A résztvevő csapatok közül a nyomás idén leginkább talán rajtuk lesz, hiszen egyértelműen esélyesként tolták végig az évet, és hát nem is csuklottak bele, mint láthajuk, végülis másodszorra is itt vannak, nem? Mondjuk ezzel a kerettel bárki (...), mondhatnánk, ha nem láttuk volna, hogy gyakorlatilag ugyanaz történik Noka Serdarusic kispadján, mint ami évközben volt Veszprémben. Csak egy fokkal még erőteljesebben vannak mellőzve egyesek. Persze ez nekünk nem rossz éppenséggel, csak számomra annyira érthetetlen, hogy hihetetlen.
Ugyanakkor azt is látni kell, hogy az a 8-9 ember, aki végigtolja a meccseket, az bizony minőségben egyértelműen a mezőny felett van jelenleg. Nyilván az egy nyitott kérdés, hogy fizikailag milyen állapotban érkeznek Kölnbe, de hogy kicsit kiegyenlítődik a helyzet az első elődöntőn, az hétszentség. A csoportkört abszolút kiemelkedően csinálták végig annak ellenére, hogy végül nem nyerték meg, utólag visszanézve a csoportgyőzelmük gyorsan, már az első fordulóban szállt el, az akkor még egészen észnél lévő Kielnél, ahol a Barca csak egy pontot hagyott az ő kettőjük ellenében. Pedig ennek a szezonnak aztán már tényleg úgy mentek neki, hogy a nem létező lyukakat is simára glettelték ugye, Uwe és Stepancic érkezése nyilván teljesen egyértelmű erősítés, de mondom, annak a keretnek hivatalosan nincs még hajszálér repedése sem, nemhogy hiányossága. Nálam persze.
Ami a pályán szaladgáló BL-győzteseket illeti, hát ők sem panaszkodhatnak, Titi személyében egy négyszeres győztesük van, Nikola persze nyert már három külön csapattal, és Narcisse meg az öreg Serdarusic is zsebelte már be ezt a csudás címet, mindenki alapvetően a Kiellel, id. Karabatic és Titi még a régi Montpöliével, és Nikola még a Barcával is persze. Nagyon fura, de az van, hogy Mikkel Hansen ebből a szempontból el van maradva, hiszen ő nem nyert még BL-t. Ha most behúznák, Nikola újabb rekordot döntene, négy cím négy csapattal még sosem sikerült senkinek sem.
Ismerjük meg őket
Ők a kakukktojás több szempontból is, bár az egyik a másikból következik. Az egyetlen nem spanyol edző az övüké, és ez abban mindenképpen pontosan látszódik, hogy nem a védekezésükre helyezik a hangsúlyt. Hanem a góllövésre. Mindig is remek meccseket játszottunk egymással, igaz, hogy a győzteseket jobban élveztem, de a színvonalra akkor sem lehetett sok panaszunk, amikor nem a mi csapatunk nyert. Mint idén.
Igen, tudom, hogy pont kétszer kikaptunk, de - valahol már írtam/mondtam - meggyőződésem, hogy ha nem a szezon azon gyatra szakaszának gyors egymásutánjában találkozunk velük, hanem mondjuk néhány hónap eltolással, biztos nem nulla pontot szerzünk, mert finoman szólva továbbra sem tűnik verhetetlennek a galaktikus parizer csapat. Ezt például a Szeged, de már a Nantes elleni oda-vissza is gyönyörűen megmutatta. Többször alkalmaztuk már ellenük a lövessük meg a sztárjukat-taktikát Mikkel Hansenre kihegyezve, és ez pöpecül működött is, de nem csak a saját példánk áll előttünk arra nézve, hogy ha nem megy náluk az egyéni teljesítmény a bizalmiaknak, akkor bezony elég nagy slamasztikában találják magukat. Ehhez pedig nem kell más, csak egy olyan védelem, aminek gyakorlatilag nincs hibája. És amit mi márpedig tudunk, ezt többször láthattuk is tavasszal.
Érdekes, hogy annak ellenére nincs meg náluk a veretes hátsó alakzat, hogy az emberanyag bőven alkalmas lehetne rá, amíg Nikola Karabatic Barcelonában például simán egy év alatt vált a védelem vezérévé és pattintottak köré egy olyan falat, ami az utóbbi ével legdurvábbika, addig itt az amúgy régi pajtásaival, tesójával sem kell megcsinálnia. Vagy nem tudja, nem tudom. Furcsa. Pedig nyilván képesek lennének rá, ez szerintem biztos. Szerintem ez Noka filozófiája, és ez talán tekinthető is gyenge pontjuknak. Itt a lőjj egy góllal többet a taktika, nem az, hogy ne kapjunk gólt, és akkor nem lehet baj.
Kulcsjátékosok
Noka egyértelműen Nikolát tartja annak, mármint kulcsjátékosnak, és hát nyilván tényleg az. Viszont aki őt kiveszi, az kicsit meccset nyer, hiszen tudjuk jól, hogy ez már önmagában sem könnyű feladat, azzal a hisztifaktorral pedig, amivel mostanában a játékot tolja, hát. Na. Kulcs lesz még az is, hogy a bírók mit szólnak a fetrengéshez, és persze MikkelHansen is, és O'meyer a kapuban, hiszen egy Abalo és egy Uwe várja szélen az indításokat. Beállóban Andriska válogatott mate-je várja a gyomrosokat, a padról pedig az igazán kiváló Remili, Narcisse és a horvát klasszis, Stepancic juthat majd szóhoz, én nem is nagyon számítok másra. Nem hinném, hogy a többiek jegelése az öregtől valamiféle évközi taktika lett volna, tényleg csak a szokásosat várom a Párizstól. És ha ez tényleg így van, akkor haza kell vágni őket egy remek taktikával. Nem kaphatunk ki idén háromszor tőlük, na.
A sorozat további, már elérhető részei: Vardar, Barcelona, Telekom Veszprém.