Ilyen sima még sosem volt

Nem ragoznám különösebben, hogy mitől csúsztam meg annyira, hogy végül 18.33-kor estem haza így a lakásfelújításos költözködéses hetem vége felé, de egyértelműen nem volt időm LA-posztot írni, viszont ha lett volna, az lett volna a lényege, hogy nyertünk mi már örjöngő ultrákkal is egy sokkal jobb Vardar ellen a Jane Sandanskiban, úgyhogy leszarom, hogy sima vagy szoros, de nyerni kell ma, nekem ez elvárásom.

Ehhez mérten egész konkrét védekezéssel kezdtük a meccset, úgy másfél percet támadhatott a Vardar, gól nélkül, majd utána _egy_ támadásból dupla emberhátrányt szedtünk össze, de így sem kaptunk, csak egy gólt, összességében a balfaszkodásaink ellenére is nekünk feküdt inkább a hangulat. Középről levédekeztük a próbálkozásaikat, ki is húzták gyorsan szélre, és egy ideig úgy tűnt, hogy máshonnan nem is látnak kaput a szkopjeiek. A támadásainkat jellemzően ziccerekkel sikerült befejezni, kicsit tán túl sokszor is, hogy úgy mondjam, ugyanis szívesen láttam volna átlövéseket is. Az első ilyet az addig teljesen vakon lévő Dissinger abszolválta, amire Borozan is válaszolt egy kitámasztásossal.

Túl sok kiállítást szedtünk össze az első negyedórában, de mivel kifejezetten jól oldottuk meg ezeket a helyzeteket mind védekezésben, mind támadásban, így annyira nem nyavalyognék emiatt. Inkább csak alartoznék, mert csomó tökfelesleges odanyúlást láthattunk, amit egy Kiel ellen baszhatunk majd. Egyértelműen látszódott, hogy méterekkel motiváltabban és koncentráltabban léptünk pályára, nagyon helyes, teljesen mindegy minden más, ha ezt hatvan percig látni fogom. A 7 a 6 ellenit egyébként igen példásan védekezzük le most már visszatérően, megkockáztatom, hogy jobban, mint a 6 a 6 ellenit, hogy ezt miért tudjuk ennyire, miközben egész eddig szopóágon voltunk egy sima Csurgó elleni védelemmel is, hát ezt mondja meg valaki nekem.

Nem is nagyon tudok mást írni, csak hogy remekül felkészültünk egy egyébként is kedvtelen, kiherélt és vérszegény Vardarból, az első félidő simább volt, mint a tegnapi Szeged vs Kiel-en, pedig nem gondoltam volna, hogy lesz annál nagyobb különbség egy egyenes kieséses első félidejében. Hát, bazi sok értelme volt mindenkit továbbjuttatni, tényleg. Na mindegy.

Persze, jól van ez így, végig kell tolni ezzel az elánnal, és azzal magunkat építeni a következő körre, hiszen az ilyesmivel össze lehet szedni annyi önbizalmat és rutint, hogy megtartsuk vagy még javítsuk is a ma látott védelemet. A félidő 11:21, és bár maga a meccse egy elég fura valami, de magunktól egyértelműen ezt szerettem volna látni. Ki kell zárni a körülményeket, toljuk még egy hasonló második félidőt, és rendben vagyunk!

Előnyt már nem kellett kovácsoljunk, és ennek megfelelően nem is kovácsoltunk, az addigi edzőmeccsnek még inkább edzőmeccs-feelingje lett, nem nagyon tudok mit mondani azon túl, hogy pöpecül felkészültünk a Vardarból, léptünk előre védekezésben, ha valami az, ez egyértelmű, kapusunk eddig is volt, de most elétettünk egy első félidőben rendesen motivált védelmet, olyasmit, amilyet látni szeretnék a közeljövőben. Valószínűleg a támadásunknak is jót tett ez a meccs, és az önbizalmunknak is, nekem is jót tett volna, ha kimehettem volna szurkolni, és megehettem volna a májas burekomat az albán negyedben.

A végeredmény 27:41, köszönjük, hajrá Veszprém!