Nehezen találom a szavakat. Vegyük sorra a dolgokat. Szarok voltunk?
Szarok.
Pont az LA-ben írtam, hogy nem fogunk összeomlani SOHA. De tényleg, aki ismer engem, tudja, hogy alapvetően optimista vagyok. Aki nem bírja a posztjaimban a személyes vonalat, az most forduljon el. Na, a férjem 16 éve röhög azon, hogy mennyire az vagyok. Hogy szerintem egy kabát például ÖRÖKRE jó lesz. Ennek megfelelően basz pofán az élet. Sokszor. Valószínűleg nem baszna ennyire sokszor pofán, ha olyan lennék, mint Pitics komám, aki állítólag realista. Tök érdekes amúgy, hogy ennek ellenére mindig ugyanakkor izguljuk szét magunkat, pedig én tudom, hogy kincstári optimista vagyok, ő meg szerinte realista, de amúgy mindenki más szerint pesszimista. Tehát nincs olyan, hogy bármelyikőnk nyugtatná a másikat egy ilyen meccs előtt, mert mindketten sakálok vagyunk, ugyanúgy. És annak ellenére, hogy mennyire máshogy állunk az élethez, mindig ugyanoda jutunk. Elég is ennyi személyes vonal.
Aztán összeomlottunk.
Pedig én ma nagyon azt éreztem, hogy jöhet bárki, a Veszprém Arénát nem szentségtelenítjük meg. Hát ezt benéztem, na. A mai Veszprém ugyanis árnyéka sem volt önmagának. És teljesen mindegy minden más addig, amíg ezt ki nem mondjuk. Döbbenetesen szarul kezdtünk, és ez nem csak amiatt volt, hogy Árpád a második percben megsérült, hanem egész egyszerűen állva hagytak bennünket. Az eleje egy komplett rémálom volt. A kifordult térdű Árpád 3:0-nál tudott egyáltalán lemenni a pályáról, mert akkor volt az első néhány másodperc a felnézésre/cserére, addig minden egyes labdát eladtunk támadásban.
Hogy ez zavart-e bennünket össze vagy más, az mindig nézőpont kérdése. De hogy az első félidőben nem volt túl sok értékelhető teljesítmény a csapatban, az tény. Baszki, Landin első olyan meccse volt ellenünk, amit konkrétan ő nyert meg. Mert amúgy ő nyerte. A csávó, aki mindig is lábbal védett jól, az sehova máshova nem kapott tőlünk lövéseket, csak derék alá? He? WTF? Amikor Strlek megpróbálta odatenni az első végre befújt hetesünket a lába közé, azon lábak közé, amik amúgy addig mindent védtek, hát majdnem felrobbantam fotózás közben. Fejre, baszki, fejre. De legalábbis felülre. Muszáj ilyenkor ilyen radikálisat húzni, ha egy kapus ellen ennyire nem megy, ellenünk érdekes módon mindig meglépik ezt az ellenfelek, mi meg tötymörgünk ezen.
Abban sem vagyok biztos, hogy jó ötlet volt pont Mátét lelátóra tenni ma. Pont azért, mert amúgy a sokáig Némethonban játszó irányítóinkat konkrétan olvasta a kieli védelem, de rettentően. Mint ahogy Tönnesen is hiába akart nagyon, jól láthatóan, megfojtották nagyon gyorsan. Helyette jött Yahia, aki viszont eddigi élete legjobb meccsét tolta ezzel az 5/5-tel, amit alkotott ma. Csak ez sajnos nem elég. Egy Kiel ellen nem elég. És tegyük hozzá azt is, hogy szerencsétlen Cupara elég kiszolgáltatott helyzeteket kapott az arcába, az igaz, de kapus nélkül ezt a játékot nem lehet játszani az élvonalban.És nem volt ilyenünk, bár nem látok százalékokat, mert ehhh. Ez pedig azt jelenti, hogy nem volt meg a megfelelő középső védelmünk, és ez nem mai sztori, hanem az idei feladat. Hogy ki lesz az, aki Laci után mozgatni és irányítani tudja a védelmet, az a nagy kérdésünk. Terza, persze, egyértelmű lenne, de ő se nem hosszútávú megoldás, se nem elég. Rengeteg gólt kaptunk ma olyan szélsőbefutásokból, amit senki nem tudott lenyomozni a falunkban.
Szóval jelentsük ki, hogy tényleg nem mi voltunk a jobbak ma. Ezt szörnyű így leírni, főleg ilyen idegesen, de muszáj, mert szeretném, ha mindenki tudná, hogy ezt is láttam ma.
De.
Amit viszont a bírók toltak, az több volt, mint ijesztő. Nyilván mindig a vesztes csapat bírózik, ez tény. Szeretném azt gondolni magamról, hogy ez nálam nem természetes, és nem mindig bírózom, amikor kikapunk. De ma szerintem rohadt jogos a kritika. Nem azt mondom - és fentiekkel egész szépen fel is vezettem -, hogy miattuk kaptunk ki. Szerintem ma kikaptunk volna magunktól is. Pont ezért nem értem, hogy ez mire volt jó itt ma.
Múlt héten a Kiel vs Kielce meccs kapcsán is felvetettem a listán, hogy kurvára bosszant, hogy a Kiel milyen hátszelet kap. Nem tudom, mire. Azért, mert visszatértek a BL-be? Vagy miért? A mai után komolyan foglalkoztat ennek a pszichológiája. Ez a Kiel ma magától is nyert volna itt sztem 1-2-3 góllal. Az is fájt volna, de nem ennyire. Amikor a melegítő Yahiára rászóltak a bírók, hogy üljön le, majd utána a komplett második félidőben engedték az egész kieli kispadot állva szurkolni. A kétkezes lökésért és a hetes megítélésért nem tudom, hogy milyen mértékegység szerint kéne befújni a dolgokat, vagy hogy ezt ki ellenőrzi, de NEM KÉNE VÉGRE ezzel is foglalkozni? Nyilván kurvasok leindulásgólt kapunk, ha semmilyen faultot nem fúj be semelyik gyökér bíró, amiből meg indulhat az ellenfél. Ha nekünk ezen a meccsen nem volt 10 ilyen erősen kérdéses szituációnk, akkor egy sem.
Szóval kurvára nem értem, hogy miért kell tolni egy csapatot, aki - szörnyű leírni, de - egyébként is nyerne. Miért? MIÉRT?
És az is legyen meg, hogy itt nincs a világ vége (még ha azt is érezzük), mert pont ebbe a lebonyolításba belefér. Szarul hangzik, de attól még tény. És nem, nem néztem utána, hogy kitől kaptunk ki utoljára ilyen különbséggel BL_meccsen, mert nem volt rá lelkierőm.