Hát, ami idén nem történt meg velünk, az talán nem is létezik, mondjuk úgy, hogy a tavalyi után ez az idei szezon sem pusztán nyugodt állvakargatással telt el. Nincs is kedvem végigszaladni az összes történésen, legyen elég annyi, hogy a kaotikus, ijesztő és nagyon fárasztó ősz után a tavasznak is úgy estünk neki, hogy tovább zsigereljük a zsigerelhetőket, és a mai napig nem vagyok biztos abban sem, hogy ha Pálmának nincs az a makacs sérülése, vagy Chema nem betegszik le, akkor Lékai Máté megkapja-e időből ugyanezt a mennyiséget. De ez innen nézve már mindegy, megkapta, bazi jól játszott, végre rendesen stabilizálódott a teljesítménye, és onnantól nem lehetett már kihagyni ugye. Mondjuk azért a kezdőből sikerül kikerülnie, aztán mikor hullámvölgy van, jön be.
A sors furcsa fintora egyébként, hogy a kétirányítós játék is kényszerből került először a pályára, de bánja rája, mert szinte azonnal pöpecül működött, és a védekezésünk sem lanyhult tőle, sőt, úgyhogy ez azóta is hatalmas fegyverünk, amit ráadásul még kiismerni sem nagyon lehet, illetve hát Európának erre még nem is nagyon lehetett ideje. De ne szaladjunk így előre még akkor sem, ha az egész idényből összesen az elmúlt hat hétre emlékezünk vissza szívesen.
A csoportkört ősszel kénytelenek voltunk elengedni, mondjuk így is harmadikként léptünk tovább, miután az itteni Flensburg elleni ki-ki meccsen először láttuk felcsillanni a reményt, hiszen egy tényleg meggyőző teljesítménnyel nyertünk, tök simán. Jött a Zágráb, kint keserves, de itthon szemet gyönyörködtető, aztán SEHA-döntő (ne beszéljünk róla), majd kupadöntő, fasza első félidő utáni kifingás, majd BL-negyeddöntő versus Montpellier. Az odavágót, mint vízválasztót jegyeztem meg, itt történt ugyanis, hogy kényszerből ugyan, de nem lehetett ötvenöt perceztetni a kizsigerelteket, hanem menet közben pályára kellett pattintani egy alternatív falat, mert Timu pirosa után ugye más választás nem maradt, viszont működött. Aztán a kinti meccsen túl is toltuk kicsit az alternatívságot azzal, hogy Blagotinsek a kezdőben találta magát, sajnos rövid úton meg is fojtotta a feladat, de aztán egy frenetikus második félidővel korrigáltuk magunkat. Így esett, hogy 4time in a row Kölnben találtuk magunkat. Furcsa érzés kicsit hazajárni a Lanxessba, már tavaly is rutinból toltuk a dolgokat, idén mondjuk egy új oldalról kell tapasztalnom majd, miután egy csecsemő lóg majd rajtam, de gyáva népnek nincs hazája, nem igaz?
Ismerjük meg magunkat
Spanyol system, védelem, csak ismételgetni tudom magamat, mi évek óta erre alapozzuk a játékunkat, és hát nem lehet okunk a panaszra. Amikor az a hatosfal összeáll, nos akkor ember legyen, aki megpróbálja. A Timu+Laci belső hármas évek óta riogatja a világot, és most szezon végére megalakult a Nilsson+Blagi duó is, ami csöppet sem barátságosabb. A ketteseink is összekaparták magukat, Pálma kifejezetten látványosat fejlődött ott tavasszal, emberben is megvagyunk elvileg, úgyhogy a védelmünkön semmi nem múlhat. Én ebben bízom a legjobban. Érdekes, hogy a legnagyobb szarban is biztos voltam abban, hogy a fontos meccsekre a hátsó alakzatot összekalapáljuk valahogyan, és a SEHA-döntő kivételével nem is igazán csalódtam. Jó, az őszről nem beszélek szívesen. A hatosfal mögött pedig Mikler és Alilovic teszik le az asztalra a teljesítményt mostanában, kapus poszton tényleg szavunk sem lehet erre a tavaszra, mindketten toltak már klasszis teljesítményt az arcunkba, mostanra már kölni rutin is van, egy szó mint száz: a védelem és a kapu rendben kell legyen mindkét nap.
Kényszerből jött ugyan a kétirányítós játék, de kurvára tudunk hasítani vele, és ha az öregek úgy a 20. perc környékén kifinganak, már jöhet is a kalapból ez. A biztonsági játékunk továbbra is megvan, a beállóinkat nem radírozza le csak úgy semelyik fal sem, ha az utóbbi pár meccsen látott kedvet és örömöt magunkra tudjuk tenni ezen a hétvégén, akkor akármi is lehet nálam. Pálma és Máté nem öregek, mint ahogy Nilsson és Blagi is bírni fogja a két nap két meccs terhelést, a kétirányítós játékkal nagyon sok variációs lehetőségünk van. Tolhatjuk úgy is, hogy Laci pihen közben, de úgy is, hogy Ilic fújtat, ezzel össze is tudunk zavarni akárkit gyakorlatilag. A támadásaink variálhatósága miatt lenne most elképesztően fontos, hogy Xavi elengedje a sémákat, és tényleg azokat nevezze be, akiket pályára is küld majd. Nyilván nem AncsinGabi fogja megváltani a világot, és már felesleges is lenne keseregni rajta, de ha Chemát padra teszi, akkor küldje is pályára. Vagy hagyja ki, és olyat nevezzen, aki valóban perceket jelenthet támadásban. Nem szabad, hogy kishitűek legyünk, és kifejezetten élvezem most ezt a Sevi által is említett underdog szerepet, itt a bizonyíték rá, hogy senki nem azt várja, hogy mi nyerünk. Úgyhogy nosza, búcsúzzunk szépen Geritől és Gulyitól, hadd emeljék magasba azt az amúgy nagyon rusnya kart. Lelki szemei előtt innentől mindenki csak azt a képet lássa, ahogy ők csókolgatják azt a fém szart. És ebbe hajszoljuk bele őket közösen.
Amúgy is azt látom, hogy ahogy jöttek a jobb eredmények, úgy éhesedtek meg a játékosok, ehhez jön még ez a többszereplős lelki motiváció, alig várom már a rajtot, és szerintem ezzel az egész csapat is így van. A legnagyobb félelmem az, hogy elfogyunk a második meccsre, pedig tudom, hogy a keret rendes forgatásával nem kellene ennek tényleg így lennie. Meglátjuk Xavi hogyan gondolja ezt. Mindenesetre abban biztos vagyok, hogy ő jól leképezi a PSG-t az első meccsre.
Kulcsjátékosok
Laci megkerülhetetlen ezzel kapcsolatban, amíg bírja, de résen kell lenni, és amikor láthatóan fárad - de inkább előtte - váltani kell, talán ez volna a legfontosabb. Az az igazság, hogy tőlünk bárki képes vezérré válni időszakokra. Emlékezzünk csak az egész tavasszal cseh2-őt néző Ugalde egyszer csak feltámadására, vagy a kupadöntőn Margucra. A mindenkori kapus első-második labdaérintése is nagyon fontos lesz, és hogy a beállóink ne vágják bele a kapusba a helyzeteiket. Lékai és Pálmarsson szintén egyértelműen vezérkedésre alkalmas személyek, remélem sokat lesznek a pályán egyszerre. Minél többet. Amennyit csak lehet. De Momo is tud második félidőben padról bejöve hozzátenni, ahogy azt láthattuk a Szeged ellen. Még annyi, hogy Timunak és Sulicnak nagyon észnél kell lennie védekezésben.
Az biztos, hogy teljesen mindegy, mi volt egész évben, ez a hétvége más kávéház, ennek semmi köze nem lesz ahhoz, hogy kikaptunk a Vardartól Bresztben, vagy hogy időntúli hetessel megvertük a Szegedet és ahhoz sem, hogy a PSG és a Barca oda-vissza pofozott le bennünket, itt ez már nem számít kicsit sem. Egyáltalán nem. Négy csapat, két nap, két meccs. Ez az, ami számít. Meg az a többezer szurkoló, akik ismét hazai pályát fognak teremteni Kölnben.