Nem hittem volna, hogy ez a poszt egyáltalán megszületik ma, egy kiadós berlinezés után ugyanis muszáj az embernek dolgoznia ahhoz, hogy legközelebb is tudjon menni. Akárhova. Mindenhova. Menni márpedig kell, ha engem kérdezne valaki, azt mondanám, hogy EZ az élet értelme: menni, látni, felfedezni, érezni, érteni, mást nézni, mást megérteni, ezek. Meg a gyerekeim, ugye. De tényleg.
Mondanám azt is, hogy rettentően felfordult az élet tavaszra, de igazából nem lenne igaz, hiszen a mindenkit megfeszítő Nenadic-kérdéskör egyáltalán nem most kezdődött, hanem már a novemberi nem hosszabbításánál. Aki volt kinn Zágrábban, az pontosan tudja, miről beszélek. Olvasni/hallani olyan sztorikat, hogy égnek áll a hajam, éppen csak temetőket nem dúlt fel az a szerencsétlen, miközben igazából pont annyi történhetett, hogy finoman szólva sem viselte jól a jövőjével kapcsolatos döntést a klub részéről, legalábbis ez tisztán, dátumokkal kapcsolatban is nagyszerűen látszódott kintről. Végig, mert akinek van szeme, az látta, hogy mi folyt a padnál a cseréknél, de főleg tényleg az akkori jelenlévőknek, Zágrábban. És tegye fel a kezét az, aki ezen meglepődött, hát baszki, emlékezzünk már az előző klubváltásaira...Hogy ez hogyan manifesztálódik és a csapaton belül milyen konkrétumok zajlanak, az hadd legyen már tényleg belügy, nem gondolom, hogy komolyan olyasmit kellene kommunikálni a klub részéről, hogy "Petar Nenadic a mai napon egy kövér kurvaanyádat eresztett el xy sportárs felé, aki nem szégyellt egy sértő jelzővel visszaválaszolni neki, ebből pedig páros durcizás alakult ki a testedzés 43. percében, melyet az edzők kukoricára térdepeltetéssel kívántak megoldani."
Ezt kellene? Vagy mit kell ilyenkor mondani?
Az, hogy Petart elengedni mennyire volt jó döntés avagy nem, arról persze lehet kulturált véleményünk - nekem volt, el is mondtam annak idején, hiszen sokunkkal együtt rettentően megkedveltem a csávót, előre szóltam, hogy hisztizni fogok, ha elengedjük, és betartottam, mert ahogy anno Davis igába tudta hajtani, úgy egészen sokáig, meglepően jól működni tudott, csapatszempontból is, ráadásul korát meghazudtolva elég ritkán volt sérült -, de ez a szakmai vezetők döntése, felelőssége. Az viszont, hogy ezt egy profi játékos hogyan viseli és dolgozza fel, az pedig az övé. Ha minden hosszabbítás elmaradásánál cirkuszokat rendezne mindenki, háborúk törnének ki. Kicsit mintha ismét visszatértünk volna a #mindenkipicsa időszakba, emlékeztek rá? Fú, de untam, most sem tetszik, és most nem csak Veszprémről vagy Peppáról jut eszembe ez, még ha épp ez is van leginkább célkeresztben.
Na de Porto.
Összességében, a tegnapitól én ugyan kicsit többet vártam, mondjuk már az is örömteli volt, hogy simán odaértem rá, de voltak biztató dolgok, kezdjük azokkal. Sokkal felszabadultabban kezdtünk, mint az utolsó meccseinken, ez tény, az elején még a labda nélküli mozgások is feltűntek, kár, hogy ezt nem toltuk rendesen végig. Elderaa játéka szintén örömteli, végre azt láttuk tőle, amit tud, ezzel azért ő adós volt tegnapig, ez a 12/14 elég erős irány, maradjon is meg. Felismerte, hogy most vezér lehet, felvállalta, és sült is a keze, 7/7 betörésből, 3/5 kintről és két üreskapus mindenképpen dicséretes teljesítmény. Az is jó, hogy ebből a régóta tartó katyvaszból egy győzelemmel kiléptünk, és talán el tudunk indulni egy másik irányba, sőt, talán éppen ez a legfontosabb. Corralesnek is voltak jó ütemben bravúros védései, de ezen még nem pörögnék, ennél stabilabban kellene ezt. Szóval ezeket jó volt látni. És a szurkolás is össze lett pattintva kicsit, kellett is ez, magunk miatt mindenképpen!
Az viszont semmiképpen sem, hogy gyakorlatilag az összes emberelőnyünket elcsesztük. Tudom, ezt pont Petarral játszatta Ilic, de mondjuk én ezt sem értettem, sosem. Miért kell nekünk spanyolviaszt feltalálni az emberelőnyökre? Miért nem jó az, amit a csapatok 98%-a mindig kiválóan jól le tud játszani, hogy lemegy szélre a labda egy dinamikus mozgással végigtolt húzással? Ha kiszámoljuk a fejecskénkben, és mindenki teszi a dolgát rendesen, akkor valahol ki fog alakulni egy rés. Egy hely, ahol valaki be tud férni. Ehhez képest mi eddig is tötymörögtünk, mert amúgy sosem ment 100% biztonsággal a Nilsson-Nenadic duónak sem, de hogy most pedig egy lerohanás közben közben torpanjunk meg emberelőnyben, vagy hogy húzzunk rá még egy 7:5 ellenit, hát basszus. Ne már! Ezek olyan dolgok voltak, amiket tegnap a helyszínen 5054 ember valószínűleg nem értett. Mint ahogy néhányszor a cseréket sem.
A következő WTF-om, a kapusok. Egyrészt, hogy hogyan lehetséges, hogy mi lényegében egy kapuba állított madárijesztőt is rongyossá tudnánk lőni, kiváltképpen az első percekben? Ezmijez? Koncentráció? Túlizgulás? Feszkó? Miközben ellenkező oldalon érzésre viszont mindenhonnan rém könnyen kapunk gólokat, ami nyilván leginkább a védelmünk hiányának tudható be, de igazából bele is kaphatna bármelyik kapusunk ennél sokkal több ziccerbe, végre. Úgy komolyabban. Igazságtalannal tűnhet ezt pont most felhozni, amikor Rodri tolt 29%-ot (ami egyáltalán nem erős, inkább alsóbb átlag, de tegnap jókor védett nagyokat), de nekem komolyan hiányérzetem van úgy összességében, mostanában. Amennyi ziccert mi tegnap kihagytunk, ők kb. annyiszor gyakorlatilag kaput sem találtak, ezt is látni kell, megnéztem, 7 missed shot volt, de mondjuk nálunk is 4. Azért éreztem úgy közben, hogy jöhetne Csupor Károly is, gondolom nem voltam egyedül ezzel. Azt sem szeretem, akármi is van, amikor nem akarunk gólt lőni az utolsó pillanatig, hát baszki, értem, hogy a győzelem most fontosabb volt mindennél, de mindig is könnyebben ment a kapu felé támadás, mint a keresztbe. Illetve ami nagyon szembetűnő, hogy ha lendületből megyünk, nem totyorgunk felállt fal ellen, az sokkal inkább nekünk való játék, talán tegyük inkább ezt. És vállaljuk el az üreskapukat, amikor adódik.
Nem fogom amúgy végigtolni az egész meccset, bár újranéztem, de annyira elment ez a nap is, és talán nem is az a lényeg, inkább csak a benyomások voltak a fontosak, ezek pedig nagyjából ennyik, ha valakinek van még valami nagyon szembetűnő, írja meg!
32:30 lett a vége, menjünk Párizsba, és ne számolgassunk - nincs is mit, amúgy -, hanem egész egyszerűen fogadjuk el a Szegedet, mint következő lépést, és készüljünk a kb. 7 egymás elleninkre! Egyszer már elmaradt ez a párharc a BL-ben, éppen itt az ideje. És ha rajtunk nem tudunk átlépni, akkor nincs is miről beszélni nemzetközi szinten.
Hajrá Veszprém!
kép: Telekom Veszprém, Facebook