Mint egy jól eltalált besamel mártás, úgy besűrűsödtek a dolgaink így az év naptári legvégéhez közelítve, persze nyilván ki is fagyott a kollektív agyunk a csajos vb-kudarc után, amit gondolom senki sem csodál. De azért kicsit megerőszakoltuk magunkat, hiszen mégis mindjárt az igazi kézilabdások pattogtatnak Lengyelországban, úgyhogy nagy bőszen csináltunk egy kérdezőset, amiben közösen visszatekintünk az elmúlt évre. Arra az évre, ahol a szokásoknak megfelelően voltak könnyes kudarcok, és gyönyörű menetelések, voltak vitathatatlan sikerek és kevésbé kellemes emlékű beégések, mint általában. Mert ilyen a sport, a kézilabda, mindannyiunk közös szerelme. Mivel nem szedtük szét nőire/férfira, klubra/válogatottra, ezért összeömlesztett bekezdések formájában, ráadásul mindenki saját szempontjából megközelített véleményét tesszük elétek, de azért fogyasztható lesz remélem.
Az év sikere
Nyútomi a Veszprém BL-döntőjét mondja, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy szerintem nem az volt a csúcspont 2015-ben. Szeretünk ott lenni Kölnben, remek buli, és egy nálam ebben sokkal okosabb barátom szerint elsősorban úgyis az a lényeg, hogy ott vagy-e vagy nem, de annyi év után az addig tapasztalt, tudatos építkezéssel hatalmas élmény volt döntőt játszani, és amint azt már akkor is írtam/mondtam/éreztem, annak egyértelmű elvesztése még csak szarul sem esett, mert azt a Barcelonát én sehonnan nézve sem láttam még csak erőteljesebben megközelíthetőnek sem, nemhogy legyőzhetőnek. Úgyhogy ez siker. _benito is bemondta persze, de holtversenyben a Szeged negyeddöntőjével, ez pedig így remek átkapcsolás Vautorhoz, akinek nyilván kifejezetten az utóbbi tetszett a legjobban.
Fincs természetesen a női mezőnyből választott sikert:
"a Fradi bajnoki címe nagyon kiemelkedett. Persze voltak Győrben sérültek, de azért egy elég hosszú szériát sikerült megszakítani."
Az év meccse
Fincs női vonatkozását folytatva ide a bajnoki döntő első meccsét idézi be, a felejthetetlen hetespárbaj drámáját kiemelve, Nyútomi pedig a magyar vs dánra emlékszik kellemesen, amit nem is csodálok, hiszen az is egy olyan meccs volt, ami a semmiből jött, és magyar csapattól váratlanul és szokatlanul koncentrált, céltudatos, kreatív, okos, taktikus dolgokat mutatott. De még _benito is a női mezőnyből merít, a bajnoki döntő győri meccsét lőtte be ide, Vautor szerint pedig a Szeged hat gólos Löwen-tángálása volt felülmúlhatatlan, bár mondhatta volna az egyenes kieséseseket is tavaszról kb. igazából a németek elleni összest ide lehetne emelni ugye. De amiben kiemelkedett ez a mostani, az ez volt a szögedi kolléga szerint:
"szinte tökéletes védekezéssel nemcsak megvertük, összetettben is lerendeztük őket, ami igen nagy dolog."
Nekem pedig a mostani, veszprémi PSG-meccs volt az év meccse. A franszoák elég gyakran járnak ide cumizni mostanság, mondhattam volna a tavaszit is ennyi erővel, annak mégiscsak nagyobb volt tétje, de nem azt mondom. Mégpedig azért, mert ezt az őszi tökéletest elég szar helyzetből, elég kaotikus körülmények között élve teljesítette ez a csapat egy olyan ellenfél ellen, akiket már tulajdonképpen trónra ültetett a közvélemény ősszel. Aztán mi apró darabokra cincáltuk őket. De amúgy a Kiel elleni elődöntő és a Flensburg elleni meccs is közelében volt a csúcsélménynek. Előbbit nem kell magyarázni remélem, utóbbin pedig olyan hangulatot, olyan összetartást, olyan egymásból erőt merítést érezhetett az, aki helyszínen volt, mint a Cozma-gyilok utáni Leon-meccsen. Ilyen pedig nincs sok.
Az év játékosa
Fincs Szucsánszki Zizit mondja, amit egyébként bőven adni is lehet, az indoklása a következő:
"Kiemelkedő volt egész évben, még a vb-n is próbálta megmenteni a csapatot, még ha nem is sikerült neki. Azóta, hogy Tomori elment a Fradiból pedig egyenesen kivirágzott, nagyon kemény és meghatározó mind támadásban mind védekezésben."
Vautor no kommentes Bombacán sem nagyon lehet meglepődni, a csávó 73 góljával második helyen telel a góllövők között, több meccset is egészen konkrétan egyedül nyert meg a tizenx góljával, hatalmas szezont fut éppen, és húzza magával a csapatát is szépen, még szerintem is vitathatatlan és megkerülhetetlen a teljesítménye és a legek közötti jelenléte. _benito NagyLacit mondja és Gasit meg Nilssont a külföldiek közül, én pedig esküszöm nem tudok egy embert kiemelni ebben az évben. A naptári évünk egy elég jó tavaszt és egy hullámvasúthoz hasonlító őszt mutatott, és ugyan egyenletesen jó teljesítményt igazából senki nem tudott, mégis mindenkinek volt kiemelkedő meccse. Ha valakit ki kéne emelnem, az nekem is Marguc lenne. A legkiegyensúlyozottabb, megbízható, hidegvérű és imádom a heteseit.
Az év edzője
"Ha magyar, akkor ha-ha-ha" - Nyútomi megragadta a lényeget, na, külföldiből pedig nyilván a női vonalon válogat, Pytlick/Rasmussen/Ryde-trióból tetszőlegesen választhatónak tartja a titulust. Tomas Rydeot mondja Fincs is, mert hogy az, aki ezt a román csapatot újra sikeressé tudta tenni, az rossz edző nem lehet - és ez vaskos igazság, maradjunk annyiban. A nőknél egyébként magam is felfigyeltem idén néhány kiváló edzői teljesítményre, lehet hogy azért, mert a mezőny silányodott le és így sokkal jobban kiütköznek az ilyen jellegű tevékenységek, de tény, hogy láthatóan vannak. Most valahogy jobban, mint a férfiaknál.
Vagyis azért ott is volt egy kirívó, már januárban, ahogy arra Vautor kolléga rávilágított:
"utáltam őket, de Rivera. Megmutatta, hogyan lehet szarból és pénzből várat építeni."
_benito Xavit mondja, és emögé én is beállNÉK, ha nem történt volna meg Kiel. De megtörtént, úgyhogy sajna nem tudok, mert azt a meccset padon csesztük el, és kb. annyira esett rosszul, mint amennyire jól a zágrábi meccs, vagy Kiel elleni itthoni, vagy éppen a PSG ugye. Rivérát is tudnám érvelni, és Talantot is természetesen, de mindkettőnek vannak ellenérvei is, előbbinek ugye azért az a valag lóvé, az a határtalan lehetőség, az időkorlát nélküli együtt dolgozás és a hazai pálya előnye elég erősen befolyásolta a sikerét, utóbbinak pedig ugyan voltak kirívóan jó, viszont indokolhatatlanul szar döntései is. Dujshebaevnál természetesen nem az Eb-keret összeállítására gondolok, hiszen tudom, hogy annak a döntésnek a kimenetelét január végénél előbb ha fejre állunk sem tudjuk meg, viszont a Kielce ősze finoman szólva sem volt kiegyensúlyozott és bennem maradt hiányérzet Kölnből is, de mindegy. Pastort szintén nem tudom egyértelműen idehúzni, mert bár a BL-ben erős nyomot hagyott, a magyar versenyeken viszont rendre annyira súlytalannak bizonyult a Szeged, hogy az ehhez kevés. Úgyhogy rendhagyó módon azt mondom: Thorir Hergeirsson és indokolom azzal, hogy szinte mindegy is, milyen kerettel áll ki Norvégia, mentálisan annyira rendben vannak a világversenyeken, és olyan jó ütemben fokozzák a teljesítményüket, hogy az egyszerűen egyedülálló. Ráadásul pillanatok alatt felmérik, hogy mit kell játszaniuk az aktuális ellenfelük ellen ahhoz, hogy nyerni tudjanak, és így nyernek is általában. Döbbenetes, szerintem, és ezt nagyjából kiegyensúlyozottan hozzák is évek óta.
Az év felfedezettje
Szikorát többen is mondjuk, Fincs például ezzel a kiegészítéssel:
"két játékost "újra" felfedeztünk, Zácsik és Hornyák személyében. Talán Szikora lehet, aki annyira nem volt benne az itthoni köztudatban, illetve Groot-ot mondanám még szintén hasonló okokból. Mindkét játékosról tudtuk, hogy jó, de most be is bizonyították."
_benito pedig így:
"Szikora nekem, és ha egy hónap múlva nem azt válaszolom erre, hogy Faluvégi, akkor nagyon morcos leszek."
Férfi mezőnyben pedig egyértelműen a balszél uralkodott ebből a szempontból, Vautor Tollbringet mondja, mert "egy őstehetség az a gyerek, szinte meg sem érezte, hogy az u20-as vb után a Bl-ben kell góloznia", én meg azon túl, hogy ezt maximálisan adom, hozzácsapom még Dahmkét is, ha nem baj. Nem hinném, hogy bármelyiket magyarázni kellene.
A legjobban támadó illetve védekező csapat
Nyútomi a nőkből merít és ott egyértelműen a Budut mondja legjobb támadónak, majd borzongva, de védelemnek is őket hozza. Meg a Barcelonát a BL-döntőből, és ezt Vautor is mondta. A Budu védekezését pedig Fincs írta még, viszont ő elöl a norvégokat látta idén a legkreatívabbnak, amivel amúgy én is egyet tudok érteni. Bár nekem a Monték elleni védelmük is tetszett illetve az, amit fenn is írtam, hogy pillanatok alatt felmérik, mi kell éppen, és arra erősítenek rá. Montenegrót például saját fegyverével tépték szét darabokra.
_benito szerint a PSG és a Budu támadása, míg a Veszprém védekezése a győztes, nálam pedig ez sem teljesen egyértelmű sajna, mert nagyon szívesen mondanám magunkat is, például a veszett fejsze után feltámadásos zágrábi meccsen, illetve a már idézett Párizs ellenin, de akkor már a BL-döntőn viszont a Barca, igen. Az biztos, hogy a tendencia folytatódik, és az élmezőny a győzelmeit leginkább a védekezésére alapozza, így abból több remek van, ez alól pedig egyedül a PSG a kivétel, maradjunk annyiban. A támadásukat viszont muszáj adni, nem azt mondom, hogy a leglátványosabb módszer, hogy Hansen vagy Karabatic bebassza, vagy Vorinak illetve Abalonak tovább játsza, de hogy működik, az vitathatatlan.
Az év kudarca
Nyútomi szerint az egész női szakág idei teljesítménye egy hatalmas kudarc, és emellé kihúzott háttal állok be. Sajnos visszalépés van, és nem a játékosállomány miatt, maradjunk annyiban. Nem csoda, hogy Fincs is ezt mondja:
"Nemzetközileg a női mezőnyben magyar szemmel csak kudarcok voltak. BL nyolc közötti bukás, EHF-, KEK-csapatok bukása és a vébé. Reméljük az előttünk álló tavasz sikeresebb lesz, mint ami volt."
De mindannyian a magyar nőknél találtuk meg a kudarcunkat sajna, _benito a tavaszi győri összeomlásnál nem tud látványosabb példát hozni, Vautor pedig a vébé-(le)szereplést mondja, én meg vegyesen érzem ezeket hatalmas kudarcnak. Az biztat, hogy innen már csak feljebb van.
Az év legszarabb híre, történése
A nőket tudjuk kollektívan idemondani újra, a legszörnyűbb egyértelműen az a pillanat volt, amikor tiszta lett: sehogy sem lesz ebből olimpia. _benitoval viszont együtt síratjuk azt a pillanatot is amikor megtudtuk, Ortega Plock után ki van csapva. Mivel ez egy kicsit személyesebb vonatkozású eset volt, számomra ez volt a legfájdalmasabb momentum, maradjunk annyiban. Szörnyű hétvége volt, pedig mindig olyan jó érzésekkel indultunk Plockba, meg úgy alapra, Lengyelországba, hát ez nálam véglegesen elmúlt ezzel, azt kell mondjam.
Az év legszörnyűbb meccse
Elég egyértelmű voksok jöttek szinte kizárólag női vonatkozásban. Első helyen a magyar vs monte meccs (vagy ahogy _benito fogalmazta meg: amikor Montenegró Tunéziára vert minket), aztán a lengyelek elleni, de én azért idehoznám még a plocki meccset is nyilván elsősorban a következményei miatt, másrészt az utolsó 5 perce miatt, illetve az a december 6-i Kiel-meccs is borzasztóan dühít, hogy őszinte legyek. Még mindig, igen. De azért a női szakasz szerintem irigyli a problémáinkat.
Az év legrémisztőbb felismerése
Szintén elég nagy egyetértést hozott, Nyútomi szerint az, hogy semmi nem fog változni, és hogy a női válogatott nem azért nincs ott most már zsinórban a második olimpián, mert a keret nem alkalmas rá- teszi hozzá Vautor. Fincs is hasonlókat feszeget, csak jobban kihegyezi azzal, hogy azt mondja: "az, hogy Mocsai benne van a döntési mechanizmusban, és félő, hogy nem fogja hagyni, hogy megváltozzanak a dolgok, amik nagyon rossz irányban mennek."
_benito pedig komplettebb problémát hoz: "az a rossz abban, hogy a politika szügyik beleásta magát a magyar kézilabdába, hogy az átláthatóságnak, de még inkább a folytonosságnak lőttek, így a számunkra örökös kiugrási pontot jelentő utánpótlás helyett belekényelmesedünk az állami tutiba." Lehet ezzel vitatkozni, csak felesleges.
Eddig jutottunk az év végi válaszolgatósban, és bár elsőre fel sem tűnt, de most, hogy összeraktam a posztot észleltem, hogy meglehetősen keserű végkicsengése van, ezt pedig nem hagyhattam, na. Értem én, hogy a női szakágra rákeféltünk 2015-ben, viszont szeretném ha tudnátok, hogy továbbra is én vagyok az egyik legnagyobb kincstári optimista, úgyhogy gyorsan összeharácsolok néhány dolgot, aminek örülhetünk majd 2016-ban.
Visszaszámlálás van, január 15-én elkezdődik a férfiak legnagyobb és legerősebb viadala, az Eb, ahova ugyan a vártnál újabb csapattal érkezünk, de egyáltalán nem lehetetlen feladatra. Meg kell előzzük az oroszokat (Montenegrót), a svédeket, Izlandot, az Ilic és Vujin nélküli szerbeket, a fehéroroszokat és a norvégokat, és meg is fogjuk tenni, így olimpiai kvalitornára fogunk akkreditációt kapni, amit majd megnyerünk áprilisban. A BL-ben mindkét ffi csapatunk fog még nekünk örömet okozni tavasszal, talán a nők is nyernek még meccseket, a Fraditól meg lehet várni egy kiugrást esetleg, és remélem jövőre a magyar férfi versenyek végjátékai is szorosabbak lesznek egy fokkal.
Ez így már jobb végszó, nem?
Magyar gólokban és kemény faultokban gazdag boldog új évet kívánunk minden kézilabda-bolond olvasónknak, kívánjuk, hogy 2015-nél csak egy lépéssel legyen sikeresebb év ez a 2016. Akkor már elégedettek leszünk, azt megígérhetem.