A délben tartandó SEHA jövős sajtóson nagyon komoly szerveződés alakult, természetesen ezt is egy külön eseményként kellett kezelni, hogy minél több esemény legyen, ez már tavaly is így volt. Ilyenkor itt van Mihajlo Mihajlovski, a SEHA elnöke és a vice presidentek, például Ostojic, akit amúgy tök bírunk, és nem csak azért, mert hasonlít Malkovicra, hanem mert jó fej. Na de a jövőről szóló sajtósra visszatérve most konkrétan fordítókkal és fejhallgatókkal oldották meg a nyelvi nehézségeket, kicsit úgy éreztem magam, mint egy nagyon komoly helyen.
Ettől függetlenül sokkal több lényeges infó annál, hogy a Gazprom 2020-ig lesz mindenképp, és hogy jövőre 95%, hogy jön a két szlovén élcsapat, a Velenje és a Celje, nem hagyon hangzott el. Ja de, kérdésre válaszként mondták a fejesek, hogy jelen pillanatban úgy tűnik, hogy a Veszprém nem jön jövőre a SEHA-ba, mert a Szöged és a szövetség nem annyira akarja, tehát semmi új, csak amit már mondtam. Persze körítettek emellé egy negyed órás szónoklatot, de ez volt a lényege. Vicces amúgy, hogy ennek a sorozatnak a jövőjét érintő sajtóson kb. mindenkit ez érdekelt a legjobban.
Na de sokkal fontosabb dolog, hogy ma döntőt játszunk a Vardar ellen, ehhez szeretnék inkább hozzászólni, mert ehhez van mit.
Gondolom külsőleg ráhathattak a Vardarra a tavalyi alibijük után, mert azzal összehasonlíthatatlan hozzáállással kezelték most az elődöntőt, maradjunk annyiban. Így pedig ki is jött kb. az akkora különbség, amennyit vártunk. Igazi balkáni rangadót láthattunk amúgy, csuda, hogy esernyőbedobálás nem volt a pályára, de az utolsó 50 másodpercet azért sikerült úgy öt percig elhúzni, és teljesen jellemző módon a zsűriasztal sem volt a helyzet magaslatán, amikor Árpád a kellőnél előbb lelkeskedett be a pályára. De hát amit egyszer megadtak, azt már nem veszik el, hiába ordította Vujovic vörösre az arcát, úgyhogy szorosan, de kikapott a hazai pályán játszó Zágráb, akinek amúgy négyönkön kívül az egész magyar szektor is szurkolt számomra érthetetlen módon. Nagyon bíztam abban, hogy a Vardar megoldja, semmi kedvem nem volt ugyanis a Zgráb mészárlásához a döntőben.
Hogy a bronzmeccsen mi lesz ma, az szerintem kizárólag a Bresztet érdekli. A döntő viszont elég jónak ígérkezik, magas színvonalú tapogatózással. Abban teljesen biztos vagyok, hogy semelyik csapat nem fog felelslegesen keménykedni a másikkal, inkább sok futásra számítok, nem piroslapokra, és ez így elég is volna. Nekem legalábbis mindenképpen.
Legyen az arcunkon akarat, ne tébláboljunk szerencsétlenül, mint pénteken tulajdonképpen az egész meccs alatt, Pálma húzza már fel a sebességét a Kielben látottra, vegyük észre időben, ha a széleken kell megpróbálnunk hozni a meccset, mert a játékosaink ehhez is megvannak. Roli kezdjen a kapuban, vissza kell hozni az ő formáját, mert lassan itt van a szezonnak az a szakasza, amikor már két kapus muszáj, hogy legyen használható formában. Mirko remek mostanában, és hálistennek nem megy a válogatottba, úgyhogy már csak Miklerrel kell kezdeni valamit. Illetve Sulic az idegeit próbálja nyugságban tartani, tudom, hogy ez általában tavasszal megy neki nehezebben, de nem kell ma vérbosszúra szomjazó Abutovicot vagy Toskicot szereznie magának, annál sokkal fontosabb lesz a röpke három hét múlva megkezdődő párharc.
Na szóval nyerjen a jobb formában lévő csapat, hajrá Veszprém, ma miénk lesz a rendes hazai pálya!
Srácok, azért a szurkolókhoz menjetek pacsizni a végén, oksa?