Mivel a hatosfal jelentős része éppen Kölnben issza a kölschöt (ezért egyáltalán nem tudom irigyelni őket, viszont jövőre én is úgy tervezem, hogy ismét odatolom az arcomt, de azt most megígérem, hogy nem követem el azt a hibát, hogy mint legutóbb, egyszer véletlenül kölschöt kérjek), rám maradt ez a nem kevéssé hálátlan feladat, hogy megpróbáljak okosakat mondani a döntőről. A vereség mindig fáj, és ez még akkor is igaz, ha kompletten végig azt hangoztatta a teljes hatosfal-szerkesztőség, hogy ez a Barcelona most valahogy igencsak verhetetlennek tűnik. Örülünk az ezüstnek, nyilván, de a tanulságokat bizony le kell vonni, hogy jövőre tovább lehessen lépni a sorban - negyeddöntő, elődöntő, döntő, logikus, hogy győzelemmel folytatjuk 2016. De ehhez szükség lesz néhány dologra. Hajtás után néhány ötlet.
Baromi nagy lózung ez, hogy nehéz erről a meccsről mit írni, de most ez valóban igaz. Igazságtalanok lennénk, ha csak azt írnánk lesz egy ilyen szezon után, hogy mi nem működött a döntőben, mert ha csak rossz lett volna minden, akkor húszgólos zakót vettek volna a fiúk, viszont a tisztes helytállást elvitatni nem lehet. Ugyanakkor ahhoz, hogy előre tudjunk lépni, azt kell megnézni, hogy mik azok a hibák, amiket ki kell javítani.
Kezdjük a jóval: Nagy Laci játékán nehéz fogást találni. Hogy honnan szedi az erőt, energiát, koncentrációt, azt csak a jó ég tudja. Végigzakatolt 120 percet két nap alatt, minimális cserével, és hibázott, nyilván, de valószínűleg egy kezemen meg tudnám számolni, hányszor. Timu volt a másik nagyon pozitív - nem, meglepetésnek nem nevezném, jelenség, le a kalappal előtte is. Viszont ezzel lényegében fel is soroltam minden jót a döntőből.
Bántani persze senkit nem fogunk, mert nincs rá okunk. Viszont nézzük meg, hogy miket láttunk.
Először is, a 20. perc körül, 8:6-nál kitettek egy beszédes statisztikát, amit később nem láttunk frissített verzióban, de bemondom érzésre, hogy nagyságrendileg nem változott. Ez pedig a lövések és kaput találó lövések aránya volt. A Barcánál ez 10/10 volt, az Építőknél pedig 9/15. Azt gondolom, ez teljesen összefoglalja, hogy miről szólt ez a meccs. A spanyol katalán csapat végletekig húzta a támadásait, és csak akkor lőtték el a labdát, amikor az biztos volt. Jellemző, hogy ebből a 10 lövésből a két védés ziccervédés volt. Míg veszprémi oldalon a támadójáték inkább csak nyögvenyelős tologatás volt (persze nem, de akár így is tűnhet), és bizony sokszor kellett kényszerből lőni. Tessék ízlelgetni, hogy a lövések 40%-a kaput sem talált. Volt ebben nyilván már fáradtság is, meg bizony a későbbi BL-győztes hatosfalán fogást találni nem olyan egyszerű.
Aztán mindenképp lépni kell abban is, hogy egy posztra egy játékos nem elég. Ilić betlizett, oké, megesik, de egyszerűen nem volt más ballövő. Terzić nem az, csak papíron, Dzsamali meg - nem biztos, hogy a BL-döntőn kell megpróbálni beépíteni. Palmarsson és Slisković tök nyilvánvalóan megoldást jelentenek, az izlandi játékos ráadásul még irányítóban is megoldás, szóval igen, ez kell. Persze ha Ilić távozik, akkor bizony kell egy Ilić még, na, mert kevés lesz. Fáj még a jobbszél is nekem, de nagyon, Marguć alig kapott bizalmat, nem is értem. Az viszont nyilván a pech kategóriája, hogy Ugalde kidőlt, és aki tudta volna pótolni, az meg muszáj volt, hogy irányítót játsszon (bár keveset, megjegyzem), mert előtte a harmadik irányító is kidőlt.
Épp most mondta Carlos a hátam mögött a tévében, hogy a kettes védő egy kardinális kérdés. Igen, egyértelműen, Terzić keretben tartása eddig is fölösleges luxus volt.
Tehát alaposan át kell gondolni a jövő évi keretet, hogy biztos mindenhol megvan-e minden és mindenki, és bár férfivonalon sokszor másfél évvel korábbal eldőlnek igazolások, azért nem ártana még egy kicsit mérlegelni. És hát Nagy Laci mögé sem ártana még valaki, mert Zeitz sem fiatalodik, és tudjuk, hogy nem is érzi jól magát Veszprémben.
A kereten felül Ortegának is alaposan át kell gondolnia a taktikai elemeket. Amit már tegnap is írtam, eléggé megdöbbentő, hogy azért nem tud a csapat nyitottat védekezni, mert egy emberrel gyakorolták a zavarót, és ha igaz az is, ami a közvetítésben elhangzott Kotitól, hogy azért kellett Ilićnek fent maradnia emberhátránynál védekezni, mert csak vele gyakorolta a csapat a hátrányos védekezést... A BL-győzelemhez ilyen lyukaknak nem szabad lenni a taktikában.
Ja, és a meccsről még nem sikerült egy szót sem írnom. Nyert a Barca, sajna végül is teljesen simán. Az mondjuk engem rohadtul irritált, hogy Karabatic már nagyobb színész, mint Blaha Lujza és Robert de Niro szerelemgyereke, nem értem, tegnap miért tudták megfogni, és ma miért lehetett neki. A győzelem jogosságához persze kétség nem férhet, kapusteljesítmény nélkül, szélre lehúzott szinte nulla labdával nem lehetett más eredmény. Ez a Barcelona egy rohadt erős csapat, de most minden esély megvan rá, hogy jövőre ismét látunk Kölnben május utolsó vasárnapján este hatkor egy Építők-Barca meccset.
És lássuk, hogy mászunk fel következő lépcsőfokra.