Nagyon kellett ez, talán fel sem fogtuk ott a helyszínen, hogy mennyire.
Nem azért, mert jobb lenne harmadiknak lenni, hanem mert egész egyszerűen kellett a fejeknek egy siker. A játékosoknak, edzőknek, szurkolóknak egyaránt. Borzasztóan szomjaztuk már ezt, talán az mutatta meg leginkább, mennyire, hogy a hangulatot is sikerült felhúzni lengyel-verőre. Az első perctől fogva, ráadásul, úgyhogy hiába jöttek szokásukhoz híven ennyien a kielceiek, a hangjukat szerencsére csak a himnusz alatt lehetett különösebben hallani. De ne szaladjunk így előre.
Corrales, Strlek, Lauge, Mahé, Yahía, Marguc jött a kezdőbe, Nilsson beálló, Sipi pedig védekezni érkezett középre. Némi szerencsétlenkedés amúgy összejött az első percekben, felszisszentem a kihagyott ziccernél is, de nem túlzottan ragadtunk benn, inkább csak kerestük a helyünket. Ami kicsit aggaszt, hogy Lauge látványosan nem találja mostanság az övét, sem támadásban, sem védekezésben. A Yahía-Mahé duó irányító befutásából lőttünk egy csodás gólt az első emberelőnyünkből, ez egy abszolút használható figuránk, amit nem is értek, hova dugdostunk az előző fordulókban, mert mindegyik irányítónk tök jól tolja, jellemzően. Aztán Sipi lendülő kezébe nézett bele közelről Alex Dusi, a hidrogénszőke fejével, ezt amúgy felesleges volt ennyit fütyülni, Sipos azonnal elismerte, ráadásul gondolom ettől a füttyszótól ment fel apuka pumpája is annyira, hogy tököt rázzon a B-közép felé (true story, tényleg), de egyébként én annyira nem hőzöngöm az ilyesmiken, az ő munkásságában benne van ez az agy-elszállás, tudtuk róla mindig is. Ilyen ez, nekem nincs ezzel különösebb bajom. A tikkmester.
Jött Liget, és de jó, hogy jött, mert ezen a ponton Corrales is be tudott mutatni egy pöpec sánc által folyosóra kényszerített átlövés-védést, ami talán az első volt neki, ha jól emlékszem, de a kipattanót nem mi szedtük össze, így végül lengyel gól lett belőle. A kipattanókkal amúgy rendkívül sokat szenvedtünk az első félidőben, biztos annyira koncentráltunk a ziccerek lövésére, VÉGRE, hogy emiatt hátul meg hiány lépett fel, de innen nézve belefért, és ahogy mentünk bele a meccsbe, úgy redukálódott a számuk is, szerencsére.
Egy fokkal mintha előrébb léptünk volna átlövésekben is, Zoran Ilic játéka kifejezetten üdítő volt, én biztos megnéztem volna - már csak a móka kedvéért is - Ligettel párban, támadásban is. Elég jól mozgott, védekezésben pedig kifejezetten jobb volt, mint Yahía addig. Középen szintén egyértelműen feljavultunk, Mahé kifejezetten jól, hasznosan és kreatívan játszott, ugyan belehibázott kritikus időben, de tegnap vele toltam volna végig a végjátékot, nekem inkább Lauge tűnt nagyobb kockázatnak, de mondjuk egy meccslabdát azért ő is bevitt. Ráadásul muszáj kiemelnem, hogy Alex Dushebajev ellen kurvajól működött kettesben, hasonló alkatok, hasonló súlyponttal, nyilván Alex emelkedése nyerne, ha ez verseny lenne, azért átlövő ő, de Mahé térddel remekül le tudta venni a spanyol próbálkozásait, abszolút kicsinálta, míg ő volt szemben. Jó lesz ezt megjegyezni. Sipi támadása, Liget védekezése, Marguc villanásai - de nem a kihagyott meccslabda -, Strlek labdaszerzései, nyomokban Corrales és Csupor Carlos is, mondjuk ez az összesen 20% egyébként elég gyenge, de az viszont szép, hogy belefért.
Kiemelném azt a jelenetet is, amikor Lékai bennragadt védekezni, azonnal fellépett zavaróba, és meg is oldottuk azt egyébként, talán még labdaszerzéssel is. Sokkal többet kellene ezt próbálgatnunk, szvsz, mert lehetne működőképes is akár. A második félidő eleji megzuhanás ugyan eléggé fájt, de éreztük, hogy jó a meccs üteme, úgyhogy annyira nem kapartam a falat. A végjátékban már inkább, na az jobban hazavágott, de mikor a köztudottan kritikus első sor az O-ban megnyugtatott, hogy ebben a hangulatban nem fogunk kikapni, akkor megnyugodtam.
Tetszett, hogy amit kértem az LA-ben, azokat tűpontosan megoldottuk, sokkal mérsékeltebb számú - de még így is 9(!!!) - technikai hibával hoztuk le a meccset, megléptünk a 35-40. perc közötti kapuscserét(!!!), a kihagyott ziccereket abszolút lefaragtuk, jól láthatóan tudatosan próbálkoztunk az átlövésekkel (Petár nagyon jól érzi, hogy ezt neki kell elvállalni), hogy milyen sikerrel, ez más kérdés, szemmel láthatóan próbáljuk hátrább húzni az amúgy jellemzően betörésekre épített támadójátékunkat. Sokkal inkább volt konstruktív az egész, ritkán építettünk az egyéni megoldásokra, sokat mozogtunk labda nélkül is, és remek páros kapcsolatokat villantottunk. Jó volt, nekem tetszett, így érdemes Párizsba menni, ezzel a lendülettel.
Persze ezen a ponton már mindenki előre nézeget, a Vardar/Aalborg út valóban nem volna rossz Kölnre, akárhogy is van. Azt viszont nem igazán értem, hogy miért hangsúlyozta mindenki, hogy ez a meccs nem fontos a Kielcének, basszus, hát mennek a csoportgyőzelemért. És ott van az a PSG a nyakukban, akik jobbak ellenük (!!) egymás ellen, idegenben lőtt több góllal, de hogy ez fog-e számítani, azt nemsokára kikumom. Ergo ha minden jön, ami papíron kellene, akkor egy minitabella lesz a 3 húszpontos csapat között, akik között viszont egyelőre nekem még nem világos, hogy mi dönt. Bonyolult a képlet, de pont ezért égbekiáltó baromság az, amit sulykoltak a közvetítésben, hogy a Kielcének nem volt fontos ez a meccs, hát nem lett volna egyszerűbb nekik most pontot szerezni, és nem matekozni, meg utolsó fordulóra hagyni, hogy hogyan is lesz?
Update: a kérdéses csapatok hátralévő meccseiket az ellenfél viszi 10 gólos difivel, így ezek alapján így néz ki a Béla csoport, jelenleg.
