a vérzivataros időkben nincs formaidőzítésre idő, menni kell ezerrel, amíg lehet, amíg tart, aztán lesz, ami lesz.
Csak azt kell csinálnunk, amit az utolsó 3-4 mérkőzésen, a többnyire kezdőként bedobott nagylövős játék egyébként a Nantes ellen is működhet, nem látom, hogy akár magasságban, akár lábbal olyannyira verhetetlen falat tudnának felhúzni, amin egy jól előkészített Makita/Borozan páros ne tudna átbombázni, más kérdés, hogy a lövések helyezésére most nagyon oda kell figyelni, Dumoulin ugyanis elég jól fogja ezeket. Fontos lenne az is, hogy már az első negyedórában megmutassuk a mostanában egész komolyan használt, szépen széthúzott és széleken befejezett támadásainkat, és menjen be labda beállóba is, hogy a francia védelem figyelmét már jó korán rendesen osszuk meg. Pöpec lenne, ha az elején demonstrálnánk, hogy győzelemért, pontokért jöttünk, nem kell, hogy a remény legkisebb lepényhala is felmerüljön menet közben a szurkolóikban, nehogy nekem még belehajszolják valami szorosba a fiaikat. Brutálisan figyelni kell a visszafutásokra, a beállóra, hogy időben ütközzük le Kiróékat, ő sem mai csirke, tudjuk jól, hogy néhány Blago leszedés a levegőből, és abba bele is fáradhat, csak fegyelmezetten, mint idén eddig, és akkor nem lehet baj.
Mondjuk nincs olyan érzésem, hogy reális lehet egy pillanatra is a vereségünk, de azért ne is adjunk neki esélyt, ha kérhetem. Most, hogy ilyentén feltüzeltem magam a bátor tippre, én 4-7 gólnyi difit érzek a csapatok között, természetesen nekünk pozitívban, nem azt mondom, hogy ha nem nyerünk ennyivel, akkor csalódott leszek, mert számolni kell a fél évnyi kihagyás okozta sokkal - annak ellenére, hogy bennünk már vannak tétmeccsek, sőt, megnyert kupa is -, hiszen a BL azért más asztal, de... azt bátran leírom, hogy a győzelmen kívül minden mással elégedetlen leszek, nekünk nyernünk kell itt ma, ebből nem engedek. És hogy én is hozzátegyem a magamét, kilakkozom a körmeimet, hogy rendes veszprémi módjára már a pirosakat tudjam lerágni estig.
Sajnos nem bírtam kivárni a kereteket, mert mennem kell a dolgomra, ráadásul csak tippelni tudok, hogy az EHF egyáltalán hova szándékozza kirakni az átláthatatlan honlapjára, úgyhogy azt keressétek meg, légyszi!
Hajrá Veszprém!