Mégis mikor kéne életem első handmade csiperkéjét csinálnom, mint az elképesztően köhögő kisebbikkel töltött nap után, a Kiel elleni meccsünk előtti húsz percben, igaz? Hát voltam már rutinosabb panda is életemben, nyilván, de ha már csülkös bableves, abba meg mindenképpen kell, nem?
Jó védekezéssel kezdtük a kieli szereplést, egy bejátszás kitolása után egy szépen takart átlövést hárított Károly, majd az ellentámadásból Moraes hibázott Landin ellen, de jött Vuko, és egy piszkáld ki-lövéssel vezetésbe kezdtünk. Sajnos eljutott a következő labda Pekelerig, akit csak hetest érően tudtunk levadászni, egyenlítettek is a hazaiak. Borozan a következő támadásunkat is bevágta, amire a Kiel irányítóbefutásból először kétperchez, majd még két próbálkozásból gólhoz jutott, jöhettünk mi. Emberhátrányból. Nenadic szokásos lövését durván lesáncolták, de szerencsére elüreskapuzták, hát nem a mi perceink jöttek, na, Manaskov majdnem labdaszerzését Ekberg tanítanivalóan használta ki, amivel át is vették a vezetést.
Borozan nagyon szívesen keveredik át az ellentétes oldalra, és onnan kicsavarodva másodszor pattintotta le Landin lábai közé, gyönyörű góllal egyenlítettünk, majd végre Yahía is rövidre húzta a dán kapus füle magasságára. Durván használta ki mindkét csapat az ellenfél hibáit, mi szerencsére jobban éltünk ezekkel egyenlőre, így 1-2 góllal vezetni tudtunk. Yahía pörgetett lövése, amit betörésből tudott abszolválni, az nagyon felsóhajtós volt, ügyes ez a gyerek, remélem így is marad. Remélem nem szóltam el magam.
Terza jött és ment is, ebből sajnos nagyon gyorsan kiegyenlítettek a hazaiak, nem szabad ezek a faultokat felvállalni, vagy korábban kell odaérni, vagy el kell engedni, de a Kiel ellen tilos az üreskapus, tehát az emberhátrány kész életveszély, túl gyorsak és rutinosak ehhez. Nem igazán találtuk a rést a zebrafalon, a védekezésünk ugyan ekkor még viszonylagos stabilitást mutatott, de egyszerűen nem volt levegő a belső posztokon, szélekre pedig mintha direkte nem akarnánk passzolni, márpedig egy ilyen dinamikus, magas és erőszakos falat baromira szét kellene húznunk. A 20. percben jött meg az első beállós gól, Andriska lőtte be Yahía bejátszását, végre. Petárt nagyon ismerik, ez egyébként is tudott volt, de sajnos mikor végre lement a labda Manaskovnak, Landin olvasta, és otthagyta a röviden a kezét. A csávó 33%-on volt a 22. percben, bárcsak nekünk is lenne ennyi, édesistenem, de Cupara, aki ebben az időszakban leginkább csak ziccereket kapott, most nem feküdt bele túl sokba.
Jött az időkérés, Lékai, Árpád, így is van, Lauge pedig maradt. Tán Borozant hoznám Máté mellé gyorsan, hadd készítsen elő neki, de ezt nem toljuk szinte soha.
Gyorsan be is került a labda Nilssonig, a kieli játékosok pedig mintha sípra vártak volna, de kit érdekel, nem igaz? Yahía ismerte fel gyönyörűen Manaskov spontán befutását, csodás gól lett belőle, és végre, végre a másik oldalon is kimaradt egy ziccer, így ismét az egypt hercig osztott ki egy gólpasszt, de most Mackósajtnak. Majd a következő támadásban megpróbálta Laugénak is, de Landin azt sajnos olvasta. Nem meglepő, hogy a valaha bundásban játszottakat kottázta, meg a szélsőinket is, baszki, na de tőlünk is beesett egy védés hosszú nihil után, visszajöttünk egálra. Duvnjak bombája után maradt még 20 másodpercünk, amit ki is használtunk gyönyörűen, az első hibátlanul, szépen ütemre szélre húzott labdát vágta be végre Manaskov kegyetlenül.
Összességében nagyon hullámzó a meccs, az elején inkább működtek a védelmek, aztán ahogy kaptunk néhány kétpercet, kicsit visszább fogtuk az agresszív kilépéseket, ettől viszont olyan rések keletkeztek, amit lehet, hogy egy Celje vagy egy Porto észre sem vesz, a Kiel viszont azt kell mondjam szépen kihasználta. A cserék szerintem még pont időben jöttek, Laugét is muszáj erőltetni, hogy teljes tudásával visszatérjen végre, Borozan tűpontosan kimért idejével valószínűleg tudatosan sáfárkodunk, nyilván az én érzésem szerint elbírna többet, azzal viszont tisztában vagyok, hogy nem én szartam a spanyol viaszt. Eddig jó ez, ha kapuban ki tudnák egyenlíteni a százalékot, és a meccs üteme nekünk kedvez, akkor bármi lehet. Jó, nyilván nem hétgólos győzelem, de annyira elvetemült még én sem vagyok, hogy előzetesen azt komolyan számba vettem volna. 15:15 a félidő.
Némi kapkodással kezdtünk, és végignéztünk egy Zarabec-féle átlövést (WTF), plusz lemoziztunk egy bejátszást Pekelernek, cserébe mi is toltunk kettőt Moraesnek, amiket be is lőtt szépen, de sajnos kapuban továbbra sem tudtunk közelebb jönni, sőt. Ezzel pedig elkezdett kinyílni az olló, pedig ezt most nem engedhetjük meg. Hogy minden a kapunkra tartó labda gól, az nem csak önmagában nagyon rossz, hanem mert támadásban is teljesen elbizonytalanodunk. Nagyon gyorsan ránkvertek négyet a félidő után, pedig volt olyan időszak az évünkben, amikor ezek a második félidei első percek tök jól működtek. Hát ez nem ilyen volt most, na.
Beállósaink tartották bennünk a lelket, időkérés után visszajött Károly, és mi is kicsit meccsbe, de sajnos nagyon nem védéseknek köszönhetően. Hű, a 20. gólunk mutatta meg igazán, hogy mennyire megküzdünk egy-egy találatért, és egyszerűen nem jött sem a beálló elleni védekezés, sem a bravúrok bármelyik kapusunktól, márpedig az összehúzná a védelmet. A 13. percben aztán belenyúlt Károly egy Pekeler-féle ajtó-ablak ziccerbe, ha ez nem hoz fordulópontot, akkor vége. A második félidő elején már pont azért mozogtuk túl a védelmünket, azért váltottuk el magunkat, és rohangáltunk hárman faultolni egy emberre, mert nem jött semmi segítség hátulról, ahogy pedig megfogtunk egy ziccert, abból és a következő jobb védekezésekből ismét visszajöttünk meccsbe. Meggyőződésem, hogy ez minden irányba egymásból ugyanúgy következik, ha nincs védelem, nincs védés, de ha egy átlagos védelem mögött nincs védés, akkor az a védelem rövid időn belül megszűnik védelemnek lenni.
Ez most is bebizonyosodott.
Aztán jött a 7:6 elleni, amit sokáig nagyszerűen védekeztünk le, szerintem Terzicről már mehettünk volna kifelé, de ehelyett újra begyömöszölték valahogy Pekelernek, hetes. Ismét két gyors gól, labdaeladás pont Yahíától, aki láthatóan elkészült az erejével és az agyi kapacitásával a money time-ra, mondjuk én megpróbáltam volna Nenadicot jobb2-ben, mert belőle nézem ki egyedül, hogy húz ott egy váratlan teljesítményt, a védelmünk/kapusunk pedig ennél gyengébb úgysem nagyon lehet volna. Károly első kiszedett ziccere után azonnal összezárt a fal, és hiába kozmetikázta ki a kapusteljesítményt, sajnos már későn tette azt. Illetve még időben is lehetett volna, ha nem balfaszkodjuk el a támadásokat. Borozan megmutatta ugyan a megnövesztett tökeit az utolsó előtti lövésénél, mondjuk az utolsóra is megtarthatta volna őket, na, de nem, szóval kikaptunk úgy, hogy szinte kapus nélkül jöttünk vissza elég messziről, majd ahogy lett védés, lett védekezés is, de már későn. Reális esélyünk nem volt a két pontra, egyre igen, de az meg halottnak a csók. Hogy Borozant miért szedtük le a hasításból, és hogy miért tettük túl későn vissza, azt nagyon nem értem, a csávó éppen szétfeszül a bizonyítási vágytól, miközben Lauge elég régóta cseh2-őt néz sajna.
A Kiel úgy nyert meccset, hogy az utolsó 8-10 (?) percben nem lőtt gólt, de még ez is elégnek bizonyult sajnos a hazai győzelemhez. No para, akkor megyünk tovább azon az úton, amelyiken mennünk kell, bárkit is kell megvernünk Kölnért, majd megverjük, és kész.
Hajrá Veszprém!