Régóta kopogtatnak már, idén pedig be is léphettek, egyébként abszolút megérdemelten. Kiiktatták az ingadozást a játékukból, illetve hát még így is benézett néhány blama, de csupán annyi, amennyi nem veszélyeztette a csoportgyőzelmüket. Nagyon. De sokkal stabilabbak, mint eddig bármikor és idén szinte végig szép kézilabdát is játszottak. Tudom, hogy sokan nem bírják őket, én viszont igen, úgyhogy tök örülök neki, hogy itt lesznek, ráadásul bírom a szurkolóikat, már nyilván amikor nem huligánkodnak. Mindig bennem van az a jelenet a Jane Sandranskiban, amikor először lemerészkedtünk közéjük, és egész meccsen verbálisan és gesztusokkal gyilkoltak hátrafordulva, majd a végén odajött az arcon tetovált kopasz, hogy bocsika, nem gondoltam ám olyan komolyan, de tudjátok, amikor meccs van, az más. Meg az is, hogy hajtogatták éppen össze a kilométeres zászlójukat, és mondták, hogy nyugodtan lépjek rá, de én résen voltam, isten ments, gondoltam, tuti ez a csőbe húzós szöveg, hogy aztán lámpavasra húzhassanak joggal. Nyertünk is, meg a zászlót is taposom, jaja, persze.
Na tehát a kölni Final Four ismét újoncot avat.
Ők viszont azzal írtak történelmet idén, hogy a női és a férfi csapatuk is négyes döntőt játszhat, ami tényleg elképesztő, maradjunk annyiban. Ha most érzelmi kapocsot keresnék, azt mondanám, hogy úgy volna stílszerű, ha ők is magyar csapat keze által véreznének el a döntőben, mint a csajok, de nem keresek. Sőt, ahogy azt a Barca-beharangból ki is lehetett olvasni, szerintem nem lesz alkalmuk elvérezni a döntőben, majd meglátjuk persze. Ha mégis, akkor a Dibirov-házaspár úgy zárhat évet, hogy mindenki belülről élt át BL-döntőt. Érdekesség még, hogy a tavalyi győztes Ivan Cupic az egyetlen, aki meg tudja védeni a címét, hiszen remek ütemben pattant meg a széthullott Kielcéből ugye. A Dusi-családot most a fiú képviseli, hát azért kicsit kíváncsi vagyok, hogy még nem bánta-e meg azt az aláírást, bár nekik a közös munka nyilván mindenképpen különleges lesz.
Ismerjük meg őket
Mint a spanyol edző keze által dirigált csapatok általában, ők is a védelmükre alapoznak, az idei négy csapatból hárman vannak itt ebben a felállásban, ami még mindig elképesztő. Valaki - talán Pastor - múltkor azt nyilatkozta, hogy nincs is olyan, hogy spanyol iskola, mert hát a valladolidi mennyire távol áll a barcelonai styletól, de én ezt nem adom, na. A védelmeken abszolút ott a spanyol kéz nyoma, azokkal a kellőképpen agresszív, de mégsem túl durva falakkal szerintem megvan a közös alap, de mindegy. A Vardaré is ilyen, évek óta csiszolódik össze az alap, amit Toskic kiválása után még tökéletesebbre csiszolt Gonzales. A Flensi elleni második meccset például Canellas kezdte az 5+1 ékjében, ami leírva elég durva, főleg, hogy mögötte Borozan, Abutovic és Maqueda belső hármas tolta. Ember legyen a talpán, aki térdremegés nélkül beindul oda.
Támadásban is tudtak előrébb lépni, Ferreira például egész kiváló igazolásnak bizonyult, rendesen felgyorsult vele a beállójátékuk, illetve nyilván Cupic is, Borozan is erősítésnek tekinthető, de talán Cindric idei formája a legnagyobb fegyvere a mostani Vardarnak. Meg Árpádé, de azt már megszokhattuk az elmúlt évtized alatt. A padot abszolút kihasználja Raul Gonzales, és talán ez a másik dolog, ami az igazi áttörést végre meghozta Szkopjéban. Sokkal kreatívabb, gyorsabb, erőteljesebb variációkkal támadnak, mint tavaly, és ez biztosan visszavezethető arra, hogy nem a seggükön veszik a levegőt mindannyian. Széleken, kapuban hiánytalanul megvannak, és ha nem is a legveretesebb keret az övüké, de kihasználtság tekintetében biztos valahol a maximum közelében vannak.
Kulcsjátékosok
Végy egy jó kapust, szól az örök igazság, és ennek megfelelően náluk is Árpádot mondanám a legfontosabb láncszemnek azzal a kiegészítéssel, hogy mögötte sorban állnak többen is, akik képesek az extrára. Milic és Angelov is tud ufó lenni egy-egy meccsre, szóval akkor sem lehet nyugodt senki, ha Sterbiknek éppen szar napja van. Aztán vezér lehet Cindric és/vagy Karacic, bár idén inkább előbbinek van benn a játékában, de kisDusi is pattintotta már hátára a társakat. Megfelelő kapusteljesítmény esetén nyilván a szélsők is kulcsszerephez juthatnak, de például Canellasból is kinézem, hogy összerántja magát erre a hétvégére. Szóval vannak ebben a keretben is meghatározó, meccseket eldönteni képes játékosok, van tűz, meg összhang, igazából minden. Talán egy dolog miatt mondom a Barcelonát az ő elődöntőjükön, mégpedig a kölni rutin miatt. Mert igen, szerintem számít ez annyit.
A sorozat első része a katalán sztárcsapattal itt olvasgatható, PSG, Veszprém.